Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

3. szám - Szászhelyi Pál: Az 1956. évi dunai jeges árvízről

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 35. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 195«. JÚNIUS Az 1956. évi dunai jeges árvízről SZ.ÍSZHELYI PÁL A jeges árvizek — a jég képződésétől és levonulásától függően — a Duna magyar szakaszán rendkívül nagy veszélyt jelenthetnek. Gyorsan, előre kiszámíthatatlan magasságú árvízszintek alakulhatnak ki, melyek az árvédelmi vonalakat túlterhelhetik és átszakíthatják. A jeges árvizek már a múltban is sok kárt és nagy pusztítást okoztak Magyarországon. A zord téli időjárásnál a tartós hideg hatására erős jégképződés indul meg a Dunán. Az úszó jég rendszerint a Duna alsó szakaszán (Orsovánál, Gombosnál, a Dráva-torkolat felett Tovarniknál stb.) megakad, megállás után fokozatosan, a folyás irányával szemben felrakódva, sokszor többszáz kilométer hosszban beáll és összefüggő jégtakaró képződik. Az olvadással meginduló árhullám hatására a jégtakaró felszakad. A zajló jég levonulása azonban nem mindig zavartalan. A mozgásban levő jég a folyó egyes szakaszain (gázlóknál, mederszűkületekben, elfajult kanyarulatokban, összeszorított ártérben stb.) összetorlódik, az alsó jég alá nyomódva jégdugulást okoz. Ennek következtében a víz lefolyását akadályozza, az átfolyási szelvényt leszűkíti. Már kis árhullám is gyorsan felduzzad s mindaddig nő, míg nyomásával a torlaszt elindít ja, vagy azt megkerülve a magasabb partokon, hullámtereken talál lefolyási utat. Különösen nehéz a jég levonulása akkor, ha az olvadás először a Duna felső (ausztriai, bajorországi) vízgyűjtő területén indul meg. Ilyenkor a zajló jég az alsóbb folyószakaszok álló, sík jégtakarójába ütközik, megtorlódik és hatalmas tömegű jégtorlaszok képződnek. A jég ilyenkor csak akadozva, előre kiszámíthatatlan helyen, ismeretlen magasságú vízállásokat okozva vonul le. 1956 január közepéig az aránylag enyhe időjárás folytán nagyobb jégképződésre nem volt kilátás. Ezután mégis beköszöntött az 1929., az 1940. vagy az 1947. évi télre emlékeztető zord időjárás, tartós hideg és megismétlődtek az 1838., 1876. vagy az 1941. évi jeges árvizek és pusztítások. A tartós —10, —20 C° közötti februári időjárás hatására Orsovától visszafelé Hainburgig kereken 1000 km hosszban, 25—40—60cm vastag jégtakaró képződött. A jégtakarót még 40—60 cm vastagságú hótakaró is terhelte és így az átfolyási szelvény még az olvadás megindulása előtt — a jégtakaróval zárt szelvényben a súrlódás növekedtével is —lényegesen csökkent. Példáid a Felsődunáról február hónapban több napon át érkező 8—10%-os vízállású vízhozamok február 24-én Pozsonynál 72%-os, a magyar Duna-szakaszon 40—50%-os vízállással tudtak csak levonulni. Pozsonynál már február 17-től kezdve 50—70%-os-vízállások alakultak ki a jég megvastagodása következtében. Február 29-én nyugatról hirtelen enyhülés következett be, mely gyors olvadást okozott. Ezt március 2-án és 3-án a Duna felső alpesi vízgyűjtő területén 50—116 mm csapadék követte, eső alakjában. Az így elolvadt hó és csapadék, illetve eső gyorsan lefolyt és összegyülekezve a Duna felső szakaszán, hirtelen nagy árhullámot alakított ki mely a felső szakasz jegét is magával hozta. Március 5-ével az időjárás ugyan hidegebbre fordult, azonban ez a már kialakult árhullám magasságát és víztömegét nem csökkenthétté, sőt a jég olvadását megállította és főleg a Budapest alatti szakaszon a jég viszonyokon még rontott, mert a jeget hizlalta és megszilárdította. Az osztrák Duna-szakaszról az árhullám elejével leérkező jég hatására képződött az első torlasz közvetlen Pozsony alatt, mely március 4-én a kora hajnali órákban indult meg. Ezt követően ugyanaz nap délelőtt alakult ki a rajkai, majd délután a Cikola-szigeti torlasz is. A rajkai torlasz előzetes megcsúszások után 4-én éjfél után, a Cikola-szigeti pedig ezt követően 5-én kora hajnalban indult meg. Mind a pozsonyi, mind a rajkai és Cikola-szigeti torlaszok megindulását az enyhe időjárás és a már teljes víztömegével érvényesülő nagy árhullám idézte elő, amelyben a csehszlovák szárazföldi és légi alakulatok beavatkozása is segítőleg hatott. A megindult jégáradat — a közbenső rövidebb megállások és megtorpanások közben — erős zajlással vonult Budapest felé. Budapesten 5-én és 6-án rohant át, ritkán látható képet nyújtva habzó jégáradatával és a rohanó jégtömegével. A jég levonulása 6-án Ercsi és Rácalmás között, majd Dunavecsénél megakadt, lassuló mozgással a jégáradat eleje még átjutott a dunaföldvári híd alatti