Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

3. szám - Holly Ferenc: A jósvafői Vass Imre cseppkőbarlang

232 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 3. sz. Holly F.: A jósvaföi Vass Imre cseppkőbarlang Vízhozamok [t/p] 5000 10000 15000 JÓSVA-F ->, KOMLÓS-F 1 Ll s-g KISTOHONYA-F 1 j § 1 KECSKE-K 1 1 TOHONYA -F ' ~ - - - ä | BABOT-K ^ SZABÓ-K KOPOLYA -F TERESZTENYEhF 2. ábra. Összefüggés az optimális körülmények között mért pillanatnyi és átlagos vízhozamok között. Érdekes megfigyelni, hogy az átlagos vízhozam értékek a Jósvavölgytől északra eső források esetében a pillanatnyi vízhozam értékeinél nagyobbak, a délre eső források esetében kisebbek. (A diagram az 1954. évi mérési eredmények felhasználásával készült) Puc. 2. 3aeucuM0crrib Mejicdy MZHoeeHHbiM u cpedHUM pacxodaMU, u3MepenHbiMU npu onmuMaAbHbtx ycAoeuax. HnmepecHO omMemumb, nmo e CAyme ucmoiHUKoe, pacnoAomeHHbix na ceeep om dOAUHbi MouteaeéAbdb, 3HCIHCHUH cpedHUx pacxodoe ebiuie 3HaneHUü MZHoeeiwux pacxodoe, a e CAytae ucmonnuKoe, pacnoAonceHHbix na wz, nuxce manoebix. (/JuaepaMMa cocmaeAeHa HŰ ocHoee danmix u3JnepeHuü, npou3eedeHHbix e 1954 e.) Abb. 2. Zusammenhang zwischen den unter optimalen Verhältnissen gemessenen augenblicklichen und durchschnittlichen Ergiebigkeiten. Es ist interessant zu bemerken, dass die durchschnittlichen Wassermengen der nördlich vom Jósva-Tal liegenden Quellen grösser, jene der südlich davon liegenden, aber kleiner sind als die augenblickliche Ergiebigkeit. (Das Diagramm wurde auf Grund der Messergebnisse des Jahres 1954 ermittelt.) Oldott oxigén-tortalom [mg/t] 10 JOSVA-F KOMLOS-F KISTOHONYA-F KECSKE-K TOHONYA-F BA30T-K SZABO-K KOPOLYA-F TERESZTENYEhF :C t3NSÍ if— IN äi 's 3-IT 50 100 Vízhozam- ingadozás 3. ábra. Összefüggés a források vizének oldott oxigén- tartalma és a vízhozamingadozások között. (1954. évi mérési adatok alapján) Puc. 3. 3aeucuMocmb Meytcdy codepMcanueM pacmeopeHHOzo KUCAopoda e eodax ucmoHHunoe u KOAeßanuRMu ux pacxodoe. (ílo daHHbiM U3MepeHuü 1954 z.) Abb. 3. Zusammenhang zivischen dem Sauerstoffgehalt des Quellwassers und den Ergiebigkeitsschwankungen. (Auf Grund der Messergebnisse von 1954.) vízhozamot és a vízhozam ingadozást — valamilyen alkalmas módon, egyetlen számértékkel kifejezni. Ismert tény, hogy optimális körülmények között a vízhozamingadozás mértéke közel arányosnak vehető a karsztvíz rendszer járatainak átlagos keresztmetszetével, az átlagos vízhozam pedig az összes járatok hosszúsági kiterjedésével. Ezek szerint tehát nyilvánvaló, hogy barlangtani szempontból igen kedvező, ha a két tényezőnek nagy az értéke. A vízhozam ingadozási hányados azonban mint nevezetlen szám, önmagában nem jellemző érték barlangtani szempontból, hiszen különböző nagyságú karsztvíz rendszerek forrásainak vízhozam ingadozása is lehet azonos mértékű,