Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
5-6. szám - Lovas László: Szivárgási veszteségek csökkentése öntözőcsatornáknál és tározótereknél
Lovas L.: Szivárgási veszteségek csökkentése Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 5. sz. 319 ahol L = az ülepedési távolság (m) N = az áramló vízoszlop magassága (m) v = áramlási sebesség (cm/sec) d = a feliszapoló szemcse átmérője [mm]. A képlet tényezőit meghatározó kísérleteket 0,35—1,20 m közötti vízoszlop magasságok alkalmazásával, 0,05—0,005 mm 0-jű talajokkal, 20 cm/sec—5 cm/sec közötti sebességek mellett végezték el. További képleteket adott meg a leülepedési távolság meghatározására M. A. Velikanov és A. N. Gasztunszkij is. Ezek az elméleti úton, illetve modellkísérletek alapján kialakított formulák azonban sokszor nem egyeznek a kiviteli gyakorlat tapasztalataival. Tekintettel arra, hogy az ülepedést befolyásoló tényezőket még nem sikerült minden esetre érvényes súlyozással megadni, célszerűbbnek látszik azoknak az adatoknak a közlése, amelyeket nagyszámú helyszíni vizsgálat eredményeként gyűjtöttek össze. így T. A. Negovszkaja [11] közlése szerint 1 méter magas vízoszlop esetén a sebesség és szemcseátmérő függvényében a leülepedés távolsága : Sebesség Szemeseátmérő (d mm) (v m/sec) 0,05 0,01 0,005 0,20 HO m — — 0,15 80 m 2000 m — • 0,10 . 60 m 1300 m 5000 m 0,05 30 m 700 m 2800 m Egyéb vízoszlop magasság esetén az ülepedési hosszat a táblázatban megadott távolság és az alkalmazott vízoszlop magasság szorzata adja meg. A leülepedés távolsága kijelöli azokat a hoszszakat, amelyeken a feliszapolás egy-egy munkaütemben elvégezhető. A szükséges vízsebességet ideiglenes bukók elhelyezésével lehet biztosítani. Mozgó vízben a feliszapoló anyagot a szakasz felső végén, annak teljes szélességében szokás a feliszapolandó térbe adagolni. Álló vízben a feliszapolás több fogásban kerül elvégzésre, az alábbi összefüggések felhasználásával [11] : Az egy fogásban adagolandó talaj mennyiség : W - p-F-L ahol p = az oldat sűrűsége (kg/m 3) F = a feliszapolandó keresztmetszeti terület (m 2) L = a feliszapolandó hossz (m). Az egy fogásban adagolandó oldattérfogat : W A feliszapoláshoz szükséges teljes oldattérfogat : ahol W = az egész terület feliszapolásához szükséges talaj mennyiség (kg). A teljes feliszapoláshoz szükséges fogások száma": n = Q A feliszapolásnál állandó vízszintet célszerű tartani, amely folyamatos tiszta-víz adagolással érhető el. Akkor célszerű a következő talajadagolást elvégezni, amikor a zagy észrevehetően tisztul. A feliszapoló anyagot álló vízben rendszerűit a víztükör egész felületén egyenletesen hintik el. Mesterséges feliszapolással — különböző adatközlések szerint — a szivárgási veszteség az eredetinek 40—540-ed részére csökkenthető. Az eljárás előnye : olcsó alapanyaggal egyszerű módon végezhető el. Hátránya : nem nyújt kellő védelmet a növényzet, fagy, férgek és erózió kártevése ellen. 1:2 Szilikatizálás A szilikatizálás lényege, hogy a talajt vízüveg oldattal, vagy valamilyen lúgos fém szilikátjával, majd klorid, ill. fluorid oldattal itatjuk át. A vízüveg és kalcium-klorid között végbemenő reakció egyenlete : M e 20.n.Si0 2 + CaCl 2 = 2M eCl + Ca0.n.Si0 2 ahol M e = a lúgos fém n = a kovasav és a lúg molekula számának viszonya. A reakció következtében kicsapódó kalciumszilikát kitölti a talajhézagokat és a talajt cementálva, azt vízzáróvá teszi. A F. I. F ilealov [11] által közölt helyszíni kísérleteknél az 5—7 cm mélységben fellazított felszíni réteget 10—20%-os sósavoldattal és 32— 35°-os szilikáttal háromszor egymás után itatták át, majd a talajt gondosan tömörítették. Ezzel sikerült ugyan a talajt vízzáróvá tenni, de kiszáradáskor a kísérleti medence falán képződött 2—3 mm vastag fényes kéreg lehámlott. A leírt felületi szilikatizálással az elszivárgás mértékét végső fokon az eredetinek 2/3-ára csökkentették le. Az eljárás tehát csak akkor alkalmazható teljes sikerrel, ha biztosítani lehet, hogy a kalciumszilikát ne a talaj felületén, hanem a felszínközeli pórusokban csapódjék ki. Az eljárás nagyüzemi szinten ismeretes. Előnye: szilikatizálással a talaj nemcsak vízzáróbbá válik, de fagyállóvá is, és képlékeny tulajdonságokat kap. Hátránya : az eddigi vizsgálatok szerint a szilikatizált talajok nem elég ellenállók a légköri csapadékkal és atmoszferilliákkal szemben. 1.3 Vízzáró hártya vegyi eljárással Az eljárás lényege : kalcium- vagy magnéziumkarbonátokat tartalmazó talajra három vegyértékű vas, illetőleg alumínium sóoldatot adagolva hidroxid üledék képződik, amely eltömi a talajhézagokat. Laboratóriumi kísérletek szerint a hártyaképződés ideje, mélysége és a hártya vastagsága
