Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

2. szám - Dr. Dorin Pavel: A Duna hidrológiai adataiés vízerőkészlete

Ilit Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. Dórin Pavel: A Duna hidrológiai adatai és vízerőkészlete / iit

e

r \ A vízhozam (Q m

3/sec) a vízgyűjtő terület (S km

2) és a fajlagos vízhozam q = 1000 Q/S ) \ sec km

2/ 3. táblázat a Duna három főszakaszának alsó szelvényében és a nagyobb mellékfolyókon A Duna-szakasz, illetve mellékfolyó Q m

3/S S km

2 q L/S km

2 /o 6300 m

3/S-hoz viszonyítva A Felső-Duna alsó szelvénye 1979 131 170 15,09 31,41 A Közép-Duna alsó szelvénye 5440 571 050 9,53 86,35 Az Alsó-Duna alsó szelvénye 6300 817 000 7,71 100 Tisza 1177 154 530 7,60 18,68 1124 100 100 11,22 17,84 707 27 100 26,09 11,22 Dráva 569 38 450 14,80 9,03 Morava 265 38 800 6,83 4,21 Siret 250 45 600 5,48 3,97 186 8 700 21,38 2,95 Vah 174 19 800 8,78 2,76 Olt 160 24 400 6,56 2,54 Prut 150 37 500 4,00 2,38 Enns 150 6 300 23,80 2,38 Morva 129 27 100 4,76 2,05 119 4 400 27,05 1,89 Rába és Lajta 107 17 100 6,26 1,70 A fennmaradó vízgyűjtőterület 103 650 km

2, a hozzátartozó vízhozam Q = 228 m

3/sec (6,59%). A párolgási és szivárgási veszteség a Dunán Q = —302 m

3/sec (—8,72%). A mellékfolyók veszteségei a közölt adatokban bennefoglaltatnak. A százalékok AQ = 3461 m

3/sec vízhozamnövekedésre vonatkoznak. 10. A Duna alsó szakaszának jellemzői A Duna alsó szakaszának kezdetén, Baziasnál a vízhozam Q = 5440 m

3/sec, a vízgyűjtőterület S = 571 050 km

2. A szakasz végén, a Fekete-tengerbe történő betorkolásnál (Sulina) Q = 6300 m

3/sec, a teljes vízgyűjtőterület pedig S = 817 000 km

2. Az Alsó-Duna részvízgyűjtője AS = 817 000— 571 050 = 245 950 km

2, a vízhozam növekménye pedig AQ = 6300—5440 = 860 m

3/sec. A legfontosabb hozzáfolyások : (nagyságrend szerint és százalékosan a 860 m

3/sec-ra vonatkoztatva) Siret 250 m

3/sec (29,10%) Olt 160 m

3/sec Prut 150 m

3/sec Jalomita 72 Arges 70 Jiu 64 m Iskar 56 m

3/sec Jautra 43 m

3/sec Timoc 39 m

3/sec Az összes kisebb mellékfolyókra fennmarad 226 m

3/sec (26,26%). A Dunán a veszteségek m

3/sec m

3/sec 3/sec (18,60%) (17,44%) (8,37%) (8,14%) (7,44%) (6,51%) (5,01%) (4,53%) Q = —270 m

3/sec (—31,40%). A mellékfolyók veszteségei — az előzőkhöz hasonlóan — bennefoglaltatnak azok adataiban. A Duna legnagyobb mellékfolyóit, amelyek 100 m

3/sec-on feletti közepes vízhozamot szállítanak, a 3. táblázatban foglaltuk össze nagyságrend szerint. Ugyanitt feltüntettük az alsó három szakasznak a vízgyűjtőterületére, a közepes vízhozamra és annak a fajlagos értékeire vonatkozó adatokat is. III. A Duna vízerőkészlete 11. A vízerőkészletről általában A természetes vízfolyást mint energiaforrást megállapodás szerint az elméleti teljesítményekkel és energiamennyiségekkel jellemezzük. Ilyen módon a vízerőművek kiépítésének műszaki hatásfoka nincs figyelembe véve, vagyis r) = 1. A jellemzők tehát a vízfolyás elméleti vízerőkészletét adják meg különböző formában. Ezek a következők : a) Elméletileg rendelkezésre álló fajlagos teljesítmény. A fajlagos elméleti teljesítményt 1 km hosszú folyószakaszra vonatkoztatjuk megállapodás szerint 77 = 1 elméleti összhatásfokból számolva : _ AP (kW

) __ y V~ AL (km) ~ 75 1,36'