Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
1. szám - Dr. Donászy Ernő: A Pécsi víz és a Fekete víz elszennyeződése
Dr. Donászy E.: A Pécsi v iz és a Fekete víz elszennyeződése Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. Jf5 kasz, ahol váratlanul nagy klorid-tartalom és nagy oxigénfogyasztás is jelentkezik. A PV a 16. km-nél (II. 5. táblázat). Mederszélesség és mélység aránya 1,9 : 4. Felette folyik be a Gilvánfa felől jövő patak. A víz erősen zavaros, fekete, bűzös (ritkán szagtalan), felrázáskor habzik, fekete porszerű üledéket szállít. Az oxigénfogyasztás valamivel nagyobb még mint a felsőbb szakaszokon, ké. : 34,0-(3,9—118,3 mg/l között). A klorid ezen a szakaszon a legnagyobb, ké. : 537,0 mg/l. (64,9—2891,0 mg/l között). Közel 3 g érték is előfordult. A kénhidrogénes bomlás nem olyan erős, mint a felsőbb szakaszokon, de az ammónium reakció erős vagy igen erős ; általában nem mutatható ki nitrit és nitrát. A Spitta-próba két kivétellel pozitív. Egyéb jellemző tulajdonságok : pH ké. : 7,95 (7,48—8,24 között), lúgosság ké. : 10,6 (6,4—17,9 fok között), összes keménység ké. : 35,8 (17,246,6 nk° között), melyet általában a magnéziumkeménység okoz. A PV a 16. km-nél kritikus szakasz, ahol meglepő a klorid-ion mennyiség hirtelen kiugrása augusztusban. Még erősen szennyezett poliszaprób jellegű szakasz. A PV a 10. km-nél (II. 6. táblázat). Mederszélesség és mélység aránya 1,4 : 3. A 16. és 10. km között nincs mellékvízfolyás, annál meglepőbb néhány alkatrész értékének kiugrása. A víz erősen zavaros, fekete, bűzös (néha szagtalan), felrázáskor habzik, sok fekete porszerű üledéket szállít. Az oxigénfogyasztás ezen a szakaszon se csökken, ké. : 38,2 (3,6—154,6 mg/l között). A kloridtartalom kisebb mint az előző szakaszokon, de a kiugrás augusztusban nagy, ké. : 363,1 (64,9— 781,7 mg/l között). A kénhidrogénes bomlás nyáron erős, ősztől tavaszig nem volt kimutatható. Ammónium-reakció általában erős, nitrit és nitrát többnyire nem mutatható ki. A Spitta-próba általában pozitív. Egyéb jellemző tulajdonságok : pH ké. : 7,99 (7,73—8,45 között), lúgosság ké. : 10,7 (6,4—16,9 fok között), összes keménység ké. : 35,5 nk° (15,0— 43*,5 között), melyet általában nagyobb részt a magnézium keménység okoz. A PV a 10. km-nél is még általában poliszaprób jellegű, néha kritikusan szennyezett szakasz. A PV a 2. km-nél (II. 7. táblázat). Mederszélesség és mélység aránya 2,8 : 3. A 2. km felett folyik be az Adorján felőli csapadékvíz. A víz zavaros, erősen zavaros, színe néha már barnás, gyakran szagtalan vagy gyengén bűzös, felrázáskor néha már nem, vagy gyengén habzik, sok fekete porszerű üledéket szállít. Az oxigénfogyasztás az év folyamán többször éri el a megengedett 10 mg/l alatti értéket, ké. : 24,3 (3,8—113,8 mg/l között). A klorid-tartalom jelentősen csökken a felsőbb szakaszokhoz viszonyítva. Kénhidrogénes bomlás csak tavasszal fordult elő. Ammónium legtöbbször erős reakciót ad, néha azonban már csak nyomokban mutatható ki. Ezen a szakaszon jelenik meg először a nitrit és nitrát, tehát az öntisztulás némi jelét