Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
3. szám - Holly Ferenc: A jósvafői Vass Imre cseppkőbarlang
Ho L ly F.: A jósvafői Vass Imre cseppkőbanlang Hidrológiai Közlöny; 36. évf. 1956. 3. sz. 233 minthogy ilyen optimális körülmények között, az átlagos vízhozam jellemző a karsztvíz rendszerek nagyságára, nyilvánvaló, hogy a vízhozamhányados és az átlagos vízhozam mérőszámainak szorzata, ugyanilyen körülmények között, barlangtani szempontból jellemző érték. Miután ennek a szorzatnak dimenziója liter/pere, az így nyert mennyiséget szorzatvízhozamnak (Qsz) nevezte el. Qsz = IQ -Qd jellemző szám barlangtani szempontból, mert a vízrendszer összes járatának átlagos keresztmetszetével arányos, ez utóbbi pedig, barlangtani szempontból, nyilvánvalóan nem jellemző érték. Végülis, elméleti úton sikerült megtalálnia a szorzatvízhozam geometriai értelmezését is, amely szerint a mértékadó vízhozam tényezőkből előállított szorzatvízhozam a vizsgált karsztvízrendszer összes járatainak térfogatával vehető megközelítőleg arányosnak. Ennek a geometriai Oldott oxigén tartatom [mg/L] 5 10 ii i i i i i i i i i JÓSVA-F * KOMLÖS-F KISTOHONYA-F § KECSKE-K. !n \ t é T0H0NYA-F !n g CS S> BABOT-K. r l iL 3 t 5f— i~ 1 * SZABÓ-K. r iL 3 t 5f— i~ 1 * K0P0LYA-F 1_ L iL 3 t 5f— i~ 1 * TERESZTENYE/-F l- 1 1 1 1 1 1 1 1 I T- T 1 100000 200000 Szorzat vízhozam [i/p] 4. ábra. Összefüggés a források vizének oldott oxigén- tartalma és a szorzatvízhozamok között (1954. évi mérési adatok alapján) Puc. 4. 3aeucuM0cmb Mevcdy codepmaHueM pacmeopeHHoeo Kucjiopoda e eodax ucmowuKoe u npou3eedenueM xapanmepHbix pacxodoe. (ílo daHHbiM ii3MepeHuü 1954 e.) Abb. 4. Zusammenhang zwischen dem Sauerstoff gehalt des Quellwassers und den Produkt-Ergiebigkeiten. (Auf Grund der Messergebnisse von 1954.) Ennek az elgondolásnak az alapján meghatározta néhány karsztforrás szorzatvízhozamát (lásd 4. ábra). Hogy ezzel valóban az egyes vízrendszerekre jellemző értékeket kaptunk, az igazolja, hogy a szorzatvízhozam görbe jobban követi az oldott-oxigén görbéjét, mint a vízhozam ingadozásnak a görbéje (3. és 4. ábra). Megállapította, hogy az általunk vizsgált területen levő karsztforrások vízrendszerében csakis abban az esetben szabad járható méretű patakbarlang-rendszert feltételezni, ha a forrás szorzatvízhozama legalább 5000 l/p. Ennek az értéknek az elérése tehát területünkön a patakbarlang létezésének szükséges, de nem elégséges feltétele. Később sikerült a szorzatvízhozam meghatározását elméleti úton, mértékadó mennyiségeknek a bevezetésével és az egyes tényezőknek a geometriai értelmezésével általánosítani. Ezen az úton tisztázódott az az alapvető kérdés, amely szerint a mértékadó vízhozamhányados azért nem fogalomnak a bevezetésével, a barlangtanilag jellemző mennyiségeket logikusan lehet értelmezni. A vízhozam ingadozás és az átlagos vízhozam figyelembevételével, az elméleti meggondolások alapján, számszerű következtetéseket vontunk le a Kistohonya forrás karsztvíz rendszerében feltételezett patakbarlang-rendszer keresztmetszeti és hosszméretére vonatkozólag. Ezek szerint, a feltételezett barlangrendszer, méreteiben a Komlós forrás barlangrendszeréhez volt hasonlítható. A forrás vizének karbonát-keménysége valamivel kisebb, mint a «Jósváé. A kalcium és magnézium arányról már megemlékeztem. Maradékkeménysége minimális. Oldott oxigéntartalma, az összes mért források között, a legnagyobb volt. Klorid-ion tartalma néhány mg/l. Ammóniát, nitritet, nitrátot, nyomokban sem tartalmazott, tehát vize nem szennyeződik. Szulfátot csak nyomokban találtunk. A víz kémiai összetétele
