Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

5-6. szám - Lovas László: Szivárgási veszteségek csökkentése öntözőcsatornáknál és tározótereknél

Lovas L.: Szivárgási veszteségek csökkentése Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 5. sz. 323 szetes sziksóval hajtják végre. A létrejövő reakció a következő : Col cid mmol felitett szerkezetes csernozjom Ca kicserelve Na.at Ca talaj + 2NaCl (oldat) Na talaj + CaCl

2 (saik) (oldat) A talaj szerkezetében a Na-al való telítés hatására végbemenő változást K. K. Gedroic megfogalmazásában igen szemléltetően mutatta be a 6. sz. ábra [13]. E szerint tehát az eredeti állapotában kalciummal telített szerkezetes talaj kationjainak nátriummal történő kicserélése után a kolloid részecskék megduzzadása és peptizálódása megy végbe, amelynek eredményeként megszűnik a talaj szerkezetessége és vízáteresztőképességét meghatározó aktív porozitása jelentősen lecsökken. A mesterséges szikesítéshez szükséges konyhasó mennyisége függ a talaj karbonát tartalmától, báziscsere képességétől, az üzemvíz keménységétől és az alkalmazott só vegyi összetételétől. A talaj báziscsere képességét (kicserélhető kationok menynyiségét) nagy mértékben a benne levő kolloidok mennyisége határozza meg. Ez az érték az eddigi vizsgálatok eredményei szerint különböző kötött talajoknál 100 g talajra 10—60 milliekvivalens között változik. A szikesítéshez szükséges sóadag Mamanina [10], [11] közlése szerint az alábbi képlettel számítható ki: y-a-S 1724 ahol A = a sóadag mennyisége (kg/m

2) y — a talaj térfogatsúlya (kg/m

3) a — a kezelendő talajréteg vastagsága (m) S — a talaj báziscsere képessége (m.ekv./100 g talaj) 1724 = a milliekvivalens átszámítási tényezője 1 kg NaCl-ra. Gyakorlati tapasztalatok szerint különböző talajtípusokon 1 m

2 felületű 10 cm vastag szikesített talajréteg kiképzéséhez 2—5 kg NaCl menynyiség szükséges. A szikesítés szokásos kiviteli módszerei : a felületi és rejtett szikesítés. Mindkét eljárásnál alapvető fontosságú a só egyenletes elosztása. A felületi szikesítés kb. 15—20%-os koncentrációjú sóoldattal készül. Először a talajt gyomtalanítják, a felszínt 2—3 cm mélységig gereblyével fellazítják, majd kiszárítják és ideiglenes gátakkal a csatornát szakaszokra osztják. Elkészítik az egy-egy szakasz szikesítéséhez szükséges sóoldatot és azt kézierővel végzett munkánál öntöző rózsával ellátott kannából kétháromszori menetben egyenletes elosztással a talajfelszínre juttatják. Utána a fellazított talajt döngöléssel tömörítik és a munkaszakaszt vízzel töltik meg. 1—2 napos áztatással végbemegy a talajban a kationcsere és a talaj szivárgási tényezője jelentősen lecsökken. Ezt a módszert alkalmazta a Győri Vízügyi Igazgatóság a Na.-al telített részecskék duzzadása Na-al telített o, fo részecskék

( v*7 peptizálódása V® ® A talaj elporosodott, szerkezet nélküli felülete tömörített reteg, felülről íemasoit ogucg és humusz szemcsékkel JELMAGYARAMT Elemi kolloid részecske Ca ion Na ion A talaj változása Nátriummal való telítés hatására / duzzadás ti. pep

fizáció III. el porosodás IV. o kolloidok kimosása V. tömörített réteg képződése 6. ábra. A talaj változása nátriummal való telítés hatására <T>ue. 6. PÍ3MeHeHue ipynma nod BAUHHMM HacbiufeHun HampueM Abb. 6. Veränderung des Bodens infolge Sättigung mit Natrium MÉLYÉPTERV Hidrológiai Osztályának javaslata alapján 1955-ben a Páli községben levő 920 m-es öntözőcsatornán, teljes sikerrel. Rejtett szikesítésnél először a felszín alatti 10—20 cm-es réteget emelik ki. Az így kiképzett tükörbe a szükséges mennyiségű sót száraz állapotban hintik el, vagy nedves útoi\ beitatják. Utána a kiemelt réteget visszahelyezik, amely eróziós, vagy egyéb károk elleni védelmül szolgál. A szikesítés hatása erőteljesen megnövekedik, ha a nátriumkloridhoz igen kis mennyiségű (0,1—0,2%) lúgos sót (NaOH, Na

2C0

3), vagy hamut, esetleg mosószódát adagolnak, amely fokozza és gyorsítja a talajdiszperzió folyamatát. Miután a szikesítéssel előállított nátrium talajok nagy mértékben térfogat változóak, a zsugorodás lecsökkentésére szokásos a talajhoz homokot, téglatörmeléket vagy salakot adagolni. Legjobb adalékanyag a homok, amelyet 1 : 4 keverési arányban alkalmazva a vízzáróképesség leromlása nélkül fokozható s szikesített réteg állékonysága is. A szikesítés időbeli állékonysága függ a talaj jellegétől, az üzemvíz összetételétől és a talajba juttatott sómennyiségtől. Nem karbonátos talajok és lágy vizek eseléa tartósabb a szikesítés, mint a karbonát tartalmú talajoknál és kemény vizeknél, mivel ezek hatására a nátrium kationok ismét visszacserélődnek kalciumra és ezzel a talaj vízáteresztőbbé válik. Tapasztalati adatok szerint a szikesítés élettartama átlag 3—4 esztendő, ismeretes azonban olyan szikesítéssel szigetelt víztároló is, amely több mint 16 éves (Brilevi öntözőtelep). A szivárgási veszteség növekedése esetén meg kell ismételni a szikesítést. Ekkor azonban már az először alkalmazott sóadag fele is elégséges. L. F. Mamanina, V. A. Skarupo, Sz. P. Zaszoszov és mások vizsgálatai azt mutatták, hogy az elszikesítés a csatorna környék növényzetére nem káros hatású. Magában az elszikesí-