Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

1. szám - Bánk István: A szennyvizek mezőgazdasági hasznosításánek lehetőségei hazánkban

Bánk I.: A szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása hazánkban Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. 71 Vízigény mm-ben Tél !> i—i > H-i í> IIA VIII. M M Vízborítás mm Tél h ó Vízborítás mm Búza 250 50 80 50 430 Kukorica . . . 100 50 80 100 100 100 40 570 Füveshere, lucerna . . 100 50 80 100 100 100 50 580 Másodvetésű lucerna . . — — — — 100 100 50 250 Legelő-rét . . 100 50 80 100 100 100 40 570 Az öntözőszükséglet 50 éves csapadékátlagot figyelembe véve a következő : HH M M 1 f-l > > > £ e .2 A h ó > ~ Kukorica — 150 160 150 160 — — 300 320 Burgonya — 50 80 • 50 80 — — 100 160 Füveshere. lucerna . . . 70 80 120 100 120 100 120 100 70 80 500 460 Másodvetésű lucerna . — — 120 120 100 80 80 80 300 ^80 Legelőrét — 150 100 150 100 150 100 50 500 300 Cukorrépa — 100 80 100 80 100 80 — 300 240 Sárgarépa 40 100 80 100 80 100 50 100 = 250 400 Takarmányrépa — 150 80 150 80 150 80 80 500 320 Megjegyzés. A felső sorban lévő számok a szennyvízmennyiséget, az alsó sorban lévők pedig a tisztavízmennyiséget jelentik, mm-ben. A táblázat adatait az Országos Vízgazdálkodási Keretterv illetve romániai és németországi tapasztalatok alapján állítottuk össze. Általános irányelvként irodalmi adatok és tapasztalatok szerint évente nagyjából 150— 225 mm-es szennyvízborítást tartanak célszerűnek. A 150 mm-es borítás 1500 m

3/hektár/év = 4,1 m

3/hektár/nap szennyvízterhelésnek felel meg. Ez pedig 150 liter/fő/nap értékkel számolva 30 fő szennyvizének elhelyezését tenné lehetővé egy hektáron, ha egész éven keresztül folyamatosan öntözhetnénk. Mivel a 150 mm-es csapadékhiányt és a trágyát az öntözési idény alatt kell biztosítani, így az évi terhelés 10 m

3/hektár/nap, míg 225 mm-es borítással 150 m

3/hektár/nap szennyvizet helyeztünk el. A szenny vízöntözéseknél, mint már említettem, az úszó és darabos szennyeződést az ülepítőben kell visszatartani, hogy a szagképződés ne legyen intenzív. Alapfeltétel, hogy mechanikai tisztításnak vessülc alá a szennyvizet. Ez ülepítésből és a kiülepített iszap kirothasztásából áll. Az ülepítésnek legalább két óráig kell tartania. Az ülepítéssel a növényi tápanyagokban 10%-os nitrogén, 24%-os foszfor és 10%-os kálium, veszteség áll elő. Biológiai tisztításnál az átlagos veszteség kb. 20%. A terméstöbbletet tekintve a mechanikailag tisztított szennyvíz által elért terméshozam kb. kétszerese a biológiailag tisztított vízzel elérhetőnek. Igen fontos, hogy megfelelő talajfajta álljon rendelkezésre. Az öntözés során nagy figyelmet kell arra fordítani, hogy túlöntözés ne következzék be, a talajpórusok el ne tömődjenek és a talaj el ne zsírosodjék. Biztosítanunk kell, hogy az időtartam és oxigénfelvétel a lebontáshoz rendelkezésre álljon. A moszkvai kísérletek szerint egy év alatt előzetes mechanikai tisztítást alkalmazva 0,02 m

3 iszap jut l m

2 felületre a szennyvízzel (95% víztartalommal). A szennyvízöntözés szempontjából számbajöhető talajfajták: meszes szegényhomok, televényes homok és a középkötött vályogtalajok. Számbajöhetnek még a tőzeg, kotustalajok is. A kötött vályogtalajoknál is lehetséges szenny vízöntözés (pl. Arad), de itt csak a barázdás és permetező öntözés vált be. A szennyvizek öntözési idényen kívüli és téli elhelyezésére elsősorban a homoktalajok alkalmasak. Öntözési idényen kívül és télen vagy trágyázóöntözést kell végezni, vagy pedig tárolni kell a szennyvizet. Homoktalajoknál a téli elhelyezésre szóbajöhet még altalajöntözés, vagy szikkasztás is. Legcélszerűbb télen 1—2 holdas parcellákat képezni, amelyekre előzőleg szalma, pelyva és kórótrágyát hordanak és ezeket 200—225 mm-es borítással árasztják el. Vigyázni kell, hogy csurgalékvíz lehetőleg ne keletkezzék. Amennyiben csurgalékvíz mégis keletkeznék, azt újra el kell öntözni. Tározásnál általában az öntözött terület 1—2%-át kell földmedencéknek, tározóknak kiképezni. Tározás céljaira megfelel még felhagyott homokbánya gödre, vagy bármilyen nagyobb anyagárok. A legtökéletesebb megoldás a téli elhelyezésre vonatkozóan az altalajöntözés. Egy hektárra engedhető szennyvíz mennyisége 300— 750 m

3/hektár/nap. Ismét az előző példához folyamodva : 10 000 lakosú város 1500 m

3-nyi szennyvizét 100 hektáron öntözhetjük el. Ha télen alt alaj öntözést végzünk, akkor két hektárra van szükség, 750 m

3/hektár/nap terhelést figyelembe véve. Ez azt jelenti, hogy 100 hektárnak 2%-át kell altalaj öntözésre berendezni, amely egyezik a tározásnál megadott 1—2% területszükséglettel. Felmerül a kérdés, hogy öntözőmódszerül az árasztó, barázdás (áztató) vagy permetező öntözést válasszuk-e. A külföldi tapasztalatok alapján a barázdás öntözési mód látszik a legmegfelelőbbnek. Németországban előszeretettel alkalmazzák a permetező öntözést is, de egyrészt a berendezés költséges volta, másrészt a fertőzés lehetőségének veszélye miatt maga Imhoff is a barázdás öntözést ajánlja. A barázdás öntözésnél a növényeknek csak a gyökerei érintkeznek a szennyvízzel a tenyészidő alatt és így még a szárra sem kerülhet