Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

3. szám - Károlyi Zoltán: A mércekapcsolati vonalak szerkesztésének megbízhatósága

192 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 3. sz. Károlyi Z.: A mércekapcsolati vonalak szerkesztése lioz tartozó leolvasás ugyanis nem tud előállni az alsó mércén, mert a víznek nincs ideje erre a szintre leapadni, a felülről jövő áradás sokkal hamarabb leérkezik. Az alsó mércén létrejövő völgyelő vízállás magassága az apadás és az azt követő áradás ütemétől függ. Nagyobb esésű, heves vízjárású, különösen pedig kisebb vízgyűjtőjű folyók árhullámai rendesen rövid tartammal tetőznek, ezeknek az ellapulása, kulminációs tömegvesztesége is nagyobb. Az ilyen vízmércék kapcsolati vonalát a tetőző pontok alapján nagy szóródásuk miatt nehéz meghatározni. Az index-számokkal súlyozott pontsereg itt is megkönnyíti a döntést. Ilyen vízfolyások árlndlámainál tartósan állandó vízállás nem szokott előfordulni, ezért a const ans vízállások kapcsolatáról, a közepesnél nagyobb vízállásoknál nem is lehet szó, ilyent sok esetben még többváltozós szerkesztéssel is nehéz volna előállítani. A pontok súlyozása alapján azonban mérlegelni lehet azt, hogy az árhullámok, amelyek a feladat megoldása szempontjából a mértékadónak tekintendő feltételeket tartalmazzák. Megjegyezzük végül, hogy olyan vízjárású folyószakaszokon, ahol az árhullámok magányosan vonulnak le és nem követik egymást olyan sűrűn, hogy egymást utolérve feltorlódhassanak, a mederteltségi index meghatározására nincs szükség, ilyen esetben háromváltozós kapcsolattal tudjuk a mércekapcsolati vonalat megszerkeszteni. A 7. ábrán megszerkesztettük a Duna Komárom—Mohács közötti 3 változós mércekapcsolatát tetőző és völgyelő vízállások alapján. Ennél is megkíséreltük a mederteltségi index felrakását, de a pontok csak kevés és aránylag kicsiny szóródást adtak, úgyhogy határozott görbesereg szerkesztéséhez, sok évnek az adatára lett volna szükség. Ez azt bizonyítja, hogy a mederteltség figyelembe vételének a Dunán nincs olyan nagy jelentősége, mint a lassúbb vízjárású Tiszán. Természetesen pontosabb előrejelzési feladatok megoldásánál, a Dunán is szükséges a mederteltség figyelembe vétele. Az 5. ábra szerkesztése során megállapítható volt, hogy a görbületi és mederteltségi indexek nem függetlenek egymástól. Bizonyos esetekben az egyik vagy másik index elhagyása nem csökkenti lényegesen a pontosságot. Az 5. és 7. ábrákba berajzoltuk a 2 jégmentes év tartósságai alapján szerkesztett mércekapcsolati vonalakat is, amelyek a fent előadottakat alátámasztják. Több év közepes tartósságai alapján egyenletesebb vonal adódik, az eltérések azonban nem változnak. Összefoglalás Az előadottak alapján azt a következtetést szűrhetjük le, hogy a mércekapcsolati vonal nem egyértelmű fogalom. Sok gyakorlati esetben — különösen, ha a mérceállomások nincsenek egymástól nagyon távol — kielégítő a tetőző és völgyelő pontpárok kiegyenlítése, vagy az egyenlő tartósságok alapján való szerkesztés, de nagyobb pontosságot igénylő vizsgálatoknál figyelembe kell venni a tetőzés görbületét, esetleg a meder teltségét is, ami által viszont a többváltozós kapcsolat lehetővé teszi az összetartozó pontok szóródásának értékelését, vagyis az adatok súlyozását. A kapcsolati összefüggés szerkesztése más és más lehet a szerint, hogy milyen feladatot kell a segítségével megoldanunk. IIa az alsó mérceszelvényhez vízhozamgörbét akarunk áthelyezni, akkor a tartósan állandó vízállások kapcsolati vonalát állítjuk elő, ha viszont arra vagyunk kíváncsiak, hogy a felső mérce vízállásainak a leggyakrabban előforduló esetben, milyen vízállás felel meg az alsó mércén, akkor az átlagos összetartozás kapcsolatát szerkesztjük meg. Mederváltozások megállapítására legcélszerűbb a tartósan állandó vízállások kapcsolatát felhasználni. Arvízszínek változását már csak többváltozós kapcsolattal lehet jól meghatározni. Ha viszont a legnagyobb vízállást kell az alsó vízmércére átvinnünk, akkor az árvízadatok közül a leglaposabban tetőzőt kell alapul venni. Végül előrejelzésnél feltétlenül a többváltozós kapcsolatra van szükségünk, sőt azt sok esetben még finomítanunk kell további indexszámoknak (levonulási idő, áradás üteme stb.) a bevonásával. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a görbületi index bármelyik formájának közvetlen alkalmazása nehézségekkel jár az előrejelzésnél, mert hiszen ehhez szükség volna a vízállásgörbe tetőzés utáni alakulására, ami az előrejelzés készítésének a pillanatában még nem ismeretes. Ezen a hiányosságon úgy segíthetünk, hogy a tetőzés görbületére valamely felsőbb vízmérce vízállásai alapján következtetünk, tehát a tetőzés utáni vízállást is előre jelezzük. A bemutatott eljárás annak bizonyítására is szolgál, hogy a hidrológiai vizsgálatok során még a legegyszerűbbnek látszó kapcsolatot is célszerű finomítani az adatok kritikai rendezése és súlyozása által. A legtöbb hidrológiai adatfeldolgozás pontossága jelentékenyen fokozható, ha nagyszámú adat kiegyenlítő átlagos kapcsolata helyett az adatok rendezésével és súlyozásával a szóródás okait törekszünk felkutatni. IRODALOM 1. E. Allard : Note sur la prevision des crues. Ann. des Ponts et Chaussées, 1889/1. 2. Apollov B. A. : Gidrologicseszkije informácii i prognozi (Hidrológiai tájékoztatások és előrejelzések). Gidrometeoizdat. Moszkva, 1945. 3. Backet, M. : Note sur la propagation et l'annonce des crues. Ann. des Ponts et Chaussées, 1934. 4. Dr. Benedek József: A Duna 1926. évi árvize a Drávatorok tájékán. Vízügyi Közlemények 1932/11. 5. G. Beurle : Grundzüge der kurzfristigen Wassermengenprognose. Deutsche Wasserwirtschaft 1927/9. 6. P. Breuüle : Étude sur la prevision des crues fondées au théorie et leur équivalence. Ann. des Ponts et Chaussées 1896. III—IV. 7. Felber

: Die Wasserstaue Is vorhersage für Wien. Wasserkraft u. Wasserwirtschaft 1938/15—16. 8. V. G. Hoyt : Studies of Relation of Rainfall and Run-off in the United States. Water Supply Paper of the Geol. Survey No 772. Washington 1936