Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

5-6. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság jegyzőkönyv kivonata

Jegyzőkönyv Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 5. sz. 339 vitása nem fejlődött. A jövő félévben egyik központi kérdésnek kell tekinteni a Szennyvíz Szakosztály mun­kájának javítását, hogy feladatát mind a tudományos kérdések további kimunkálása terén, mind pedig a mű­szaki fejlesztés vonalán megfelelően el tudja látni. A Szakosztály a tagrevízióval kapcsolatos munkát meg­kezdte, dc sajnos még nem fejezte be és így ma csak 38 lagot tart nyilván. A Balneológiai Szakosztály munkátervét lényegé­ben végrehajtotta. A munka gerincét három vidéki klubnap képezte. A Szakosztály tagjainak jelenlegi lét­száma 36. A Szennyvíz Szakosztályhoz hasonlóan csak a tagszervezés első lépéseit tette meg, aminek következ­tében a tagok sorából több balneológus orvos és a víz­gyógyászattal is foglalkozó belgyógyász hiányzik. A Szakosztály hazánkban a balneológiai egyesületet he­lyettesíti. Az elkövetkező félévben feltétlenül szükséges minden balneológus bevonása a szakosztályi munkába és a szakosztály tudományos anyagának olyan össze­válogatása, hogy az elsősorban a vízgyógyászat orvosi kérdéseinek szolgálatában álljon. A Pécsi Csoport ebben az évben megtartotta vezetőségválasztó köz­gyűlését, melyen a csoport teljesen új elnökséget válasz­tott. Az elnökség az eddigi tapasztalatok felhasználásá­val ós a régi elnökségi tagok személyes segítségével igen aktívan látott hozzá a második félévi munka előkészí­téséhez, és végrehajtásához. Munkatervükben még min­dig nagy számban szerepelnek munkabizottságok, de már a Társaság új irányvonalát követve több értékes előadást és klubestet is beiktattak. Az elmúlt félévben szép eredményeket értek el. Bízhatunk abban, hogy a következő félévi munka eléri a kívánt színvonalat és tervszerűséget. Szegedi Csoportunk az elmúlt évben ismét nagy lelkesedéssel és igen aktívan működött. Az elnökség javaslatára bevezetett klubestek nagyon jól beváltak, amely egyrészt az elő­adásokat követő vitában, másrészt a klubestek láto­gatottságában mutatkozott meg. Az elmúlt évi kissé gyengébb működés után örömmel tapasztaltuk szegedi csoportunk munkájának fellendülését. Győri Csoportunk leggyengébb vidéki szervezetünk. Evek óta a Víz­ügyi Igazgatóság néhány munkatársára támaszkodik. A vidéki elnökségi ülésen javasolt klubcsti rendezvény­forma az elmúlt évben némi fellendülést adott a győri társasági munkának is. Ennél azonban nagyobb jelentő­ségű a Vízügyi Igazgatóság vezetésében beállott sze­mélyi változás, amely remélhetővé teszi, hogy a jövő félévi munka már Győrött is kielégítő lesz. Elsősorban a különböző — Társaságunk szakterületéhez tartozó -— szakemberek bevonásával u győri tagság kiszélesítése volna a központi cél. Ezzel cl lehetne érni a győri cso­port többoldalúvá tételét és a tudományos munka szín­vonalának növelését is. Miskolci Csoportunk az elmúlt. év első felében meglehetősen gyengén működött. Májusban egy sikertelen vezetőségválasztó taggyűlést tartottak, amelyen a tagság titkos szavazás­sal nem tudott megállapodni az elnökség összetételében. Ennek következtében egészen október elejéig ideigle­nes vezetőséggel működött a Csoport, ami a végzett munkára nagyon rányomta a bélyegét. Októberben sikerült az új vezetőséget megválasztani, akik azonnal a legnagyobb lelkesedéssel kezdték meg a Csoport mun­kájának előkészítését, de már elég későn ahhoz, hogy ebben az évben két klubestnél többet tudjanak tartani. Végeredményben a .Miskolci Csoport Zsombolykutató Szakosztálya volt az egyetlen, amely a megszokott agi­litással dolgozott és az István Zsomboly feltárása mel­lett folytatta a bolhási és jávorkuti víznyelők kibontá­sát, augusztus második felében pedig a már előbb emlí­tett országos karszthidrológiai és barlangkutató anké­tot szervezte meg. A Csoport műszaki