Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

5-6. szám - Muszkalay László–Vágás István: Átfolyási vizsgálatok egyszintű ülepítőmedencékben

Muszkalay L.—Vágás I.: Egyszintű ülepítőmedencék vizsgálata Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 5. sz. 381 1. táblázat A változat száma N CT CC o IB • OJ «J A medence szélessége A víz mélysége Vízzel töltött tér 5 3 H o N -O 2 •c I =cT" 'CD -33 £ -CÖ +3 -TJ p sS N Felső határsebesség Alsó határsebesség Legrövidebb megengedett tartózkodási idő Leghosszabb megengedett tartózkodási idő Átlagos átfolyási idő Vízszállító térfogat Hasznos térfogat A vízhozam hasznos része Első hatásfok Második hatásfok Harmadik hatásfok L Ii M V Qe t z Vas ta ta Vt Vtn Qm Vt Vv V a cm cm cm 1 l/s sec cm/s cm/s sec sec sec 1 1 l/s O o 0/ A) 0/ /o 1 140 60 25 204 0,46 437 0,632 0,158 221 886 108 50,1 13,8 0,041 24,6 6,8 8,9 2 140 60 25 204 0,46 437 0,632 0,158 221 886 181 84,2 35,5 0,115 41,4 17,4 25,0 3 140 60 25 204 0,46 437 0,632 0,158 221 886 189 88,3 38,9 0,124 43,2 19,1 27,0 4 127 60 25 187 0,46 406 0,632 0,158 200 802 291 134,0 107,5 0,280 71,6 57,5 60,9 5 129 60 25 189 0,46 411 0,632 0,158 204 816 306 140,5 129,0 0,400 74,4 68,2 .87,0 6 129 60 25 189 0,46 411 0,632 0,158 204 816 350 160,5 160,1 0,456 85,0 84,9 99,2 7 129 60 25 189 0,46 411 0,632 0,158 204 816 354 162,5 162,0 0,458 86,0 85,8 99,6 A medence gazdaságos méretezésének lehetőségei Kísérleteink igazolták, hogy a helyesen megválasztott, korszerű vízelosztó- és terelőberendezések alkalmazásával a régebben használatos bukóvályus és merülőfalas megoldásokhoz képest jelentékeny javítást érhetünk el az ülepítőmedence működtetésében. Láttuk, hogy az áramkép lényegesen megváltoztatható : a holttereknek, az örvényes tereknek és a lassú átfolyású tereknek a kiterjedését a legkisebbre csökkenthetjük és a sebességeloszlás is egyenletessé válik. Felvetődik ezek után az a kérdés, vajon az ülepítésben részt nem vevő terek csökkenésével arányosan lcisebbíthetjülc-e a medence térfogatát. Már előjáróban hangsúlyozzuk, hogy a kérdés teljes megoldása csak az ülepedési viszonyok részletes ismeretében lehetséges. Az ülepedés jellemzőinek tanulmányozására külön kísérleteket kell felhasználnunk. Az ülepedés elméleti kérdéseivel ebben a tanulmányban nem kívánunk foglalkozni, ezért a medence méreteinek csökkentésével kapcsolatos lehetőségeket csak vázlatosan ismertetjük, s főképpen az áramlástani vonatkozásokat érintjük. Vizsgálatunk során két alaptételből indulunk ki. 1. Feltesszük, hogy az ülepítőmedence méreteinek kismértékű, 25—30%-ot meg nem haladó változtatása az ülepítőhatást lényegesen nem változtatja meg akkor, ha a vízelosztó és terelőberendezéseket egyidejűleg úgy alakítjuk át, hogy az átfolyási görbe ugyanaz maradjon. 2. Az 1. feltételből következik, hogy az áramlási viszonyoknak minden változása, amely az átfolyási görbe megváltozásával együtt akár a vízszállító térfogat (Vt), akár a hasznos térfogat (Vm) megváltozására vezet, az ülepedési viszonyokat is megváltoztatja. Ezeknek a feltételeknek a segítségével a következő feladatokat oldhatjuk meg : 1. A medence méreteinek változtatása áramképjavítás útján, az ülepítőhatás lényegesebb változtatása nélkül. 2. A medence méreteinek változtatása áramképjavítás útján, az ülepítőhatás egyidejű javításával. Az 1. feladatnak csak akkor van értelme, ha Vt = Vm, vagyis, ha a medence teljes vízszállító térfogata az ülepítés számára is hasznos tér. Ez nem jelent feltétlenül 100%-os ülepítési hatásfokot, hiszen Vas és i>/„ megállapítása a legelőnyösebb viszonyokhoz képest mindig kisebb-nagyobb engedménnyel történik. Amennyiben Vi H= Vm, a medence méreteinek változtatása esetén V

m még akkor sem állandó, ha Vt állandó, így az ülepítőhatás a 2. alaptétel értelmében megváltoznék. Építsünk be ugyanabba az ülepítőmedencébe kétfajta vízelosztó és terelőberendezést. Legyen a javítandó változat átfolyási görbéjén t„, f>. kép. 6. változat. A sebességeloszlás már a medence elején gyakorlatilag egyenletes. Kapmuna 6. Bapuanm 6. PacnpedeAemie CKopocmu npanmunecKU paeHOMepme yoice y nepedHeii lacmti omcmoüHUKa 111. 6. Alternative No. 6. A practically uniform distribution of velocity is obtained at the influent end already.