Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

2. szám - Dr. Nógrádi Tamás: Adatok a Fülöpszállás környéki szikes tavak limnológiájához

Dr. Nógrádi T.: Adatok a Fülöpszállás környéki tavak limnológiáj álhoz Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. 137 (Lecane sinuosa n. sp.) h o«Ha HOBan pa3H0BnAH0CTb (Brachionus Novae-Zelandiae var. hungaricus n. var.), OCHOBH3H (})OpMa KOTOpOH II3BCCTH3 113 HOBOÍÍ 3eJiaHAIIH, a «pyran pa3HOBiiAHOCTb »3 K)>KHOH A$PHKH. HOBOÍÍ (|)opMofi HBJineTCH Brachionus capsuliflorus var. Entzii f. convergens n. f. HOBHM BHAOM ÄJIH BeHrpim HBJIHETCH Lepadella amphitropis (Harring 1917), peflKiiMii BiiaaMii HBJIHIOTOI Cephalodella ventripes, Rhinoglena frontalis, Mytilina spinigera H Lecane ichthyoura. 4. Cpeaii Cladocera XAPAKTEPHBIMN AJIH COJIOHNAKOBBIX 03ep HBJIHIOTCH Daphnia Atkinsoni, D. psittacea, Moina brachiata, M. rectirostris n Macrothrix hirsuticornis. MecTHan pa3H0BH«H0CTb Daphnia longispina subsp. hyalina. BCTpeqae-rcH Tanwe lacro. 5. CpeffH Copapoda Beflymee Mecro npimazyiewHT pofly Diaptomus, B nepByio H<e onepeab Biifly Arctodiaptomus spinosus, xapaKTepHOMy flnH cojiormaicOBbix 03ep. MacTO BCTpeiaeTCfl Taiwe A. Wierzejskii. Cyclopida ne nrpaior 3HamiTejibH0H pojin. 6. Bbijiii ripoBeAertbi TaK>Ke nccneflOBamm njiam<TOHa HH<t>0pMami0HH0r0 xapaKTepa. OmejieHiie TiimmHblX C0.10H>íaK0BbIX 03ep OT MHCTOBOflHblX „HeCOJIOHMaKOBblx" 03ep Cßepx (j)I13HMeCKIIX II XHMimeCKIIX HCCJieflOBaHHH MO>KHO OßOCHOBaTb T3K>Ke C 6llOJl ornqecKOií T0<1KII 3peHIIH. Liinnologische Untersuchungen an Natrongewässern der ungarischen Tiefebene Von : dr. Thomas Nógrádi Neben clem Städtchen Fülöpszállás (80 km von Budapest, zwischen der Donau und der Thciss) sind eine Menge von grossen Teichen zu finden. Es gibt auch eine grosse Zahl kleinerer Teiche und Tümpel (Fig. 1.). Der Boden dieser Gegend ist unfruchtbar, lehmig und an vielen Stellen kristallisiert NaIIC0

3 aus dem Boden. Die grossen Natronteiche sind 50—60 cm tiefe Becken, deren Wasser von dem kolloidal suspendiertem Lehm typisch hellgrauer Farbe ist. Die Durchsichtigkeit beträgt höchstens 1—2 cm. Darum ist der Temperaturabfall des Wassers überraschend gross. An der Oberfläche ist die Wassertemperatur der Lufttemperatur gleich, und ist somit grossen Schwankungen unterworfen. Am Boden der Teiche, also maximal 60 cm tief ist es um 4—6° C kälter, und zeigt grössere Temperaturkonstanz. Starker Wind ruft leicht schnelle Denivellation der Wassermonge hervor. Ausser diesen typischen grossen Natrontcichcn gibt es hier noch eine Menge kleiner Teiche und Tümpel, (lie teils gleicher Beschaffenheit, teils aber durch ihr klares Wasser leicht von diesen zu unterscheiden sind. Die chemischen Analysen (Tab. I.) und deren graphische Darstellung nach der Methode von Maucha (Fig. 2 und 3.) zeigen, dass es sich um Na

+ — HC0

3'gewässer handelt. C0

3" und freies CO, sind nicht vorhanden, die Teiche sind also vom a-limno Typ. Der Gehalt an Ca+

+, Mg

+

+, S0

4", und Cl' Ionen ist ganz gering. Die klaren Teiche und Tümpel zeigen grundsätzlich den selben Chemismus, sind also auch Natrongewässer, zeigen aber einen wesentlich höcheren Caund SO.j-Gehalt als die typischen grauen Teiche (Fig. 3.). Interessanterweise sind die beiden Typen manchmal nur einige Meter voneinander entfernt. Die Ergebnisse der zoologischen Untersuchungen geben wir in der II. Tabelle. Mit Kreuzen ist die Häufigkeit des Vorkommens angedeutet, aber immer auf die Gesamtheit der untersuchten typischen Natronteiche bzw. Klarwässerteiche bezogen. Die gefundenen Arten sind grösstenteils kosmopolitisch, es sind aber einige typische zu finden. Unter den Rotatorien wurde eine neue Art, Lecanc sinuosa n. sp. (Fig. 6.) und eine neue Form, Brachionus capsuliflorus var. Entzii (Francé) f. convergens n. f. gefunden. (Fig. 5.). Ihre nähere Boschreibung wird an anderer Stelle erfolgen. Hochinteressant ist das Auftauchen des Brachionus Novae

