Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

3. szám - Kovács György: Gát alatti szivárgás vizsgálata

186 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 3. sz. Speiling W.: A csapadék, a lefolyás, a párolgás amelyek elsősorban a vízgazdálkodási kerettervezések céljait szolgálták. Ilyen vizsgálatokat Németországban először 1935-ben végeztek és éppen Schroeder fejlesztette azokat 1948-ban újabb kutatásaival. Ernst Nattermann a talajvíz vízadóképességét vizsgálta és munkájában már bizonyos szempontból az összegező eljárás alkalmazására nyújt példát. Az összegező eljárást tulajdonképpen K. Debski lengyel hidrológus alkalmazta 1938-ban. Debski a lecsapolás, valamint a mezőés erdőgazdálkodás hatását vizsgálta a lefolyás, a párolgás és a csapadék alakulására vonatkozólag. Sperling tanulmányában igen érdekesen összegezi Debski különböző megállapításait. III. Az összegező eljárás Az összegező eljárás lényege, hogy az adatok összegyűjtése után a megfelelő értékeket, vagy értékkülönbségeket hónapról-hónapra haladva folyamatosan összegezzük. Az összegező eljárás Sperling tanulmányában megismétlődik a havi párolgás és a havi középes léghőmérsékletek kapcsolatának meghatározásánál, a vízháztartási mérleg alapján megállapított vízkészletváltozásokból az egyes hónapok végén mutatkozó vízkészletek számításánál, a talaj vízállások figyelembevételénél és az összes hasonló kérdéseknél. Sperling bemutatja egyrészt az évi átlagos párolgásnak, valamint a havi párolgásoknak az összegező eljárással való meghatározását. Az évi átlagos párolgást mint a csapadék és lefolyás különbségét számítja. A havi párolgások meghatározásánál a közepes havi léghőmérsékleteket, veszi figyelembe oly módon, hogy a kettő arányosságát tételezi fel. Az arányosság csak + 1 C° feletti közepes havi hőmérsékleteknél áll fenn. Ez alatt a párolgást zérusnak tételezi fel. Meghatározza a kérdéses vízgyűjtőterületre az a = 3,778 tényezőt, amellyel a +1 C feletti havi közepes léghőméi séklet értékét szorozni kell, hogy a párolgásnak a léghőmérséklettel arányos töredékét megkaphassa. Sperling a vízkészletek és a talajvízállások összefüggésének megállapítására 14 összetartozó értékpárt vesz figyelembe, minden esetben a talajvízállás legmagasabb értékéhez közelálló esetekben. Ezeknél ugyanis feltételezhető, hogy a magas talajvízállást előidéző csapadékok egyidejűleg a talaj teljes hézagtérfogatát feltöltik vízzel. Számításai szerint 1 m-es talajréteg vízfelvevőképessége, a kitermelhető vízmennyiséget tekintve, kb. 9%, míg a kapillárisán kötött víz mintegy 8%. IV. A vizsgálatok eredményeinek számszerű értékelése Sperling a számításokat igen áttekinthetően táblázatokba foglalta. A táblázatos feldolgozásnál az is előnyt jelent, hogy több évre vonatkozóan képezhetők a havi középértékek és hogy az egyes hónapokból a többhónapos időszakokra is áttérhetünk minden egyes évben. Sperling táblázatosan megadja a vízháztartási egyenletekben szereplő értékek 20 éves átlagos értékét, valamint az egyes évek háromhónapos vízháztartási mérlegét is. V. A numerikus számítás eredményeinek korrelációszámítás segítségével való vizsgálata A numerikus számításokat azzal a feltevéssel végezte Sperling, hogy a párolgás évi menete, eltekintve a növényzet hatására fellépő változásoktól, lényegileg a léghőmérsékletek évi menetét követi. Ennek ellenőrzésére Sperling több korrelációs összefüggést határozott meg. Legelőször