Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

4. szám - Öllős Géza: A talajrétegződés hatása a kutakkal kapcsolatos talajvízmozgásra

276 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 4. sz. Öllős G.: A talaj rétegződés hatása a talaj vízmozgásra I 2. ábra. A kisminta jellemző méretei <Puz. 2. XapanmepHbie pa3Mepu Modejiu Fig. 2. Characteristic dimensions of the scale model os szöget bezáró függőleges síkok között körszektor­keresztmetszetű kísérleti teret állítottunk elő (1. fénykép). Az így elhatárolt tér jellemző mére­teit a 2. ábra mutatja. A kút körüli talajteret sugárirányban az AECD, ún. vízbevezető felület határolja el, amely esetünkben függőleges ten­gelyű hengerfelületnek felel meg. EFGH a kút­palást, a GHJ felület a kút vízzáró feneke. Az I, J, K pontokon átmenő egyenes a kút kép­zeletbeli tengelye. Az EADKJH és az FBCKJG síkok a kút tengelyén átmenő, egymással a szöget bezáró függőleges oldalfalak. A CDK vízszintes felület a vízzáró talajréteg felső síkjának felel meg. IE—IF—JH=JG hossz a kút sugara (r), KD=KC=IA=IB hossz a vízbevezető fal távol­sága a kút tengelyvonalától. A következőkben foglalkozunk a kisminta tervezésénél felmerülő fontosabb elvi szempon­tokkal. oc hajlásszög. Célszerű nagyságát a kisminta talajának beépítésénél adódó technikai szem­pontok és az oldalfalak melletti szivárgás mér­téke szabja meg. A kút körüli térben, ahol a szi­várgási keresztmetszet viszonylag kicsi, különösen fontos az, hogy a talaj pontosan az előírt hézag­térfogatú legyen. Nagyobb oc szög esetén a kút közvetlen közelében levő térbe a talaj pontosság szempontjából megnyugtatóbb módon építhető be. Ugyancsak előnyösebb a nagyobb szög a függőleges oldalfalak melletti szivárgás esetleges vízhozamnövelő hatásának a csökkentése érdeké­ben. Kút. A valóságban megépített kúthoz hason­lóan a kisminta kútja esetünkben ugyancsak porózus betonból készült. Ezt indokolttá teszi az is, hogy az általunk alkalmazott, viszonylag túl finomszemcséjű talaj anyagnál fémszitából ké­szült kútpalást esetén az elektrolitikus hatások miatt vizsgálataink hosszabb ideje során esetleg nagymértékű kútellenállás lépett volna fel. A kút r — 8 cm-es sugara nagyobb, mint amekkora a felvett A kicsinyítési tényezővel történő átszá­mítás szerint szükséges lett volna. A torzítása azért vált kívánatossá, mert a talaj viszonylag csekély vízáteresztőképessége miatt kis leszívá­soknál alig adódott volna a kútban mérhető víz­mennyiség. A valóság és a kiminta határfeltéte­leinek azonossága céljából a kutat nem teljes kútnak képeztük ki a kismintában is. Vízbevezető felület. A szivárgó vízmozgást jellemző áramkép értelmezése alapján a szivár­gási tér sugárirányban való elhatárolására olyan felületet kell felvenni, amely aequipotenciális felület. Az ilyen felületek közül a kúttól távolodva célszerű azt kiválasztani, amelyik már függő­leges tengelyű hengerfelületnek tekinthető. Ennek távolsága a kút tengelyétől az irodalmi adatok szerint általában 16~20 r. Esetünkben a víz­bevezető felületet a kút tengelyvonalától 1,50 m-re elhelyezett porózus betonból készült vízbevezető fallal alakítottuk ki. Talaj. Az alkalmazott talaj anyag szempont­jából torzított szivárgási kismintán végeztük el a vizsgálatokat, mert a kisminta talajszemcséi nem kisebbek a A átszámítási tényező arányában, hanem változatlanok maradtak. Az alsó agya­gos talajréteg előállítása jóval nehezebb feladat volt, mint a homoktalaj bedöngölése, mert csak teljesen száraz állapotban lehetett megfelelő mó­don döngölni. A kismintába az eredeti talajokat építettük be, a valóságnak megfelelő hézag­tényezőre történő tömörítéssel. A túlzott kapilláris hatásokat — esetünkben — csökkentette az a tény, hogy a rétegződött talajnál a legfelső réteg a legdurvább szemcséjű. Tekintettel arra, hogy a kapilláris sáv azonos talaj­anyagban van, a B és C kísérletcsoportnál a kapilláris hatás — ha eltekintünk a megfelelő leszívási görbék mentén levő hidraulikus gradien­sek különbözőségéből adódható esetleges hatá­soktól — valószínűleg közel azonosnak tekinthető. Vízutánpótlás. Szivárgási szempontból a talajra jellemző áteresztőképesség időbeni állandóságának biztosítása céljából alapvető körülmény az, hogy a vízben levő elnyelt levegő a talajszemcsék közti hézagokban ne váljék ki. Ez megakadá­lyozható, ha a talajban mozgó víz hőmérséklete magasabb, mint a talaj és a levegő hőmérsék­lete. Vizsgálatainknál ezért a vízvezetéki víz vízhőmérsékletszabályozó berendezésen keresztül jut a kísérleti térbe. A vízbevezető falon kívül levő — ún. nyugalmi talajvízszint — és a kútban levő vízszint a 3/a, b ábrán bemutatott módon, bukós vízszmtszabá­lyozó függőleges értelmű mozgatásával szabá­lyozható. A kútból kivett víz a szennyvízcsatornába került. Visszavezetése nem célszerű. Az áram­vonalak színezése következtében szennyezetté vált vízben a szűrés után is bentmaradó színező-

Next

/
Thumbnails
Contents