Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

3. szám - Kovács György: Gát alatti szivárgás vizsgálata

Kovács Gy.: Gát alatti szivárgás. vizsgálata Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 3. sz. 179 míg a fiktív vízhozam számításánál figyelembe vett mélység : [ (

mSy I lz i i (8) Az m értéket — mint az előző fejezetben mondottuk — mindig az alaplemez félszélességének 9 1o 2 b V + 1) 3. táblázat összefüggése kitevőjének számítása szádfal alkalmazása esetén Mérési eredmények 03 «a "•CD to s g 8 12 16 20 24 h ~2b~ 2,00 1,50 1,00 0,67 0,50 l 1 •a) —• = —; ' h 2 kH 0,550 0,495 0,455 0,385 0,300 a = = 2/3 / o3 cc •c s -0) H SH Ü <! CG 9 13 17 21 25 0,97 h b kH 2,00 1,50 1,00 0,67 0,50 0,420 0,405 0,370 0,320 0,255 • = 5/6 X S B £ o 10 14 18 22 26 h ~2b 2,00 1,50 1,00 0,67 0,50 1 kH 0,320 0,310 0,295 0,270 0,215 A mérés h ?0 <1 sorszáma 2 b kH 9o 8 2,00 1,43 0,385 0,42 12 1,50 1,50 0,330 0,40 16 1,00 1.58 0,288 0,45 20 0,67 1,62 0,238 0,47 24 0,50 1,65 0,182 0,42 Átlag . . 0,43 l 2 •b) — = — ' h 3 ; a = 0,9 j A mérés h la n sorszáma 2 b kH 1o n 9 2,00 1,36 0,309 0,29 13 1,50 1,43 0,283 0,31 17 1,00 1,52 0,243 0,33 21 0,67 1,60 0,200 0,34 25 0,50 1,62 0,157 0,30 Átlag . . 0,32 l 5 -; a = 0,92 A mérés h 1« n sorszáma .2 b kH 1o n 10 2,00 1,29 0,248 0,18 14 1,50 1,37 0,226 0,19 18 1,00 1.47 0,200 0,20 22 0,67 1,56 0,173 0,21 26 0,50 1,61 0,133 0,15 Átlag . . 0,19 százszorosára vettük fel. A szádfalak gyakorlatban alkalmazható mérete általában nem éri el, vagy csak kis mértékben haladja meg az alaplemez szélességét, ezért a (8) egyenletben felírt transzformáció egyszerűsíthető : m. (9) jJL «á m T Ezek szerint tehát szádfalas megoldások esetében a fiktív (]„ vízhozamot 2 ß szélességű alaplemezre számítottuk /J. = mélységű áramlási tér figyelembevételével : kH q o = ar sh m ifi 10) Az ilyen módon meghatározott 3o C

S 2 6 6

1" tékpárokkal jellemzett pontok ugyancsak jól illeszkedtek a (3) egyenlettel jellemzett hiperbolikus görbékre. Csupán az a és n együttható értéke változott az - érték változása szerint. A 3. tábláH . I zatban mutatjuk be a különböző - értékekhez meghatározott együtthatók számított értékeit. A számítás — mint az 1. táblázatban láttuk — három lépésből áll. Először a mérési eredmények alapján az n kitevő első közelítő értékét határozzuk meg. Ezután ennek segítségével számítjuk az összetartozó adatpárokból az a tényezőket. Ezek átlagát elfogadva a görbe jellemzőjéül meghatározzuk az n kitevő végleges értékét. A 3. táblázatban a számításnak csak ezt az utolsó lépését tüntettük fel. Az n érték szóródása így is jó képet ad az eljárás megbízhatóságáról. A meghatározott értékek összefoglalva a következők : a n h 0 1,00 0,57 1/2 0,97 0,43 2/3 0,95 0,32 5/6 0,92 0,19 Ezeket grafikusan ábrázolva a pontokra szerkeszthető görbék lehetővé teszik a megfelelő összefüggések meghatározását tetszőleges közbenső ^ érték esetében is (8. ábra). A kísérlettel is vizsgált négyféle ^ viszonyhoz meghatározott együttható-párral számított görbéket grafikusan is ábrázoltuk, feltüntetve az ábrán a mérési pontokat is (3. ábra). Láthatóan a pontok a görbékhez jól illeszkednek, tehát a felállított összefüggés a mérés során megvizsgált tartományon belül jo << 2 j a szivárgó vízhozamok számítására alkalmazható.. Az említett tartományon kívül az extrapolálás ugyancsak lehetséges, de mindaddig, amíg ezen a szakaszon ellenőrző méréseink nem lesznek, csak szükségszerű közelítésként fogadhatók el az így számított értékek.