Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

5-6. szám - Salamin Pál: A belvízrendszerek tervezésének néhány kérdése

fe

ala

n

i

i

n I'

.: Á belvízrendszerek tervezése Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 5. sz. ,'ÍJf5 összegyülekezik a víz és ahol a mezőgazdasági üzemi egység vezetője az összegyülekezés szabályozását kezében tarthatja (pl. öntözőtelepeken stb.), ott számolhatunk az összegyülekezési időnek a növények tűrési idejével növelt értékével. Ezeknél a kisebb területeknél is ajánlatos azonban meghatározni az egyszerű, a víz visszatartása nélküli összegyülekezés esetére, a meg nem növelt összegyülekezési időt, hogy az eróziós károkkal kapcsolatosan a szükséges számításokat el lehessen végezni, s ezzel a védekezésre és a megelőzésre fel lehessen készülni. A mozgási jelenségek tanulmányozása mutatja meg az utat egy másik jelentős kérdés megválaszolásához is. A belvíz csatornáié c sali arra alkalmasak, amire azokat terveztük, tehát a felszíni vizek levezetésére, de ugyanakkor nincs lecsapoló hatásuk, vagy csak egészen ritka esetekben és kis mértékben. Az egymástól viszonylag távol levő, a felszínbe nem túlságosan bemélyedő belvízcsatornák elsősorban és majdnem kizárólag csak a felszíni vizeket vezethetik le, természetesen függetlenül attól, hogy honnan származnak ezek a vizek. Vízháztartási elvek A vízháztartási vizsgálatok végrehajtásával kapcsolatos szempontokat tanulmányozva kiemeljük, hogy a vizsgálati módszereket, a közvetlen vízháztartási számításokat, a valószínűségszámítási módszereket és az egyéb matematikai eljárásokat a vízháztartási tér- és időegységekben lejátszódó mozgások jellegének megfelelően jól megválasztva és együttesen kellő összhangban kell alkalmaznunk. A vízháztartási vizsgálati módszerek nem válhatnak öncélúakká, csak a vízháztartási jelenségek felismerését szolgálják. A vízháztartási vizsgálatoknak igen hasznos segédeljárása a vízháztartási egyenlet megoldása, amely számos értékes törvény megállapítására vezethet. Rá kell mutatnunk ugyanakkor azonban arra is, hogy az egyenlet számos tagjának megbízható meghatározása közvetlen megfigyelési adatok hiányában ma még nem várható. Ezért elsősorban ott alkalmazható, ahol összehasonlításokat teszünk, de nem használható olyan vizsgálatoknál, amelyeknél egyes vízháztartási összetevők tényleges értékeit kell megismernünk. Például nem tárhatók fel az egész ősz—tél—tavaszi, ún. tározási időszak vízháztartási viszonyai egyetlen vízháztartási egyenlet útján, miután nem ismeretesek megbízható módon ennek a hosszú időszaknak a párolgási jelenségei, értékei. Nem állapítható meg ezen az úton a felszínen lefolyó vízmennyiség tényleges értéke sem. Ugyanakkor azonban igen jól meghatározható ugyanebben az időszakban a fajlagos vízhozamnak valamilyen vízgazdálkodási vagy mezőgazdasági ok következtében fellépő megváltozása a megelőző és a követő állapotra felírt vízháztartási egyenletek összehasonlítása útján, amikor az egyenletek egyes változatlan tagjaiban elkövetett hibák az összehasonlítás során nem éreztetik különösebben hatásukat [7], A valószínűség számítási és ezen belül a matematikai statisztikai módszereket fokozottan alkalmazhatjuk a tömegjelenségek vizsgálatának a területén. A valószínűségszámítás útján tehát a véletlen tömegjelenségek területén mutatkozó objektív törvényszerűségeket állapíthatjuk meg [6], Ezen a módszertani területen igen nagy lehetőségek előtt állunk. Ezeknek a kiaknázásához azonban szükséges a valószínűségszámítási és a statisztikai fogalmak tisztázása és helyes alkalmazása, az észlelési helyek sűrítése, az észlelési munka javítása és az adatgyűjtés rendszeresebbé tétele. Nagy előnye a valószínűségszámítási és a matematikai statisztikai módszer alkalmazásának, hogy lehetővé teszi a hatékonysági vizsgálatok fejlesztését. A vízháztartási vizsgálatok végzésével kapcsolatban rámutatunk még arra is, hogy a vizsgálatok keretei csak a vízháztartási tér- és időegységek lehetnek. A természetes vízgyűjtőegységektől, a vízgyűjtőterületektől elszakadva és leegyszerűsített eszmei öblözeten végezve vizsgálatainkat, elszakadunk a 2. táblázatban összefoglalt tényezők hatásának felülvizsgálási lehetőségétől, s ezzel a tervezési eljárásnak a fizikai úton lehetséges ésszerű egyszerűsítési lehetőségétől. Előmunkálatok Az előmunkálatok során először is a vízgyűjtőterület lehető legjobb megismerésére kell törekednünk a víz vezetésének és tározásának a tekintetében. Ennél a munkánál nem sajnálhatjuk az időt és a fáradságot, mert különben á bevezetőben említett tényezők hatását meg nem állapíthatjuk és a megfelelő tervezési eljárást ki nem dolgozhatjuk. Az előmunkálatok folyamán : elvégeztetjük a geodéziai, a vízrajzi, a talajtani, a meteorológiai stb. felvételeket, összegyűjtjük és rendezzük a tervezéshez szükséges adatokat ; felülvizsgáljuk a belvízkárok általános okait és megállapítjuk a fajlagos vízhozam értékét. Igen jelentősek a meteorológiai előmunkálatok. A csapadék jelentkezésével kapcsolatos természeti "törvényszerűségek felismerése nagy mértékben elősegíti a belvízrendezési munkát. Ezen a területen a legelső kérdés talán az lehet, hogy belvízrendezési szempontból melyik az az időszak, amelynek a csapadék törvényeit' meg kell ismerni és azokat milyen érvényességi tartományban kell jellemeznünk. A vizsgálandó időszakok megválasztásánál szerepet játszik a vízgyűjtőterület kiterjedése, továbbá, hogy a területen melyek a termelt növények, mikor szenvednek ezek nagyobb károkat, mikor kell a talajmunkák elősegítésére víztelenítenünk, öntözött-e a terület és milyen mértékben, milyenek az alkalmazott öntözési módok stb. Olyan területen példáid, amelyen sok a rizstelep a szeptember hónap, a rizstelepek víztelenítési' időszaka mértékadó, tehát a csapadék törvényeket is itt kell vizsgálnunk. Viszont olyan nagyobb kiterjedésű vízterületen, amelyen alig öntöznek, a mértékadó felszíni fölösleges vizeknek á keletkezési idejük