Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
1. szám - Dr. Donászy Ernő: A Pécsi víz és a Fekete víz elszennyeződése
J f 6 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. Dr. Donászy E.: A Pécsi víz és a Fekete víz elszennyeződése vízfogyasztásának, szennyvíztermelésének nagyságával.) 2. A befogadó áramlási viszonyai, vízhozam változásai. 3. A befogadóban történő szennyvíz-hígulás. 4. A szerves, bomló anyagok ülepedési sebessége a befogadóban. 5. A víz kémiai alkatrészeinek szerepe a bejutó anyagok átalakításában, lebontásában. 6. A befogadóban levő élő szervezetek tevékenységének hatása. 7. A befogadóban megtett út hossza. 8. A befogadó vizének hőmérséklete. 9. A magasabbrendű befogadó állapota, vízhozama. 10. Egyéb éghajlati tényezők, légnyomás, sugárzás-viszonyok, borultság stb. Mivel oly sok tényező játszik szerepet a vízfolyások öntisztulásában, mindeddig nem sikerült olyan matematikai értelmezést adnunk az öntisztulás folyamatának, melyet gyakorlatilag használni lehetne. Ezért a sok megfigyelés igen sok adatából megállapítható időszakos statisztikai valószínűség egyedüli támpontunk befogadóink szennyvízzel terhelhetőségének tanulmányozásában. II. A vízfolyás egyes szakaszainak elszennyeződése (II. 1—10. táblázat.) A Pécsi víz a 37. km-nél (II. 1. táblázat). A városi szennyvíztelephez legközelebb eső vizsgált szakasz természetszerűen a legszennyezettebb. Az alsóbb szakaszokon előforduló nagyobb mértékű szennyeződést időnként a mellékvíz folyások okozzák. A mederszélesség és mélység aránya ezen a szakaszon 1:2. A víz mindig erősen zavaros vagy zavaros, fekete, csaknem mindig bűzös, felrázáskor habzik és mindig sok fekete porszerű üledéket szállít. Az oxigénfogyasztás az 1953. április 23-i állapottól eltekintve a városi szennyvízzel terhelten mindig nagyobb, mint természetes vízfolyásainkban megengedhető, középérték : 40,3 (21,2—120,7 mg/l között). Az év nagyobb részében házi szennyvízből eredő elég nagy kloridion mennyiség fordul elő, néha több, mint fél g/l. A kénhidrogénes bomlás (szulfid reakció) általában erős, az ammónium reakció igen erős vagy erős, A Spitta-próba mindig pozitív, nitrit és nitrát általában nem mutatható ki, az ammónia nem tud lebomlani. Egyéb jellemző tulajdonságok : pH középérték : 8,02 (7,21—8,24 között), lúgosság ké. : 9,9 Wartha fok (5,3—13,9 között), az összes keménység ké. : 28,1 nk°, (20,2—47,7 között) vagyis a víz kemény. A keménységet nagyobb részt a magnézium, kisebb mértékben a kalcium okozza. A legnagyobb keménységet júniusban és augusztus 1-én mértük. (A középértékeket a XIII. táblázatban foglaltuk össze.) A PV a 37. km-nél szennyvízlebocsátási napokon poliszaprób. Nem is tekinthető ezen a szakaszon élő vízfolyásnak. A Pécsi víz a 34. km-nél. (II. 2. táblázat). Mederszélesség és mélység aránya 1,1 : 2. Felette ömlik be a Zsid patak vize. A víz erősen zavaros, vagy zavaros, fekete, bűzös, felrázáskor erősen habzik, sok fekete porszerű üledéket szállít. Az oxigénfogyasztás a megengedettnél nagyobb, ké. : 31,7 (5,2—72,1 között). Ugyancsak fekáliás szennyvízből eredő elég nagy klorid-ion tartalmú, ké.: 302,0 (11,1—786 mg/l között). Általában erős a kénhidrogénes bomlás, igen erős vagy erős az ammónium reakció, nitrit és nitrát általában nem mutatható ki. A Spitta-próba mindig pozitív. Egyéb jellemző tulajdonságok : pH ké. : 7,95 (7,21—8,39 között), lúgosság ké. : 8,3 fok (5,3— 13.1 között), összes keménység ké. : 39,3 nk° (20,8—51,9 között). Az összes keménységet nagyobb részt a magnézium keménység okozza elég nagy kalcium keménység mellett. A PV a 34. km-nél poliszaprób jellegű, az aerób élet számára kedvezőtlen. A helyzet itt szeptemberben volt legrosszabb. A PV a 25. km-nél (II. 3. táblázat). Mederszélesség és mélység aránya 1,2 : 3. A Bicsérdi patak és a Határ patak vize folyik a PV-be a 25. km felett. A víz erősen zavaros, zavaros, fekete, bűzös, ritkán szagtalan. Felrázáskor a víz habzik éssok fekete porszerű üledéket szállít., Az oxigénfogyasztás az előző szakaszhoz viszonyítva még nem csökken, ké. : 29,2 (3,5—59,1 mg/l között), sőt időszakonként még nagyobb is. A fekáliás eredetű klorid-ion mennyisége nagy, ké. : 257,9 ; (26,7— 674,0 mg/l között). Általában erős kénhidrogénes bomlás, nagy ammónium-tartalom jellemzi. Nem mutatható ki nitrit és nitrát. A Spitta-próba csaknem mindig pozitív. Egyéb jellemző tulajdonságok : pH ké. : 8,00 (7,21—8,29 között), lúgosság középérték -: 9,3 fok (6,0—13,0 között), összes keménység ké. : 38,8 nk°.(23,4—52,8 között), alig különbözik a felette levő szakaszétól, általában a magnézium-, de néha a kalcium-keménység a nagyobb. A PV a 25. km-nél poliszaprób, ritkán alfamezoszaprób jellegű, tehát erősen szennyezett, de néha tisztább, mint a felette levő szakaszok. A PV a 18. km-nél (II. 4. táblázat). Mederszélesség és mélység aránya 1,3 : 2. A szakasz felett folyik be a Malom-árok vize. A víz erősen zavaros, zavaros, fekete, bűzös, felrázáskor habzik, fekete porszerű üledéket szállít. Az oxigénfogyasztás a felsőbb szakaszokhoz viszonyítva még mindig nem csökken, (ké. : 30,4 (5,4—102,1 mg/l között). A fekáliás eredetű klorid-ion tartalom néha igen nagy, ké. : 257,9 (71,0—1148,0 mg/l között), tehát néha több mint 1 g/l. Általában kénhidrogénes bomlás megy végbe még ezen a szakaszon is, az ammónium reakció általában erős, nitrit és nitrát csak kivételesen volt kimutatható. A Spittapróba pozitív, csak néha negatív. Egyéb jellemző tulajdonságok : pH ké. : 7,86 (7,38—8,33 között), lúgosság ké. : 10,0. (5,9-16,6 között), összes keménység ké. : 37,3 nk° (20,8— 48.2 között), melyet nagyobb részt a magnéziumkeménység okoz. A PV a 18. km-nél szennyezett, kritikus sza-
