Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
3. szám - Kovács György: Gát alatti szivárgás vizsgálata
Kovács Gy.: Gát alatti szivárgás. vizsgálata Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 3. sz. 181 gőleges aszimptotája pedig a q l t = q abszcisszánál húzott függőleges rendező (9. ábra). A függőleges abszcisszát jellemző q érték, .azaz a ténylegesen átszivárgó vízhozam a érték függvénye, ebből következik, hogy az n érték sem független adott alaplemez hossz esetén a záróréteg mélységétől. Azonoan a q„ értéket elég nagyra választva, ez a változás elhanyagolható. A mérések alapján úgy találtuk, hogy amennyiben a <7„ értékét meghatározó - viszonyt 100-nál nagyobbra választjuk, az n kitevőnek a - -tői függő volta elhanyagolható. Mint az előzőekben láttuk, az n kitevőnek a <7o értéktől függő változását jellemző hiperbola vízszintes aszimptotája is csak abban az esetben független az áteresztőréteg vastagságától, ha az összefüggésben szereplő a együttható az egységgel egyenlő. Szádfal alkalmazása esetén azonban számításaink szerint ez az érték — bár igen kis mértékben — eltér az egységtől, és pedig az ^ viszony csökkenésével fokozatosan csökken. Mivel feltételeztük, hogy ez az eltérés ugyancsak a q„ érték viszonylag kicsiny volta miatt következik be, vizsgáltuk az a együttható változását is a fiktív vízhozam függvényében az ^ viszonyt 50-től 400-ig változtatva. A számítások során minden szádfal hossz — áteresztőrétegvastagság viszonyhoz kiszámolva az együtthatónak a q»-tó\ függő értékeit, az a értéknek előbb lassú csökkenését tapasztaltuk, majd egy minimális értéket elérve, újra emelkedett ez az együttható. A változást a következő táblázatos összeállítás szemlélteti : l/h az a ér t é k ha l/h m = 50 6 100 6 200 6 400 6 0 1/2 2/3 5/6 1,020 0,975 0,956 0,935 1,006 0,962 0,943 0,936 0,990 0,957 0,947 0,938 0,983 0,959 0,946 0,942 A táblázatban szereplő a együtthatókhoz tartozó n kitevőket vizsgálva arra a megállapításra juthattunk, hogy az a érték minimuma mindig az n = x/ 3 kitevő környezetében következik be. Másik ezzel kapcsolatos megfigyelésünk az volt, hogy a mérési pontok alapján számított kitevő szóródása ugyancsak akkor lesz a legkisebb, ha azok átlaga 1/ 3-ad környezetében van. KI képzelhető tehát olyan számítási módszer is, amelyben az n értéket az ! viszonytól függetlenül » = V» állandó értékben határozzuk meg és ehhez keressük meg a szádfal hossz és az áteresztőréteg vastagságának a függvényében kiadódó a együtthatót és q n fiktív vízhozamot. Ennek a számítási módnak a jellemzésére táblázatosan közöljük a különböző l h értékekhez n = 1/ 3 kitevő feltételezésével számított a együtthatót, ill. a q t ) fiktív vízhozamot meghatározó értéket. l/h a m/b 0 0,980 1220 1/2 0,955 213 2/3 0,945 77 5/6 0,935 31 Kétségtelen, hogy ez a számítási mód az előzőnél egyszerűbb, mivel az Ij 3-os kitevő használata logarléc alkalmazását teszi lehetővé. Feltehető azonkívül, hogy több és esetleg nagyobb pontossággal végrehajtott mérés alapján az a tényezőben az egységhez képest jelentkező igen kismérvű eltérés mostani mérésünk hibájának fog bizonyulni. Ezért szükségesne)c véljük azt. hogy a már rendelkezésünkre álló egyéb mérésekkel kapcsolatosan szerzett hasonló jellegű adatokat ebből a szempontból is értékeljük, ill. a következő hasonló jellegű mérések során ezeket az adatokat is összegyűjtsük. 5. A szádfallal egyenértékű előfenék hosszának meghatározása Egy régebbi tanulmányunkban 2 tisztán elméleti alapon foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy a szivárgó vízmennyiségek szempontjából az áru 50 100 150 10. ábra. Megadott szádfalhosszal egyenértékű előterítés szélességének számítására szolgáló eljárások összehasonlítása 0uz. 10. Cpaeneiiue pa3Jiunmix cnocoöoe pacnema no onpedejienuw uiupuHbi nonypa, paeHOifeHHOü őAUne 3adaHH0ü utnyHmoeoü cmetíu. Fig. 10. Comparison of different methods for the determinatioh of the clay blanket width equivalent to a cutoff wall of given length. -Kovács György : A fakadóvíz elleni védekezés különböző eljárásainak hidraulikai összehasonlítása. Hidrológiai Közlöny l'Jöß 2. szám.
