Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

3. szám - Károlyi Zoltán: A mércekapcsolati vonalak szerkesztésének megbízhatósága

Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 3. sz. 187 TiynDAT Ari A A tanulmány kritikai összefoglalását adja a mércekapcsolati vonalak I111711V/1JUVJ1X1 szerkesztésére ajánlott eljárásoknak. Megállapítja, liogy a többváltozós kapcsolatnak egyetlen görbével történő megközelítése milyen feladatoknál engedhető meg. Részletesen ismerteti az árvízszínek változásánál és az előrejelzésnél alkalmazandó többváltozós kapcsolat meghatározási módját. Ennek az eljárásnak megoldásához új fogalomként bevezeti a tetőzés görbületi indexét és a mederteltségi indexet. A mércekapcsolati vonalak szerkesztésének megbízhatósága* KAROLYÍ ZOLTÁN A mércekapcsolatok a hidrológiai vizsgálatok fontos segédeszközei. Megadják két vizmérce vízállásadatainak az összefüggését és így alkalmasak 1. a vízállásoknak és vízhozamoknak a folyó olyan pontjaihoz való áthelyezésére, ahol megfelelő adataink nincsenek, 2. a meder- és vízszínváltozások megállapítására, 3. fontos szerepük van a vízállások előrejelzésénél, 4. ezenkívül megkönnyítik sok más feladat megoldását. (Pl. leolvasási hibák megkeresése, töltésszakadások okozta vízszínsüllyedés, töltésépítések okozta árvízszínemelkedés megállapítása stb.). A mércekapcsolatok hidrológiai feladatoknál való felhasználásának az adja meg a jelentőségét, hogy a vízállásadatok állanak legnagyobb tömegben és leghosszabb idősorokkal rendelkezésre, tehát ezeknek a segítségével lehet legjobban pótolnunk a vízhozamadatok hiányait és felhasználnunk a régi adatokat, az időközi mederváltozások ellenére. Hogy azonban a mércekapcsolatokat ezeknek a feladatoknak a megoldásához jól felhasználhassuk, tisztáznunk kell szerkesztésüknek a megbízhatóságát, a pontosságát, a hibáit, valamint a hibák forrását és az alkalmazás határait. A mércekapcsolat fogalma (definíciója) A mércekapcsolatok szerkesztése terén tapasztalt bizonytalanságok és előfordult viták forrását abban kell keresnünk, hogy a mércekapcsolat fogalmának a meghatározása tulajdonképpen nem egyértelmű. A különböző szerzők definíciói burkoltan, vagy tudatosan eltérnek egymástól. Szükséges ezért ennek a kérdésnek kicsit a mélyére nézni. A mércekapcsolat valamely folyó két vízmércéjének összetartozó vízállásait fejezi ki. Leggyakoribb a kétváltozós mércekapcsolat, de ha a két vízmérce között mellékfolyó betorkolás is van, háromváltozós görbesereggel szoktuk a mellékfolyó hatását figyelembe venni. Előfordul, hogy mellékfolyótól többé-kevésbé befolyásolt mércepárok között is szerkesztünk kétváltozós mércekapcsolatot, de ez mindig csak korlátolt pontosságú lehet, szóródásokat tartalmaz. Kizárjuk a vizsgálatból azt az esetet, amikor az alsó vízmércénél valamilyen visszaduzzasztó hatás érvényesül. Ez egészen külön vizsgálatot igényel. Gyakorlatilag kétváltozós mércekapcsolaton azt a vonalat (függvénykapcsolatot) értjük, amely megadja, hogy a felső vízmérce valamely vízállásának az alsó mércén milyen vízállás felel * Készült a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben. Igazgató : Ihrig Dénes. meg. Az egymásnak megfelelő, összetartozó vízállásértékek azonban meglehetősen tág fogalmat jelölnek meg. Szó lehet arról, hogy a folyó vízjárásának megfelelőleg bizonyos felső vízálláshoz középértékben, normális viszonyok között, milyen vízállás tartozik az alsó mércén, de gyakran arra is kíváncsiak volnánk, hogy a felső vízállásnak megfelelő vízhozam alul milyen vízállást idéz elő. A legáltalánosabban elfogadott eljárás minél több tetőző, esetleg völgyelő, összetartozó vízálláspár felrakása és kiegészítése tartós, stacionárius vízálláspárokkal. Az így kapott pontok többé-kevésbé szóródott felhőjébe kiegyenlítő egyenest vagy tört vonalat fektetünk, úgy, hogy az lehetőleg keresztül menjen a tartósan állandó vízállásokhoz tartozó pontokon. A mércekapcsolati vonal szerkesztésének ezt a módját már a múlt században használták, főképpen a vízállások előrejelzésére (1,6, 9, 11, 15). Ez az eljárás tehát bizonyos kritikával, vagy a nélkül kikeresett, minél nagyobb számú értékpár kiegyenlítése által meghatározott, vagyis a legvalószínűbb kapcsolati vonalat adja. Ezt a vonalat Mosonyi Emil (16) az átlagos összetartozó vízállások kapcsolatának nevezte. IIa a két vízmérce távolsága nem túlságosan nagy és kellő számú értékpárt rakunk fel, ezek a pontok határozott vonal körül sűrűsödnek és egyértelmű összefüggést adnak, úgy, hogy ez az eljárás a gyakorlati követelményeknek általában megfelel. Gyakori a mércekapcsolati vonalnak csupán tetőző vízálláspárok alapján való szerkesztése is, ami természetesen az előbbitől némileg eltérő kapcsolati vonalat ad. Kovács György (12) a mércekapcsolati vonalat mint az azonos tartósságú vízállások függvényét határozza meg. Hozzáteszi, hogy ez az eljárás csak jó gyakorlati közelítést ad, de hallgatólagosan azonosnak veszi a tetőző vízállásokból szerkesztett mércekapcsolati vonallal. • Teljesen eltérő meghatározást ad Salamin Pál, aki bevezeti a „kulminációs tömegveszteség figyelmen kívül hagyásával szerkesztett mércekapcsolati vonal" fogalmát. Ez nem egyéb, mint a tartósan állandó, stacionárius (constans) vízállások kapcsolata (magyar nyelven lásd Kertai Ede összefoglaló tanulmányában (10). Amint látni fogjuk,- ezek mindegyike más vonalat ad, tehát a mércekapcsolat definíciója nem egyértelmű, attól függ, hogyan, milyen adatokból szerkesztjük. Ha a mércekapcsolat' helyes és általános definícióját keressük, nem elég csak a tetőző, völgyelő, vagy konstans értékpárokra szorítkozni,