Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
1. szám - Dr. Donászy Ernő: A Pécsi víz és a Fekete víz elszennyeződése
J f 6 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. Dr. Donászy E.: A Pécsi víz és a Fekete víz elszennyeződése Fekete viz a 7. km-nél II. 9. táblázat 1963 1954 Hó IV. V. VI. VIII. VIII. IX. X. XI. I. III. IV. Nap 23. 30. 27. 1. 29. 26. 31. 28. 4. 20. 26. 1. pH 7,85 7,73 7,85 8,15 7,73 7,96 7,96 7,96 7,73 8,06 8,06 2. O-fogvaszt 4,6 14,6 17,7 16,2 7,3 76,7 5,8 4,2 6,4 8,2 13,0 3. Cl-ion — — 39,9 42,6 26,0 19,4 15,6 14,6 22,8 14,9 59,0 4. Ca-ion 44,4 03,4 39,2 59,5 58,5 75,6 85,4 87,5 59,6 70,7 75,1 5. Mg-ion 35,5 57,0 77,4 21,7 45,7 72,2 35,7 61,8 84,4 50,7 59,9 6. Lúgosság 7,6 6,7 4,9 3,9 4,6 7,1 5,1 7,5 8,1 6,9 7,2 7. Összes kem 13,9 22,0 23,3 13,3 18,7 27,2 20,2 26,4 27,7 21,6 24,3 8. Vízhozam — 5,47 3,34 4,33 3,64 2,70 Áradás 2,64 Jég 4,73 — Fekete viz a 2. km-nél II. 10. táblázat 1953 1954 Hó IV. V. VI.. VIII. VIII. IX. X. XI. I. III. IV. Nap 23. 30. 27. 1. 29. 26. 31. 28. 4. 20. 26. 1. pH 7,85 7,05 8,29 8,33 7,73 7,85 7,96 7,96 7,58 8,06 8,15 2. O-fogvaszt 4,0 22,8 38,3 14,5 6,2 88,3 1 1,3 5,8 7,8 8,1 12,4 3. Cl-ion — 53,3 49,7 25,2 19,4 14,9 40,5 16,0 24,2 57,1 4. Ca-ion 49,0 61,7 39,2 52,5 77,8 67,4 73,6 103,0 64,5 72,0 82,2 5. Mg-ion 52,4 53,1 82,2 20,9 48,7 67,4 43,1 94,8 92,2 52,2 27,7 6. Lúgosság 7,7 6,9 4,0 5,5 6,6 5,3 5,3 6,8 7,5 7,9 7,2 7. Összes kem 18,9 20,8 24,4 12,2 22,1 24,8 20,2 36,2 25,5 22,2 24,8 8. Vízhozam — 7,33 4,46 5,61 6,75 5,72 Áradás 5,68 Jég 5,42 — ' Összefoglalás A pécsi városi szennyvízzel terhelt vízfolyás 50 km-nél hosszabb szakaszon sem éri el a teljes öntisztulást az év több hónapjában. Az öntisztulás első komolyabb jelei általában csak a FV-ben jelentkeznek és a teljes tisztulás csakis a Drávában mehet így végbe, amennyiben az nem szennyezett. A városi szennyvíz befolyásától a FV-nek Drávába torkollásáig a vízfolyás állapota kétségtelenül javul, minél távolabb vagyunk a szennyvíz befolyásától. Azonban, mint a vizsgálatokból látszik, alsóbb szakaszokon sokszor újabb szennyezéseket kap a vízfolyás és így nem képes megtisztítani a városi szennyvizet sem. III. A víz tulajdonságainak és alkatrészeinek változása térben és időben (III—XIV. táblázat) 1. A szennyezettségre jellemző változások Oxigénfogyasztás. (VIII. táblázat). Hasonlítsuk össze az 1953. ápr. 23-i vizsgálatokat a többivel. Azonnal szembetűnik a nagy különbség e vizsgálat és az összes többi között. Akkor, — mint a bevezetésben említettük, — a normális, városi szennyvíztől mentes PV-et vizsgáltuk, míg a többi vizsgálat mind akkor történt, amikor a városi szennyvíz lefolyt. A PV oxigénfogyasztása tehát egészen hasonló lenne, mint a szennyezetlen vízfolyásoké, ha a városi szennyvíz nem szennyezné. Ha azonban áttekintjük a táblázatokat és megnézzük a középértékeket, akkor azt látjuk, hogy a PV oxigénfogyasztása az összes többi vizsgálatnál és az összes szakaszon igen kevés kivétellel mindig 10 mg/l-nél nagyobb. Vizeink minősége védelmében mindig azt kívánjuk meg, hogy a befogadóban az oxigénfogyasztás 10 mg/l-nél ne legyen több. Ezt a normát nem elméletileg állapítottuk meg, hanem vízfolyásainknál ténylegesen meglévő állapotból, ugyanis szennyezetlen vízfolyásokban az oxigénfogyasztás mindig 10 mg/l alatt van. (Pl. a Bodrogban 1,6—7,6 mg/l között). A magyarországi eutróf tavakban, mint pl. a Velencei-tó, az oxigénfogyasztás magasabb is szokott lenni éppen a benne levő igen sok bomló növényi szervezet miatt („önszennyezés"). Az ilyen tavakban éppen ezért organikus anyagokat tartalmazó szennyvíz nem vezethető be. A PV ennek a követelménynek csak kivételesen tesz eleget. A legnagyobb értékeket a szept. 26-i vizsgálatnál találtuk, amikor még a Feketevíz oxigénfogyasztása is nagy, nagyobb mint a PV-é más időpontokban. A vízfolyás legerősebben szennyezett a 37. km-nél, felette folyik be néhány km-re a városi szennyvíz. Annak a folyamatnak természetéből következik, melyet az oxigénfogyasztással mérünk, hogy a szennyvízbefolyás helyétől a magasabbrendű befogadó felé haladva az oxigénfogyasztásnak csökkennie kellene. Azonban ezt a törvényszerűséget csak ritkán figyelhetjük meg. Erre csak egy példát találunk, éspedig 1954. nov. 28-án. Gyakoribb jelenség, hogy a FV felé haladva az oxigénfogyasztás hirtelen felemelkedik. A PV-be torkolló jobboldali patakok vizének szennyezettsége az oxigénfogyasztás adataiból valószínűnek látszik, így pl. a 19. km alatt csatlakozó Malomároké. Az is lehetséges azonban, hogy a tiszta vizű patakok befolyási helye alatt az oxigénfogyasztás hirtelen lecsökken a friss víz hatására és csak távolabb, az elkeveredés után jelentkezik újból a bomlási folyamat. Legkedvezőbb volt a helyzet okt. 31-én és 1954. márc. 20-án. Az oxigénfogyasztás maximumok szeptemberben jelentkeztek (egyes szakaszokon augusztus végén, másokon szept. 26-án). A minimumok, az áprilisi vizsgálatot nem tekintve okt. végén és dec. elején voltak a legtöbb szakaszon.
