Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

4. szám - Donászy Ernő: A Kapos elszennyeződése

301f Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 4. sz. Dr. Donászy E.: A Kapós elszennyeződése A víz tulajdonságainak és alkatrészcinek változása térben és időben 1. A szennyezettségre jellemző változások Az oxigénfogyasztás természetes, szennyezetlen vízfolyásokban 10 mg/l értéken alul marad. A Kapós 99, 95, 62—0,2 km-nél általában ez is a helyzet. A többi szakaszon igen sokszor nagyobb az' oxigénfogyasztás értéke. A legnagyobb volt az oxigénfogyasztás a 90,9 km-nél (IV. 29-én 38,8 mg/l), a 90 km-nél (IV. 29. 34,4) és a 79 km-nél (V. 29. 27,4.) Az oxigénfogyasztás évi középértéke a szennyezetlen felső szakaszon 6 mg/l körül, ugyanennyi a torkolati szakasznál is. A Kaposvártól Dombóvárig terjedő szakaszon 10 mg/l felett, illetőleg 10 mg/l körül. A Spitta—Weldert próba a Kaposvár feletti szakaszon egész éven át negatív, ez alatt Dombóvárig igen kevés kivétellel általában pozitív. A klorid-ion. A Kapós szennyezetlen szakaszain, mind Kaposvár felett, mind Dombóvár alatt a klorid-ion mennyiségének középértéke 4 6 mg/l körüli. A szennyezett szakaszokon 10 és 60 mg/l között ingadozott, a legnagyobb középértéket Dombóvár felett érte el, 15,0 mg/l. A víz színe a szennyezett szakaszokon többnyire barnás, szürkés, többször feketés, a fekáliás, szerves eredetű szennyeződésekre jellemző. A szennyezett szakaszokon a szulfid és az ammónium-ion legtöbbször kisebb-nagyobb mértékben kimutatható, a szennyezetlen szakaszokon szulfid-ion reakciót nem kaptunk. Természetesen nitrit és nitrát-ion a szennyezettebb szakaszokon nem volt kimutatható. 2. Egyéb jellemző tulajdonságok és tényezők Hidrogénionkoncentráció 4pH) 7,05—8,42 között ingadozott . A maximum a 62 km-ig mindenütt 8,42 volt. Középértékben a pH 8 körül mozog. Lúgosság értéke 4,9—10,5 Wartha

0 között ingadozott. A lúgosság évi középértéke a Kapós felső szakaszától a 79 km-ig kis mértékben, de fokozatosan növekszik, innen a 62 km-ig csökken, a torkolati szakaszon kaptuk a legnagyobb középértéket (2 km és 0,2 km-nél). Összes keménység 15,7—31,4 nk° között ingadozott. Az évi középértékek a Kapós torkolati szakasza felé fokozatosan nagyobbak. A 99 km-nél 19,5, a Sióba torkolás előtt 24,9 nk°. A maximum a legtöbb szakaszon júliusban volt. Kalcium-ion 25,0- 125,9 mg/l között ingadozott. A maximum és az évi középérték maximuma is, a Sióba torkolás előtti szakaszon volt mérhető. Az évi középértékek az egyes szakaszokon 71,2—98,2 mg/l között. Magnézium-ion 14,7—86,1 mg/l között. Az évi középértékek 40,7—49,4 mg/l között. A legnagyobb értéket a 90 km-nél V. 29-én mértük, 86,1 mg/l. Összefoglalás: A Kapós jellemző alkatrészeinek középértékei Maximum Minimum Középérték Oxigénfogyasztás mg/l . 38,8 1,8 9,3 Klorid-ion mg/l 38,1 1.4 9,6 pH 8,42 7,05 8,07 Lúgosság Wartha" 10,5 4,9 7,6 Összes keménység nk° . 31,4 15,7 23,1 Kalcium-ion mg/l 125,9 25,0 85,3 Magnézium-ion mg/l . . . 86,1 14,7 45,4 A kalcium és magnézium keménység az évi középértékek alapján kb. 1 : 1 arányban vesz részt az összes keménységben. A Kapós más szennyezett vízfolyásokhoz viszonyítva közepesen szennyezett, közepesen lúgos és közepesen kemény vízfolyás, 8 körüli pH átlagértékkel jellemezhető. A Kapós elszennyeződésének oka és következményei A Kapós Kaposvár feletti szakaszának egész évi vizsgálata meggyőzött bennünket arról, hogy a Kaposvár feletti szakaszról szennyezetlen állapotban folyik le a víz. Az első nagy szennyezést a kaposvári szennyvizeket levezető Malom árok Kapósba ömlése alatti szakaszon, a 90,989 km-nél figyelhetjük meg. A Malom árok felső szakasza általában szennyezetlen, Kaposvárnál kapja a szennyvizeket. Elsősorban a kellőképpen nem tisztított városi csatornahálózat szennyvize terheli, de a cukorgyári kampány idején a cukorgyár répamosó szennyvize is. Jelentős szennyezést okoz a Kaposvári Cukorgyár santosi szennyvíztározójából a 86,5 km felett bekerülő, ki nem rothadt cukorgyári diffúziós szennyvíz és a Kaposvári Sertéstenyésztő Vállalat santosi telepéről, a Surján patakon át a 84 km felett lejutó, kellőképpen nem tisztított, sőt gondosan nem is ülepített szennyvíz. Ezt árulja el a Sertéshizlaldából kivezető árokban lerakódott sertéstrágya. A kaposvári és a santosi szennyvizekkel tovább terhelt Kapós vizének minősége tehát annyira leromlik, hogy Dombóvárig nem megy végbe az öntisztulás folyamata, így Dombóvárra általában többé-kevésbé szennyezetten érkezik meg a Kapós vize. Az 1954.-évi vizsgálatok ugyan arra engednek következtetni, hogy a Dombóvár alatti 62 km-ig már megtörténik az öntisztulás, viszont elpusztult, vagy elbódult halakat a Dombóvár és Tolnanémedi közötti szakaszon is gyakran jelentenek. Lehet, hogy az elbódult, elpusztult halak a Kapós felső szakaszáról sodródnak lefelé. A Kapós felső szakasza elszennyeződésének súlyos következményeit tanulmányunk lezárása előtt, az 1956. ápr. 11-én tartott helyszíni szemle alkalmával is láttuk. A Sphaerotilus natans szennyvízgomba olyan tömegben vonult le ekkor, hogy hozzávetőleges becslés alapján legalább 2 q lehetett naponta az a mennyiség, amely a dombóvári MÁV fűtőház vízkivételének a szelvényében levonult. Pedig ekkor már jelentősen kevesebb szennyvízgomba vonult le, mint ápr. 5-én, amikor olyan tömegben érkezett, hogy a dombóvári MÁV fűtőház vízkivételi művének üzemét csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudták fenntartani; a szivattyú-fej szűrőkosarát állandóan kotorni, tisztíttatni kellett,