látjuk. A Spitta-próba gyakran negatív. Egyéb jellemző tulajdonságok : pH ké. : 7,95 <7,21—8,42 között), lúgosság ké. : 8,1 (5,6—12,3 fok között), összes keménység ké. : 33,7 nk° (16,1 —47,3 között), melyet nagyobb részt a magnézium-keménység okoz. A PV a 2. km-nél, a Pécstől legtávolabb eső vizsgált szakaszon, még sokszor poliszaprób jellegű a víz, de időszakosan átmenetileg alfa-mezoszaprób is. Legrosszabb a helyzet szeptemberben, amikor az oxigénfogyasztás 113,8 mg/l. A Fekete víz a 11. km-nél (II. 8. táblázat). Mederszélesség és mélység aránya 6,5 : 1,5. Nagyon kiszélesedő, sekély szakasz. A PV all. km felett torkollik a FV-be. A PV hatására általában zavaros, erősen zavaros, színe változó (szürkés, sárgás, barnás-fekete, fekete), szagtalan, néha gyengén bűzös, felrázáskor a víz nem habzik vagy néha gyengén habzik, barna és fekete porszerű lebegő üledékkel. Az oxigénfogyasztás egy kivételtől eltekintve (szeptember 26.), alig lépi túl a 10 mg/l értéket, ké. : 18,0 (3,8—88,3 mg/l között). A klorid-tartalom szennyezettség mértékeként itt már nem játszik szerepet. Kénhidrogén reakciót nem ad, gyenge ammónium reakció jellemzi, de 14,5 mg/l ammónium-ion tartalmat is mértünk ; a nitrit és nitrát, kevés kivétellel kimutatható legalább nyomokban. A Spitta—Weldertpróba csak kivételesen (két esetben) pozitív. Mint említettük, az üledék már nem mindig fekete, hanem barna, vagyis a pécsi szénmosóból eredő szénpor többnyire a PV medrében rakódik le. Egyéb jellemző tulajdonságok : pl 1 ké. : 7,89 (7,05—8,33 között), lúgosság ké. : 7,0 (4,7—8,1 között), összes keménység ké. : 23,8 nk° (16,2— 28,9 szélső értékek között ingadozott), metyet legnagyobb részt a magnézium-keménység okoz. A FV a Drávától 11 km-re, a PV betorkolása alatt nagyobb vízhozama révén jelentős mértékben megtisztítja már a PV által szállított szennyezett vizet. A vízhozam ezen a szakaszon 3—8-szor nagyobb, mint a PV 2. km-nél. Ebből azt következtethetnénk, hogy általában az alfa-mezoszaprób öntisztulási szakaszban levő, még szennyezett víz a 8-szor nagyobb vízhozamú befogadóban nagymértékben megtisztul. Ha az alábbi táblázatot elemezzük, a PV és FV esetében megállapíthatjuk, hogy a másodrendű befogadó az alfa-mezoszaprób állapotban levő elsőrendű befogadó vizét 6—8-szor nagyobb vízhozam esetén a beta-mezoszaprób fokozatúvá képes megtisztítani. Az 5. táblázatból látható, hogy a 6—8-szorosan nagyobb vízhozam esetén a FV-ben az oxigénfogyasztás mindig 10 mg/1 körül, vagy alatt van, ennél kisebb vízhozam esetén az oxigénfogyasztás ugyan csökken legtöbb esetben, de nem a kívánt mértékben. Pontosabb számításokhoz ismernünk kellene a FV oxigénfogyasztását a PV oxigénfogyasztása nélkül. A fent megállapított követelmény tisztán empirikus adat. Ha igen sok vízhozam és szennyezettség adat áll majd rendelkezésünkre, akkor igen sok törvényszerűséget látunk majd meg és a szennyezettségi, illetve szennyezhetőségi normákat adott vízfolyás adott szakaszára nem számításokkal, elméleti meggondolásokkal állapítjuk meg hanem az ott uralkodó tényleges állapotoknak megfelelően.