—Zelandiae (Morris 1913), deren var. hungaricus f n. var. aufgefunden wurde (Fig. 4.). Für Ungarn ist Lepadella amphitropis neu (Fig. 7.). Die Cladoceren bieten bessere Möglichkeiten für die Beurteilung typischer Natrongewässer- Formen. Leitend und sehr charakteristisch sind Daphnia Atkinsoni und D. psittacea, Moina brachiata, M. rectirostris. und Macrothrix hirsuticornis. Eine interessante flaehköpfige. Lokalvarietät der Daphnia longispina subsp. hyalina ist auch oft zu finden (Fig. 8.). Unter (len Oopepoden spielt Arctodiaptomus spinosus eine absolute Lcitrolle ; es ist überall und in grosser Zahl zu finden. Häufig ist noch A

. Wierzejskii

, nennenswert und ziemlich typisch sind Hemidiaptomus amhlyodon und Lovenula Alluaudi. Die Cyclopiden spielen keine grosse Rolle. Wir haben zur Orientierung auch quantitative Planktonuntersu'chungen gemacht. Wegen der grossen Menge des Abiosostons (Lehm) waren sie aber erheblieh erschwert (Tab. III.). Da unsere Untersuchungen nur über Frühjahr- und Frühsommerverhältnisse etwas sagen, müssen weitgehende Schlüsse betreffs der Produktionsbiologie der Natronteiche aufgeschoben werden. Die physikalisch und chemisch begründete Aufteilung in typische Natronteiche (Grauwasserteiche) und klare Teiche konnte allerdings auch biologisch unterstützt werden. Gessner, Fritz: Hydrobotanik. Die physiologischen Grundlagen der Pflanzenverbreitung im Wasser. I. Energiehaushalt. Berlin 1955. A Német Demokratikus Köztársaság Tudományos Akadémiája főiskolai tankönyvek sorozatának harmadik kötetében Gessner professzornak, a müncheni egyetem tanárának tollából olyan szakkönyv első kötetét adta ki, mely nélkülözhetetlen szakkönyve lesz a vízzel, vízi élettel foglalkozó kutatóknak. Az első kötet az energia háztartás szemszögéből veszi sokoldalú vizsgálat alá a vízi növényzet szerepét. A nemzetközi limnológiai szakirodalomban Gessner professzor könyvének megjelenése jelentős esemény. Könyvét másik kiváló limnológusnak, Ruttner professzornak ajánlja, akinek könyve már második kiadásban minden kezdő limnológusnak első olvasmányai közé tartozik. A Ilidrobotanika három kötetre tervezett szintézisét akarja nyújtani e tudomány eddigi eredményeinek. Az első kötet 6 részben foglalkozik a vízi növényi élet energia háztartásának kérdéseivel. A fény szerepe a vízinövények életében, az ultraibolyasugarak hatása, a hősugárzás mint ökológiai tényező, a hidrostatikai nyomás hatása, a vízmozgások ökológiai jelentősége azok a kérdések, melyekkel részletesen foglalkozik. Az utolsó fejezetben pedig a fény, hőmérséklet és a vízmozgás együttes hatását vizsgálja a szabadon lebegő növényzeten. A hidroklimatológia gondolatát a fénnyel kapcsolatban veti fel és a fényklíma viszonyokat egyaránt tárgyalja a tenger, az édesvíz, a hó és a jég birodalmában, a fényklíma évszakos változásának hatását vizsgálja a növényi plankton életében; A magasabbrendű vízinövényzet fényklímára gyakorolt hatását csak röviden érinti. Sok fejezet címében nagyot ígér Gessner könyve, azonban igen sokszor a kérdés alapos áttekintése helyett csak rövid pár példával érzékelteti, voltaképpen miről is van szó, de a megismert törvényszerűségeket nem foglalja össze. A második kötetben talán részletesebben foglalkozik majd ezekkel a kérdésekkel. Kifogásolható, hogy a szerzői címjegyzékben nem sorol fel több szerzőt, akiket pedig a könyvben idéz. így például többször idézi Maucha Rezsői, de az irodalomban nem sorolja fel. A magyar szerzők közül Entz Géza, Filarszky László, Kohl Erzsébet, Varga Lajos nevét említi. A kötet végére tárgy- és névmutató kívánkozna. A hiányosságok ellenére a kötet első nagy összefoglalása a hidrobotanika energia háztartási kérdéseinek, olyan kézikönyv, mely igen sokoldalúan mutat rá a problémákra és vezérfonalat ad kezünkbe a további kutatásokhoz. Dr. Donászy Ernő