Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
1. szám - Bánk István: A szennyvizek mezőgazdasági hasznosításánek lehetőségei hazánkban
7-4 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. Bánk I.: A szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása hazánkban Nagy előnye a szennyvízöntözésnek, hogy az istállótrágya kezelési, szállítási és széthordási költsége elmarad. Ugyanakkor ezekről a területekről nagy mennyiségű istállótrágya szabadul fel, amit a tiszta vízzel való öntözésnél, vagy más területeken lehet felhasználni. A szennyvizek nitrogén és foszfortartalma sokkal nagyobb, és az egymásközti arányuk is sokkal kedvezőbb és állandóbb, mint az istálló trágyáé. Az istállótrágyánál N : P 20 5 : K 20 kb-ban mért értékének az aránya 3 : 1,35 : 1,1 szennyvíznél 3,5 : 1 :2,4, vagy az N-t egységnek választva N : P20 5 : K 20 = = í : 0,45 : 0,37 szennyvíznél 1 : 0,34 : 0,69. A növények jó fejlődéséhez pedig a kívánt arány 1 : 0,34 : 1,4. A szeiffiy vízöntözés kiváló trágyázó hatását és hasznosítását mutatja a szennyvízzel öntözött termeivények terméshozamáról készített alábbi összeállítás : Száraz t. átlag 1 Tiszta vízzel önt. t. átlag Szennyvízzel önt. t. átlag Termés értéke q/kat. hold Ft/q Búza, rozs 9 12 • 12 80,0 Kukorica 10 23 25—50 61,5 Burgonva 46 100 115—200 40,0 Répa 140 300 750 18,0 Lucerna, liere . . . 29 50 66,5 30,0 Zabos bükköny 20 30 38,0 30 Rétlegelő 12 25 30,0 24,0 (A táblázat 1., 2. és 4. rovatának adatait az Országos Vízgazdálkodási Keretterv alapján, a 3. rovat adatait pedig Sigorin—Demidov: Szennyvíztisztítás című könyvéből, illetve románai és németországi tanulmán yúti beszámolókból állítottuk össze). A pécsi Állami Gazdaság területén 1954-ben például a szennyvízzel öntözött takarmányrépa 962 q-t termett kat. holdanként. A rét- és a legelööntözés mutatkozik a leggazdaságosabbnak. Németországi tapasztalatok szerint, ahol azelőtt évente egyszer-kétszer kaszáltak szennyvízöntözés mellett, ez ötször volt lehetséges. A gabonafélék 25—30%-os terméshozam emelkedést mutatnak a szennyvízöntözés hatására. A szennyvíz magasabb hőfoka igen kedvező a korai veteményeknek és az őszi tenyészidőszak meghosszabbítását is lehetővé teszi. Szennyvízzel öntözött növények buján fejlődnek. A sok nitrogén elősegíti a vegetatív fejlődést, azonban hátrányos a szemképződésre. Pl. a takarmányrépa nagy terméshozamot ad, sokkal fehérjedúsabb, de kevesebb a szárazanyag és a cukortartalma. A mezőgazdasági hasznosítás szempont ján. túl vizsgáljuk még meg a szenny vízöntözést, mint a szennyvízkezelés és a szennyvíztisztítás egyik módját. A szennyvizeket általában mesterséges, vagy természetes biológiai tisztítás után vezetik a befogadóba, ha ott a szükséges hígítás lehetősége hiányzik. A szenny vízöntözés során a vékony rétegben elterített szennyvíz szervesanyag tartalmát a talajban lévő baktériumok bonyolítják le és így azt tisztítják. A szerves anyagok lebontása tökéletes, mivel helyes szennyvízadagolás esetén az aerob lebontáshoz bőséges oxigén áll rendelkezésre. Az öntözés alatt a szennyvíz BOI 5-je 5—10 mg/l-re csökken. Mivel a biológiai tisztítás a talajon így megtörténik, a szennyvíz előzetes kezelése csupán mechanikai tisztítást kíván. Egyesek szerint a szennyvízöntözés költségei magasabbak a mesterséges biológiai tisztításnál. Ezzel az állítással szemben az ÉTI 1955-ben kiadandó mélyépítési normatíváit felhasználva következő példát mutatom be. Egy 10 000 lakosú város elválasztó rendszerű csatornázása esetén 150 liter/fő/nap terheléssel számolva 1500 m 3/nap a város szennyvizének mennyisége. A befogadónak megfelelően teljes biológiai tisztítást alkalmazva kb. 1,7 millió forintba kerül a berendezés. Csak mechanikai tisztítás esetén. 800 000 Ft a költség. Ha a biológiai tisztítást szennyvízöntözéssel kívánjuk megoldani, a különbözetként kiadódó 900 000 Ft-ból le kell vonni az öntözőberendezés költségeit is. A szennyvízzel öntözendő terület ez esetben 100 hektár nagyságúra adódik. A 100 hektár öntözőberendezése kb. 520 000 Ft-ba kerül, így tehát a létesítési költségkülönbözet 380 000 Ft a biológiai tisztítás szennyvízöntözéssel történő megoldásának javára. Ezen a megtakarításon felül figyelembe kell venni azt is, hogy ahol a település mellett nincsmegfelelő befogadó, öntözéssel ott is elhelyezhető a szennyvíz. Hazánkban a legtöbb alföldi városnál megfelelő befogadó (élővíz) hiányában pedig épp ez a helyzet, s így a mesterséges biológiai tisztítás mellett külön feladat a tisztított szennyvíz elhelyezése, ami az öntözéssel önmagában megoldódik. A mesterséges tisztítóberendezés a befektetett tökét nemcsak hogy nem téríti meg, hanem a beruházási költségekhez még az állandó üzemi költség is hozzájárul. A szennyvízöntözéssel elért terméstöbblet ezzel szemben amortizálná a befektetett költséget és az üzemeltetést a növénytermesztés fedezné. Növekedne összegszerűleg a költségkülönbözet az országos érdeket jelentő szennyvíztisztítás szempontjából, ha az öntözőberendezések létesítési költsége a mezőgazdaságot terhelné. Az eddig elmondottakkal a szennyvízöntözés előnyeit és gazdaságosságát igyekeztem bizonyítani. A továbbiakban az öntözéshez szükséges szennyvíz mennyiségével, a mértékadó vízborítással, az öntözendő terület megválasztásával és a közegészségügyi kérdésekkel szeretnék foglalkozni. Az öntözéshez szükséges szennyvíz mennyiségére és az öntözött terület szennyvízborítására nézve mind a német, mind a román tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol — évente — a tenyészidő alatti csapadékmennyiség 600—650 mm alatt van, ott a növények vízigényéhez viszonyított hiányt öntözéssel egészítik ki a fenti értékekre. Természetesen a pótlásnak a veszteségekre való tekintettel nagyobbnak kell lennie, mint e számok mutatják. Hazánkban egyes növények vízigényét a következő táblázat mutatja :