megállapította a csapadék és lefolyás évi különbségének, mint függő változónak, a február— április, május—július, augusztus—október és november—január negyedévek havi léghőmérsékletének három havi összegével, továbbá az egymásután következő évek legmagasabb talajvízállásai különbségével, mint független változókkal való kapcsolatát. Sperling számításokat végzett az évi lefolyásnak ugyancsak az említett negyedévi léghőmérséklet-összegekkel, valamint a talaj vízállás kezdeti és végső magasságával való kapcsolatára is. VI. A csapadék, a lefolyás és a vízgyűjtőterület vízkészlete évi értékének összefüggése Sperling, hogy a vízkészleteknek az évi lefolyásra gyakorolt hatását, továbbá, hogy a vízbő és vízszegény évek viselkedését megállapíthassa, további fél- és negyedéves viszonylatokra számított korrelációs összefüggéseket. így meghatározta a fél- és negyedéves lefolyások összefüggését a megfelelő csapadék és vízkészletek figyelembevételével. Ezekben az összefüggésekben a vizsgálati időszak kezdetén mutatkozó vízkészlet szerepel független változóként. Igen érdekes ebben a fejezetben Sperlingnek az évi csapadékingadozásokból származó hatásra vonatkozó vizsgálata. VII. A kis- és nagyvizek okozta változások vizsgálata a vízgyűjtőterület vízháztartásában Ebben a fejezetben Sperling nem csupán az átlagos viszonyok melletti kapcsolatokat vizsgálja, hanem éppen a vízszegény és vízbő időszakok esetében az átlagostól eltérő változásokat kivánja elemezni. Tanulmánya végén Sperling összefoglalja kutatásainak eredményeit. Eszerint a vízgyűjtőterület vízháztartásában szereplő négy mennyiség közül csupán kettő, a csapadék és a lefolyás állapítható meg közvetlen mérésekkel. A másik két tényező, a párolgás és a vízkészletváltozás csak közvetve határozható meg. A vízháztartási vizsgálatok leglényegesebb része éppen a párolgás és a vízkészlet meghatározására vonatkozó módszer, illetőleg eljárás kiválasztása. Spoiling tanulmányában a párolgás sokévi átlagát a csapadék és a lefolyás különbségének összegezése és kiegyenlítése útján határozza meg. Az összegező eljárás lehetővé teszi, hogy rövidebb időszakokra is elvégezzük a számítást. Az évi átlagos értékekből szükség szerint negyedévi, félévi, esetleg átlagos havi értékek is levezethetők. A havi párolgási értékek a +1 C° feletti átlagos havi léghőmérsékletek kel vannak összekapcsolva oly módon, hogy 1 C alatt a párolgás zérus. Az így számított párolgásokhoz a tenyészidő alatti hónapokban bizonyos kiegészítés szükséges, a növényzet többletfelhasználása miatt. A vízkészlet-változásokat ezekután a vízháztartási egyenlet egyetlen ismeretlen tagjaként lehet kiszámítani. Megállapítható,' hogy csupán a legmagasabb vízállásoknál áll fenn kapcsolat a vízkészlet és a talajvízállás között. Sperling vizsgálatainál a korrelációszámítás az egyes jelenségek és mennyiségek hatásának nagyság és idő szerinti kapcsolatának megállapítására, illetőleg megítélésére szolgál. Az évi párolgás megoszlását illetően Sperling arra a következtetésre jut, hogy annak 81%-a a léghőmérséklettel kapcsolatos tényleges párolgás, és mintegy 19%-a a növényzet okozta többlet, illetőleg más hatások következménye. Sperüng végül azt a véleményét fejezi ki, hogy a vízkészlet-változásokat közvetlenül csak kísérletek segítségével lehetne megállapítani. A tanulmány végén Sperling a vízháztartási vizsgálatokra vonatkozó számos dolgozatot és kiadványt sorol fel. Dr. Bogárdi János