Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

5-6. szám - Muszkalay László–Vágás István: Átfolyási vizsgálatok egyszintű ülepítőmedencékben

380 Hidrológiai Közlöny 36. évi'. 1956. 5. sz. Muszkalay L.—Vágás I.: Egyszintű ülepítőmedencék vizsgálata 4. kép. 7. változat. A gómbsüvegalakú terelőelemek köz­vetlen közelében már egyenletessé válik a sebességeloszlás. Ennek a változatnak a hatásfokai voltak a legjobbak. Kapmuna 4. Bapuattm 7. PacnpedeAemie CKopocmu cmano­eumca paenoMepnuM e nenocpedcmeeHHoii öAU30cmu iuapoeo-ceeMeHmHo-o6pa3Hbix nanpaeAsiioiijux sAeMenmoe. Kíl/J smoeo eapuanma 6bwu HauAymuue III. 4. No. 7. The velocity distribution is already uniform, immediately after the spherical baffles. Highest efficiency was observed with this alternative. törésére a gömbsüvegeket közelebb helyeztük a csőtorkolatokhoz (2 jg és 2/k ábra). Az áramkép­megfigyelések igazolták feltevéseinket. A holttér lényegesen megrövidült és a sebességeloszlás csak­nem teljesen egyenletessé vált (4. kép). A jelző­anyag már a gömbsüvegek közvetlen közelében egyenletesen kitöltötte az egész teret. A medence belsejében azonban ez a kedvező helyzet kissé romlott, amint az átfolyási görbe is mutatja (3 jg ábra). A görbe ugyanis az előzőknél elnyul­tabb, tehát a sebességkülönbség valamivel na­gyobb a medence egyes pontjai közt, mint az előző változatnál. Ugyanekkor azonban a ta értéke a legnagyobb, ami azt mutatja, hogy en­- - - * 5. kép. 6. változat. A ,,T" csőidomok a vizet sugárirány­ban osztják szét. Kapmuna 5. Bapuanm 6. T-o6pa3Hbie tpacoHHbte wcmu pacnpedeAHwm eody e paduaAbiwM HanpaeAenuu III. 5. Alternative No. 6. Water is distributed radially by the „T " shaped elements. nél a változatnál használta ki legjobban az áram­lás a medence térfogatát. Az 5. és 7. változat összehasonlítása arra enged következtetni, hogy a vizsgált medence­típus esetén a gömbsüvegeknek a csőtorkolattól mért helyes távolsága az általunk vizsgált távol­ságok között van. A kísérlet elvégzéséhez rendel­kezésünkre álló idő rövidsége miatt a gömb­süvegalakú terelőelemek pontos elhelyezését mái­nem volt alkalmunk meghatározni és így véle­ményt csak a megvizsgált változatok alapján mondhattunk. Az átfolyási görbék a legked­vezőbbnek bizonyult 6. és 7. változat között nem mutatnak lényeges különbséget. A kapott kis eltérések? nem indokolják egyik, vagy másik típus előnyben részesítését sem, így mind a T­csőves, mind pedig a gömbsüveges megoldás egy­aránt előnyösen alkalmazható. 11a a 6. és a 7. változat megépítése közt akarunk választani, az építési és karbantartási körülményeket is mérlegelnünk kell. A T csöves osztóelemek anyagszükséglete nagyobb, tisztításuk nehézkesebb mint a gömbsüvegeké. Előnyük viszont az, hogy helyes építés esetén lényegesen állandóbb jellegű beépítésűek azoknál. A gömb­süvegeknél a helyváltoztatás egyszerűsége azonban nemcsak hátrány, hanem előny is, mert lehetővé teszi a helyszíni beállítást, ezzel a helyi adott­ságokhoz való alkalmazkodást. Lehetőséget ad arra is, hogy vízhozamváltozásoknál a minden­kori helyes működés biztosítására esetenként a legkedvezőbb távolságba állítsák a terelőeleme­ket. A medence és főképpen az elosztóelemek mé­reteinek változtatásával mind a 6., mind pedig a 7. változat-típusnál még további áramlástani javulás is elérhető. Ennek mértéke természetesen már lényegesen kisebb lesz, mint az utolsó három változatnál tapasztalt javulás a legelsőkhöz ké­pest. Ez a körülmény a további kísérletek ehég­zését azonban nem teszi gazdaságtalanná, annál kevésbé, mert a jelenlegi medence alakjától eltérő medencéknél az elosztóelemek méreteinek és ará­nyainak meghatározására továbbra is szükség van. A megvizsgált hét változatnak, (amelyek oldalnézete a 2. ábrán, átfolyási görbéje a 3. ábrán látható) összes jellemző számértékét táblázatban foglaltuk össze. A hozzávezető berendezés és az elosztó­elemek hatásai mellett megvizsgáltuk az elvezető­berendezés hatását is. Megállapítottuk, hogy az áramkép nem túlzottan érzékeny az elvezetés megoldására. A bukóvályus elvezetés minden kísérleti változatnál, előnyösnek mutatkozott. A túlfolyó bukót célszerű a medence végfalához törésmentesen csatlakoztatni (2 je, /, g ábra). A medence végénél a merülőfalra minden­képpen szükség van. Ez akadályozza meg a felső vízréteg megszaladását, továbbá az uszadékréteg távozását. A merülőfal minden esetben holtteret hoz létre. Ezért a merülőfalat nem szabad lejjebb ereszteni, mint amilyen mélységet az uszadék­réteg visszatartása feltétlenül megkíván.

Next

/
Thumbnails
Contents