Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

4. szám - Donászy Ernő: A Kapos elszennyeződése

Dr. Donászy E.: A Kapos elszennyeződése Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 4. sz. 305 mert a szennyvízgomba tömeg percek alatt rárakódott és eltömte a nyílásokat. Az ápr. 11-i helyszíni szemlén is, mintegy hat MÁV dolgozó vesződött a kokszszűrő tisztításával, újratöltésével és láttuk a szűrőkosarak dróthálóira rászáradt Sphaerotilus-bevonatot. Számtalan félreértésre adhat alkalmat a Kapós elszennyeződése okának megítélésénél a szennyvízgomba megjelenése. A szennyvízgomba tömegeit egyetlen ipartelep se engedi le, hanem magában a Kapósban képződik a 10 C° alatti hőmérsékleten; a partszegélyeken, a kövek között kifejlődött telepek fokozatosan felszakadoznak, feldarabolódnak és kisebb-nagyobb kocsonyás csomókban sodródnak a vízzel. A Sphaerotilus elszaporodására igen kedvező feltételt jelent a santosi szennyvíztárolókból lebocsátott, ki nem rothadt cukorgyári diffúziós szennyvíz. A helyszíni szemle során a santosi tároló mellett a Kapósban nem láttuk a Sphaerotilus-csomókat, a tárolóktól mintegy egy km-re, a 40-es vasúti őrház előtti híd alatt kisebb mértékben már előfordult. A Sióban már nem volt észlelhető. A Sphaerotilos tehát jóval a cukorgyári kampány befejezése után is tömegesen előfordult, mert a telepek szétesése általában a 10 C° hőmérséklet felett következik be. A MÁV fűtőháznál Dombóvárott a Kaposvári Fonodára gyanakodtak, mert a szennyvízgomba telepek megszáradva a szűrőkosarak oldalán „szálas" anyagnak látszottak, azonban kissé megdörzsölve szétporladtak. A Sphaerotilus telepeket valóban fonalak alkotják. A Kapós felső szakasza elszennyeződésének a következményei példaképpen hozhatók fel arra, hogy nemcsak a halászati érdekekkel ütközik össze a vízszennyezés, hanem az ipari vízkivételt is megnehezíti, tönkreteszi. Igen felületesen gondolkodtak a cukorgyárban azok, akik „halászatra nem alkalmas ipari szennyvízcsatornává" akarták minősíttetni a Kapóst. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a Kapós halászata valóban nem jelent forint-értékben nagy hasznot, azonban a halak jelenléte a Kapósban ennél sokkal nagyobb érték, mert a halak — mint biológiai indikátorok— jelzik, hogy a Ivapos vize még használható; nem tettük tönkre. A Kapós vize minőségének megvédése érdekében Intézetünk mindent elkövet és felveszi a harcot azokkal szemben, akik vízfolyásainkat lassan „ipari szennyvízcsatornává" akarják minősíttetni. A Kapós szennyezett, 30 km hosszú szakasza minőségének megvédése érdekében először is a kaposvári szennyvíztisztító telep megépítése szükséges. Meg kell továbbá akadályozni a santosi cukorgyári szennyvíznek kirothasztás nélküli levezetését; mélyíteni kell feltöltődő tárolóit; meg kell akadályozni az üzemzavarokat a szennyvízlevezetésben és ki kell zárni annak a lehetőségét, hogy mielőtt a rothasztókba jutna a szennyvíz, a Kapósba kerüljön. Amennyiben a tározók befogadóképessége nem bizonyul elégségesnek, újabb tározó építésével kell a teljes kampány alatti szennyvízmennyiség tárolását biztosítani. Meg kell javítani a santosi sertéshizlalda szennyvízkezelését is, ahol nem-gyűjtik össze gondosan a sertéstrágyát, az aknák gyorsan eltömődnek, az ülepítőbe és a csatornába kijut a sertéstrágya. Az egyik ülepítő berendezését pl. a kivitelező vasbetonnal teljesen lefedte, aknafedőt nem hagyott, utólag törték fel, hogy a feltöltődött ülepítőket tisztítani tudják. A MÁV joggal hárítja a felelősséget a lvapost szennyező városra és az üzemekre akkor, amikor a mozdonyok fekve maradnak, mert a fűtőház csak erősen szennyezett vizet tudott venni a Kapósból. A Kapós vize minőségének megmentése még lehetséges, félő azonban, hogyha továbbra is fennmarad a jelenlegi helyzet, a Kapós állapota még rosszabb lesz és a középső szakaszra is kiterjed a szennyezettség. Ezért a második ötéves tervben sürgősen fel kell számolnunk a jeleidegi állapotot, amely ellen már tíz éve küzdünk eredménytelenül. 3ATP513HEHME PEMKM KAIIOUI 3. JJOHacu B CTaTbe «aeTCH onncamie 3arpíi3neHiiH OAHOH II3 Heöojibumx pen 3aAyHafl, peiKii Kanom, Ha ocHOBaHini e>KeMecHqHbix uccJieflOBaHiiií, npoAejiennbix B 1954 roAv. PeMKa Ha 26 KHJioMerpoBOM yqacTKe H3 Bceií ee 111 -H KnjioMeTpoBOH AJiHHbi uejibiíí roA 3arpH3HeHa H nepiiOAimHo HaßjuoAaeTCH MaccoBoe noHBJiemie rpnőa Sphaerotilus natans, wo 3aTpyAH«eT npoMbimjieHHoe iBOAOCHaSweHHe. 3ARP33HEHIIE BBI3BIBAETCH CTOHHHMH BWUMII ropoAOB, CaxapHblX 33B0A0B II CBHHapHeií. Verunreinigung des Kapos-Flusses von Dr. E. Donászy Der Fluss Kapos mit 111 km Länge und einem Abflussgebiet von 3241,5 km

2 zählt zu den kleineren Flussläufen Transdanubiens. Er mündet oberhalb der Ortschaft Simontornya in den Sirf-Fluss, einen rechtsufrigen Zufluss der Donau. Der Ä'apos-Fluss dient u. a. als Vorfluter für die städtischen und Industrieabwässer der anrainenden Städte Kaposvár, Dombóvár und nimmt auch auf dem Gebiet der Industriewasserversorgung eine bedeutende Stelle ein. Auch der wichtige Eisenbahnknotenpunkt Dombovár entnimmt sein Wasser der Kapos. Die Abhandlung berichtet über die Ergebnisse der seitens der Forschungsanstalt für Fischzucht, (Haltenyésztési Kutató Intézet) Budapest im Jahre 1954 monatlich durchgeführten Untersuchungen. Diese erstreckten sich auch auf die wichtigeren Zuflüsse des Kapos - Flusses

, sowie auf die im Bereich der KaposMündung liegende Sio'-Strecke. Im Laufe der Untersuchungen konnte festgestellt werden, dass der Kapos-Fluss auch bei normaler Abwasserlast auf einer Strecke von 26 km während des ganzen Jahres verunreinigt ist, u. zw. durch das aus den Abwasserspeichern der Zuckerfabrik Kaposvár abgelassene unausgefaulte Abwasser, durch das städtische Abwasser, sowie durch das Abwasser der Schweinezüchterei zu Santos. Das periodische massenhafte Auftreten des Sphaerotilus natans stellt die Wasserversorgung des Heizhauses Dombovár vor ernste Schwierigkeiten. Tabellen und Schaubilder fassen die örtliche und zeitliche Veränderlichkeit der Verunreinigung, ferner die Kennwerte der für die Industriewasserversorgung bedeutsamen Bestandteile (Ca, Mg, Gesamthärte) zusammen.