Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

2. szám - Dr. Bolberitz Károly: Sörgyárak ipari vízháztartásának vizsgálata

152 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. ez. Dr. Bolberdtz K.: Sörgyárak; ipari vízháztartáséinak vizsgálata 18 kút közül az első telepen, ill. a telep mellett 6, a másodikon 4. a harmadikon 1, a negyediken 4, az ötödiken 2 van, végül van még egy kútja a negyedik gyárnak, mely a teleptől távolabb fekszik. A kutak ezidőszerinti átlagos hozamát és vizeik összetételét az 1. táblázat tünteti fel. A kutak összes hozama valamivel kevesebb, mint 400 m

3/óra, naponként tehát 9 10 000 m

3 víz áll rendelkezésre. A kutak vizét búvárszivatytyú emeli ki és nyomja az elosztó-tartályokba, ill. az I. telepen közvetlenül a földalatti tárolóba. A fogyasztás-ingadozások kiegyenlítésére a telepeken az alábbi kiegyenlítő-tárolók vannak: Telep Földalatti Torony Összesen Telep tárolók tárolók I. 1600 m

3 200 m

3 1800 m® II. 3000 m

3 200 m

3 3200 m

3 III. 3000 m

3 80 m

3 80 m

3 IV. 4000 m

3* 200 m

3 4200 m

3 V. — 70 m

3** • — összesen : 9280 nr'

! * épülőben. ** csak részben ad vizet. A tárolók befogadóképessége tehát igen nagy, mert az épülő nagy földalatti tároló üzembehelyezése után egy teljes napi víztermelést fognak tartalékolni. Erre inkább üzembiztonsági szempontból és a gyártás területi megosztottsága miatt van szükség, mert a fogyasztási csúcsok kiegyenlítésére a jelenlegi térfogat is elegendő. Kazán-telep az 1., II. és a IV. telepen van. A gyári vízvezetéki hálózat, mely az egyes telepeket összeköti egymással, szintén az 1. ábrán látható. A komoly menynyiséget termelő gyári vízmű a közelben lévő más, kisebb fogyasztású gyárakat is ellát vízzel. Az I. telepről kapja vizét öt kisebb üzem, a IV. telepről három, végül az V. telepről egy ipartelep. * A rendkívül hosszú időre visszanyúló tapasztalatok révén a malátakészítés és a sörgyártás technológiája meglehetősen kifinomult és így az egyes gyárak eljárásai között — a különleges eljárásoktól eltekintve - nincs lényeges különbség. A maiátázás folyamán az árpát először vízben áztatják, hogy a szemeket a felületüket borító, gumiszerű anyagoktól megszabadítsák. Az áztatásnál egy vagon árpához kb. 80 m

3 vízre van szükség. A műveletet váltogatott fürdőkkel hajtják végre. 5—8 ízben adagolva friss vizet. Az egyik telepen az áztató-fürdőt a csírázó képesség fokozására levegőztetik, egy másik telepen korszerű dob-malátázó is üzemel. Az áztatás folyamán a víznek egy részét az árpa felveszi magába és víztartalma kb. 40%-kal megnő. A megpuhult árpát ezután a malátázó-szérükön szétteregetik, ahol az csírázásnak indul. A kicsirázott malátát meleg levegővel szárítják, majd pörkölik az egyes sörféleségeknek és malátaminőségeknek megfelelő mértékig. Miután megszabadították a malátát a csirától, a magvakat megőrlik és ilyen formában kerülnek ezek a sörfőző-üstbe, ahol a dercét vízzel főzve, a magvakban lévő szénhidrátokat elcukrosítják. Az elcukrosított cefrét ezután az üstökbe helyezett komlóra öntik, ahol a folyadék kivonja a komló ízt-adó keserű anyagait. A cefrét még kétszer vagy háromszor extrahálják (máslás); az utolsó folyadékmennyiség feleslegét kiengedik. A sörfőzéshez felhasznált víz mennyisége, leszámítva belőle a főzés közben jelentkező nem nagy párolgási veszteséget; nagyjából megegyezik a kész sör formájában a gyárat elhagyó víz mennyiségével. A sörlevet minél gyorsabban le kell hűteni. Ez az ún. hűtőbárkákban történik, a teljes lehűtés pedig a vízhűtéses csörgedeztető hűtőkön. A lehűtött levet az erjesztőkádakba engedik, ahol az erjedési folyamat megy végbe. Az erjedés alatt a folyadékot hűteni kell. Erre a beépített hűtőcsövek szolgálnak. A kiterjedt sörlevet megszűrik és érlelésre, ill. tárolásra az ún. ászokhordókba, vagy ászoktartályokba bocsátják. A tárolás igen alacsony hőmérsékletet kíván, ezért az ászokpincék levegőjét hűtik. A feltisztult sört a kiszállítástól függően hordókba vagy palackokba fejtik. A palackozott sört a további erjedés meggátlására pasteurizálni kell. A gyárak a termelést általában 24 órás üzemben végzik. A gyártási folyamatoknál és a segédüzemekben jelentkező napi vízszükségleteket a 2. táblázat sorolja fel. Ugyancsak magába foglalja a táblázat a gyárból kimenő vizeket és az egyéb vízveszteségeket is. (A gyár hűtő-üzeme eladásra is termel jeget). Végül *-gal jelöltem meg azokat a vizeket, melyeket más célra újra felhasználnak; ezek mennyisége nagyobb, mint a hordómosás szükséglete, melyre ezeket a vizeket felhasználják, ezért e tekintélyes felesleg kárba vész. Az összegyűjthető kondenz-vizeket a kazánokba visszavezetik; ezek a tápvízszükségletnek 60%-át teszik ki. Ha a vízfogyasztásból levonjuk az újrafelhasznált víz mennyiségét, megkapjuk a napi vízszükségletet, ami 10 181 m**. Ebből levonva a gyárból kimenő vízmennyiségeket és a párolgási veszteségeket, tájékoztatást nyerünk a naponként keletkező szennyvizek mennyiségéről. Összefoglalva a fenti adatokat, a vízfogyasztás az egyes gyártási folyamatok és, a felhasználási jelleg szerint százalékosan a következőképpen oszlik meg: Gyártási folyamatok: maiátázás .''. 26,8% sörgyártás 19,5% lefejtés 18,6% mellék-üzemek 35,1% Felhasználási jelleg : áztató-víz 20,9% gyártási víz 5,4% hűtővíz 26,5% mosóvizek 37,2% kazántápvíz 4,0% egyéb víz 6,0%, ** A más üzemeknek eladott vízmennyiség napi 1500 m

3,