hidrológiai és balneológiai szakosztálya még aktív munkát nem fej­tett ki, de a következő félévi munkatervüket már körül­tekintően állították össze és a központi elnökség segít­ségével remélhető, hogy 1956. első félévi munkájukkal ismét a legjobb vidéki csoportok közé emelkednek. Társaságunk kapcsolata a Magyar Tudományos Akadémiával, a MTESZ-szel és a főhatóságokkal az el­múlt félévben is a szokásos módon kielégítő volt. Elő­készítés alatt van az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Társaság közti kapcsolatot szabályozó rendelet kiadása. A beszámolóhoz Schmidt Eligius, Finály Lajos, Páter János, Rónai András és Hortobágyi Tibor szóltak hozzá. A főtitkár válasza után a közgyűlés a beszámoló­ban körvonalazott programot a hozzászólásokban java­solt kiegészítésekkel egyhangúan elfogadta. A Társaság tisztikarának több tagja részint egész­ségi okokból, részint másirányú elfoglaltsága miatt meg­bizatásáról lemondott. Az elnökség javaslatára a köz­gyűlés a következő személyi változásokat fogadta el : Lászlóffy Woldemár, a Hidrológiai és Mezőgazda­sági Szakosztály elnöke helyett : Ziegler Károly. Juhász József, központi titkár hel yett : Ollós Géza. Öllős Géza, Vízellátási Hidrogeológiai Szakosztály titkár megüresedett helyére : Almási Bálint. Kelemen László, Szennyvíz Szakosztály titkára helyett : Barta Tibor. László Péter, Szennyvíz Szakosztály jegyzője helyett : Körösmezei László. Holló István, Vízellátás Hidrogeológiai Szakosztály alelnöke helyett : Illés György. Palojtai Béla, a Limnológiai Szakosztály jegyzője helyett : Dvihally Zsuzsa. S z ü n e t Szünet után a közgyűlés vendége, T. L. Varhotov elvtárs, a Szovjetunió Moszkvai Mezőgazdasági Villa­mosítási Intézetének igazgatója, a kis vízerőművek építése terén elért legújabb sikerekről számolt be. Elő­adásában rámutatott arra, hogy az eddig alkalmazott előregyártási módszerek a vízépítés területén, elsősor­ban a vízépítési műtárgyak és vízerőtelepek építésénél nem honosíthatok meg, mert ezek a műtárgyak az élőre­gyártással szemben jelentősen eltérő követelményekkel lépnek fel, mint a magasépítésben és ipari épületek épí­tése területén. Vízerőtelepeknél elsősorban a vízzáró­ságra kell törekedni és biztosítani kell a műtárgy el­csúszás elleni stabilitását. A különböző követelménye­ket az előregyártott rekeszes szerkezet alkalmazásával sikerült megoldani. Ez a szerkezet az összes követel­ményt kielégíti, ezenkívül az építésnél a szokásos mono­lit szerkezettel szemben jelentős költségmegtakarítást biztosít. Általában a műtárgyak költsége mintegy 30­40%-kai csökkenthető. Xagv előnye az új előregyártott rekeszes szerkezet alkalmazásának az is, hogy az épít­kezés ideje, elsősorban a szerelési munkák, jelentős mér­tékben csökkenthetők, ígv pl. sikerült elérniök azt, hogy egy 2000 kW-os erőművet három hónap alatt építsenek fel. A kivitelezés szempontjából további nagy előnyöket jelent az is, hogy a téli időszakban az előrc­gyártott elemek készítésére lehet szorítkozni és az össze­szerelési munkákat a kedvező nyári idényben, elsősor­ban kisvíz idején végi«' lehet hajtani. A Szovjetunióban az elkövetkezendő 10 év során mintegy 700 db 1—20 MW közötti teljesítményű erőművet kívánnak építeni és amennyiben a javasolt rekeszes szerkezetek a már megépített művek tapasztalatai alapján a vártnak meg­felelően fognak üzemelni, ezek az erőművek rekeszes szerkezettel épülnének. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagy­számú műtárgy esetében felmérhetetlen jelentősége van az elérhető költségmegtakarításnak. Közgyűlésünk következő programpontja a jutal­mak kiosztása volt. A kiküldött bizottság elnökének, dr. Vitális Sándornak javaslatára a közgyűlés az emlék­érmeket és emléklapokat a következő tagtársaknak adományozta : Schajarzik Ferenc emlékérmet Dr. Mosonyi Emil­nek. Bogdánig Ödön emlékérmei Rónai Andrásnak és Hortobágyi Tibornak.

Next

/
Thumbnails
Contents