Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

4. szám - Dévény István: Vedres István emlékezete

2J/.2 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 4. sz. Az ismortető leírás mintaképül állítja a magyar vízimérnök elé Vedres Istvánt „Szeged Széchenyijét", aki mint műszaki gondolkodású, elsőrangú mezőgazda, mint kiváló vízimérnök, mint széles látókörű közgazdasági szakíró példátmutató tevékenységet fejtett ki. Vedres István emlékezete 1765—1830 DÉVÉNY ISTVÁN A XVIII. század utolsóelőtti évtizedének derekán, 1786-ban, Szeged város tanácsa a megüresedett földmérői állásra egy csillogó tekintetű, iskoláit kitüntetéssel végzett 21 éves fiatal mérnököt terjesztett fel kinevezésre első helyen a Helytartótanácshoz és amikor az a jelölést jóváhagyta, az ifjú Vedres István, szülővárosában, Szegeden, rövidesen elfoglalta az évi 300 Ft salláriummal járó hites és esküdt földmérési állást. Röviddel állásának elfoglalása után kitűnt, hogy Szeged városa jól választott. Egy-két év elteltével műszaki, közgazdasági, köz- és tűzrendészeti kérdésekben döntő szava van a városnál. A legnehezebb közviszonyok és a súlyos pénzügyi nehézségek ellenére utakat helyez jókarba, az ő tervei és munkája nyomán felépül az új városháza (természetesen a jelenlegi elődje), hidakat épít, végrehajtja a II. József által elrendelt földmérést, a vissza-visszatérő árvizekkel szembeni védekezésnél elsőrangú árvédekezővé válik, elsüllyedt hajókat emel ki a Tiszából és e mellett társadalmi téren is vezető szerepet vív ki magának, sikeres társas összejöveteleket, ünnepségeket szervez és rendez, az ő verssoraival köszöntik az új főispánt, általában csillogó tehetségének, fiatalos lelkesedésének, kitartó, fáradhatatlan munkásságának számos tanújelét adja. Hogy azonban kellőképpen értékelni tudjuk Vedres István munkásságát, néhány mondattal jellemeznünk kell a kort, amelyben élt, és a környezetet, amelynek körében munkálkodott. A 150 éves török hódoltság alatt szenvedő magyar Alföld déli része és annak a mohácsi katasztrófa előtt egyik igen kulturált városa, Szeged, a fölszabadító háborúk végével még évtizedeken keresztül végvárrá lett, katonai kormányzással, a katonai megszállás minden terhével és kiadásával. Az osztrák katonai kormányzat sok tekintetben elviselhetetlenebb terheket rótt a város lakosságára, mint a török hódítók. Rekvirálások, katonai beszállásolás, törvénytelen adók kíméletlen behajtása jellemezték a katonai kormányzatot, amelynek önkényeskedcsétől rengeteget szenvedett Szeged népe. Általános elszegényedés és nagyfokú kulturálatlanság ennek a következménye. A kulturális elmaradottságra jellemző, hogy 1720-ban néhány elemi iskolától eltekintve, Szegeden nem volt iskola és minden bizonnyal helytálló lehetett Temesvár y János akkori főbírónak kijelentése, hogy „Szegeden a fiatalság nád és káka között vadul és pallérozatlanul nő fel". Vedres fellépéséig eltelt két emberöltő sem volt elegendő arra. hogy szélesebb látókörű vezetőréteg fejlődjék. A maradi gondolkodású, önző célokat követő, amúgyis igen kis létszámú nemesség és a vérszegény polgári réteg a haladás béklyójaként szerepelt, nem értette meg kora haladóbb szellemű gondolkodóit, nem volt még fogékony az újabb eszmék iránt és gáncsoskodásával, kicsinyeskedésével, szinte lehetetlenné tett minden haladást. * Kazinczy, Berzsenyi és kortársai fellépése nyomán hazánkban is fellángolt ugyan a haladás iránti vágy. Az 1790—91. évi ún. reformországgyűlés javaslatai már egy jobb jövőnek, egy fejlődő, haladó irányzatnak derengését hirdetik, de a francia forradalmat követő napoleoni háborúk vér- és pénzáldozatai, a haladással szemben újult erővel fellépő és szembenálló reakció még évtizedekre — Széchenyi és Kossuth fellépéséig — lehetetlenné tett minden haladást, minden újabb eszmének, gondolatnak, fejlődésnek az érvényesülését. Ilyen korszellemmel kellett Vedres Istvánnak is megküzdenie, és ennek ismeretében kell elbírálnunk azt a kétségtelen tényt, hogy Vedres István működésében pozitív eredmények olyan ritkán mutatkoznak, hogy fellépése és munkálkodása nyomán olyan kevés a maradandó és sikeres alkotás. Gondolatokat szórt ő szét kortársai közé, de sziporkázó ötletei, gazdag képzelőerejének termékei, terméketlen, silány talajba estek, ahhoz pedig, hogy erővel vigye keresztül elgondolásait, ahhoz a kellő súlya nem volt meg, a megfelelő hatalmi tényezők nem állottak a rendelkezésére. Vedres Istvánt és néhány kortársát szokás a reformkorszak úttörőinek nevezni. Tényleg a legnehezebb pionír munkát végezte el, irtott, ösvényt igyekezett vágni a sivár magyar parlagban és, hogy az utána következő korszak, az ún. reformkorszak már eredményeket is tudott felmutatni, abban Vedres Istvánnak is nem csekély szerepe volt. Vedres István munkássága — eltekintve a város köznapi jellegű ügyes-bajos dolgaiban végzett tevékenységtől — két főcsoportra osztható : helyi jellegű, eredményes működésére és országos jellegű javaslataira. A helyi jellegű munkássága három főmunkakör köré csoportosul : fásítás, ármentesítés és csatornázás. Kutató szeme hamarosan észreveszi a szegedi földek átkát, az elhomokosodást, az általa ,,sivány"-nak nevezett sívó terméketlen homok térfoglalását. Korán észreveszi azonban azt is, hogy fásítással meg lehet kötni a homokot és ennek érdekében memorandumot memorandum után intéz a tanácshoz