Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

1. szám - Dr. Donászy Ernő: A Pécsi víz és a Fekete víz elszennyeződése

Dr. Donászy E.: A Pécsi ví

z és a Fekete víz elszennyeződés.-' Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. 63 Klorid-ion. (IX. táblázat). A klorid-ion vizsgálatát jún. 30-án kezdtük. Az első vizsgálatnál még nem gondoltunk ennek fontosságára, de még a júniusi vizsgálatnál sem tünt fel ennek jelentősége. Különösnek látszott, hogy első vizsgálatunknál minél távolabbi szakasz klorid-tartalmát néztük, annál nagyobb értékeket találtunk. A későbbi vizsgálatoknál még meglepőbb volt a 18. és 16. km-nél a kereken 1200 és 2900 mg/l klorid-tartalom. Itt is arra kellett gondolnunk, mint az oxigénfogyasztásnál, esetleg a Gilvánfa felől befolyó víznek kellett olyan szennyezettnek lennie, hogy a PV szennyezettségét még növelte. A kloridion várható fokozatos csökkenését egészen határozottan a nov. 28-i vizsgálatnál figyelhettük meg. Ekkor csak a FV 2. km-nél kaptunk váratlanul nagyobb értéket. Az 1954. jan. 7-i vizsgálatnál a 25. km-nél van kis eltérés, egyébként a FV 2. km-ig fokozatosan csökken a klorid-tartalom. A befogadó FV a PV utolsó vizsgálati helyéhez viszonyítva mindig határozottan kevesebb kloridot tartalmazott, jelentősen felhígította a PV-et. A klorid tartalom az összes vizsgált szakaszt nézve augusztus 1-én volt a legnagyobb, a legkisebb pedig jún. 27-én. A 37. km-nél azonban okt. 31-én és 1954. ápr. 26-án jelentkeztek a csúcsok. Szulfid-ion. (XI. táblázat). Ar kénhidrogénes bomlás (H

2S) oxigénelvonó folyamat, mely még a poliszaprób (erősen szennyezett) állapotra jellemző. A PV-ben egész éven át kimutatható, de nem az összes szakaszon. A 37. km-nél gyakran még nem indul meg a kénhidrogénes bomlás, hanem csak az alsóbb szakaszokon. A 2. km-nél (kevés kivétellel) általában már befejeződik ez a folyamat és így a FV már alfa-mezoszaprób vagy betamezoszaprób, a FV-ben az organikus anyagok elbomlásának poliszaprób szakasza nem fordul elő. Ammónium-ion. (XI. táblázat). A természetes vizekbe az ammónium-ion, mint szennyezés kétféleképpen juthat: 1. Ammóniát tartalmazó ipari szennyvizekkel. 2. Szerves, bomló anyagok lebomlása révén. A PV és FV rendszerint a városi szennyvíz szerves anyagainak bomlása következtében ammónia-tartalmú, bár a szennyvíztelep feletti szakaszon, a kokszmű alatt is többször kimutatható, (mint ahogy erre vonatkozóan vizsgálatokat is végeztünk, de nem a vízminőségjelző szolgálat keretében). Egész éven át és az összes szakaszon erős vagy igen erős az ammóniumreakció. A helyzet csak a FV-ben javul, de itt is legtöbbször legalább gyenge reakciót kapunk. Legrosszabb volt a helyzet 1953. jún. 27-én és 1954. ápr. 26-án. A vízfolyás Pécstől a Dráváig ammóniummal erősen szennyezett. Ennek a Pellérdi Tógazdaság vízellátására gyakorolt hatásáról később emlékezünk meg. A nitrit és nitrát-ion (XII. táblázat). A vízfolyás öntisztulási folyamatára jellemző a nitrites a nitrát-ion, ha nem ipari szennyvízből ered. A poliszaprób állapotban nincs nitrit és nitrát, az ammónium lebomlása után lép fel. A természetes vizekben ezek jelenléte nem mindig a szennyvíz hatásával függ össze, mert a növényzetben gazdag vizekben a növényzet elpusztulásakor tömegesen fellépő mikronövényzet elszaporodása után is felléphet („önszennyezés"). Vízfolyásunk esetén azonban a szennyezés túlnyomóan városi és bőrgyári organikus szennyezéstől van. A vizsgálatokból láthatjuk, hogy az igen nagy ammónia tartalom miatt az ammóniával egyidejűleg nitrit és nitrát nem mutatható ki. A PV 2. km-szakaszára már általában jellemző a nitrit és nitrát megjelenése. A FV csaknem mindig adott nitrit és nitrát reakciót. Ebből a szempontból legrosszabb volt a helyzet 1954. ápr.-i vizsgálatunknál, amikor a vizsgált vízszakasz sehol se adott nitrit és nitrát reakciót. Ekkor, mint a XI. táblázatból kitűnik, még a FV-ben is 14,5—21,7 mg/l ammónium iont mutattunk ki, a PV-ben pedig végig 30—50 mg/l között volt. Spitta—Weldert próba (X. táblázat). A metilénkék festék a vízben végbemenő rothadási folyamat intenzitásának megfelelően gyorsabban vagy lassabban redukálódik, elszíntelenedik. A rothadási folyamat néha olyan erős, hogy a festék azonnal redukálódik, a próba azonnal „pozitív", de néha csak "24 óra múlva észleljük. A vízfolyás vizsgálatánál a PV 37. és 34. km-nél egész évben azonnal vagy pár óra múlva, de 24 óra múlva feltétlenül elszíntelenedett a metilénkék festék. A PV-ben általában egész évben intenzív rothadási folyamatot mutattunk ki a vizsgálatok időpontjában. A FV csak egyszer volt végig pozitív, 1954. ápr. 26-án. Ettől eltekintve általában negatív az összes szakaszon, a 2. km-nél talán azért volt többször pozitív, mert a Dráva visszatorlódhatott vagy helyi szennyezés is előfordult. 2. Egyéb jellemző tulajdonságok Az elszennyeződés vizsgálata mellett főleg az ipari vízellátás és öntözés érdekei miatt foglalkoztunk a pH, lúgosság, keménység változásával és a víz fizikai tulajdonságaival. A pH, hidrogén-ion koncentráció. (III. táblázat). A PV pH-ja a vizsgált szakaszon 7,21—8,45 között ingadozott. A középérték (XIII. táblázat) legnagyobb a 37. km-nél, 8,02, legkisebb a 10. km-nél (7,90). A FV pH-ja 7,05—8,33 között változik, a középértékek végig csaknem azonosak (7,89—7,91), valamivel kisebb mint a PV pH-ja. A PV egyes szakaszainak pH értékét a patakok vize is módosítja. Feltűnő, hogy 1953. ápr. 26-i vizsgálatunknál teljesen azonos volt a pH az egész vízfolyás mentén (nem volt szenny vízlevezetés). A PV pH értékét a pécsi szennyvíz is befolyásolja (lúgos hatás). Legalacsonyabb a pH a legnagyobb vízhozam idején (május). A PV-ben és FV-ben karbonát-ion nincs, a pH mindig a m/300 indikátor hatáskörébe tartozik. Az összes szakaszon általában kisebb a pH májusban, mint 1953. áprilisban és júniusban. A 37., 34. és 25. kin szakaszokon ettől kezdve elég állandó, mindig 8 körüli a pH (legfeljebb kissé van felette v. alatta). Nagyobb ingadozás a 18., 16. és 2. km-nél fordult elő, ami a befolyó patakok vizének hatására vezet-