Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
2. szám - Scheer Áron: A víz fluortartalmának közvetlen meghatározása aluminonnal
Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. 1J/3 VÍZKÉMIA A fluor-ionnak az aluminium-aluminon lakkra gyakorolt halványító hatásán alapul az alábhi módszer, amellyel desztillálás nélkül gyorsan meghatározható a víz fluor-iontartalma. A víz fluortartalmáriak közvetlen meghatározása aluminonnal" (Fluor- és vastartalom kolorimctriás meghatározása egy bemérésből) SCHER ÁRON A fluor a víz közegészségügyi szempontból is fontos mikroelemei közé tartozik. A fluor a jócl antagonistája - a jód biológiai hatását ellensúlyozza — ezért a golyva fellépésénél játszik szerepet. Sok fluort tartalmazó víz fogyasztása foltos fogzománc képződéshez vezet. A túlságosan kevés fluort tartalmazó víz fogyasztása pedig a fogszúvasodást segíti elő. Az egészséges fogzománc, illetve dentin fluortartalma nagyobb a szuvas és kisebb a foltos zománcú fogakénál. Ezért külföldön 1945 óta sok helyen mesterségesen szabályozzák a vezetett víz fluor tartalmát. 1953 végén (1) (Comitte Report: Census of Fluoridation in the USA and Canada) az Egyesült Államokban tizenhat millió, Kanadában pedig kétszázezer ember fogyasztott XaF vagy Na 2SiF 6 adagolásával mesterségesen növelt fluortartalmú vizet. A nagy flourtartalmú vezetett víz fluorkoncentrációját pedig káliumfoszfátos kezeléssel, vagy ionkicserélővel csökkentik (2). A víz kívánatos fluor-koncentrációja kb. 1 mg/l [0,8—1,3 mg/l]. Az említett adatok rámutatnak a víz fluortartalmának közegészségügyi jelentőségére, ezért ivóvizeink fluortartalmának megállapítása elsőrendű hidrokémiai feladat. Papp Sz. és Dippold A. (3) huszonöt magyarországi város vezetéki vizének fluortartalmát határozták meg. Mindegyikben kevés, kivétel nélkül 0,5 mg/l F — alatti értéket találtak. Az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztálya a magyarországi ivóvizek fluortartalmának részletes tanulmányozását tervezi és ennek alapján meg kívánja szerkeszteni .Magyarország fluortérképét. A feladat elvégzéséhez gyors ós megbízható módszerre van szükség, és kívánatos, hogy az eljáráshoz 50- 100 ml vizsgálandó víz elegendő legyen. A feladat 5—10 /xg fluor gyors és pontos meghatározása 50 ml vízben, ezért súlyszerinti módszer nem jöhet számításba. Schulelc E. és Rózsa P. (4) módszere, amely PbCÍF alakjában határozza meg a víz ledesztillált fluortartalmát, pontos eredményeket szolgáltat, de nem elég gyors, és kis fluor-koncentráció esetén nagymennyiségű víz szükséges hozzá. E mellett a súlyszerinti eljárások hosszadalmasak is. A kolorimetriás módszerek sokkal alkalmasabbak mikroanal ilikai célokra. A fluor azonban nem tartozik a színösszehasonlítással könnyen meghatározható ionok közé, mivel jelenleg nem ismeretes oly kémszer, amellyel színes vegyületet képezne. Erinek hiányában a fémekkel szemben * Közlemény az Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztályáról. tanúsított erős komplexképző tulajdonságát használják fel a meghatározására. Ugyanis a fluor egyes színes komplex-fémvegyületeket Na 3(FeF 6), Xa 2(ZrF 6) stb. képzése által képes elbontani és így azokat koncentrációjától függő mértékben elhalványítani. A háromvegyértékű vasnak SCN-nel képezett vörösbarnaszínű komplex vegyületét elhalványítva a színintenzitásának csökkenéséből egyszerűen megállapítható volna a fluorkoncentráció. Azonban a módszer pontossága nem felel meg a kívánt követelményeknek, mivel a vizek nagy részében jelenlevő vas és a különböző anionok zavarják. A tóriumnak, illetve a cirkonnak alizarinszulfosavasnátriummal képezett színes vegyületét elterjedten használják a fluor mikromeghatázására, bár ez sem kielégítő módszer. Jendrassilc A. és Papp Sz. (5) megfelelő mértékben oxidált hematoxilinból készült cirkonhematoxilin lakk segítségével határozzák meg a fluortartalmat. A módszer sokkal pontosabb és érzékenyebb, mint az előbbiek, noha a vizsgálatot itt is megnehezíti a kémszer feleslegének erőteljes színe. Jendrassilc A. és Dippold A. (6) később fotometriás módszer bevezetésével egyszerűsítették az eljárást. A vízvizsgálatnál a fluort előzőleg le kell desztillálni, mert a vízben levő kationok és anionok nagymértékben zavarják a meghatározást, Ezért megfelelő kolorimetriás módszer, amelynél nem szükséges előzetes desztilláció, csak akkor dolgozható ki, ha a felhasznált fémion csak nagyon ritkán fordul elő a vízben, az egyéb kationok pedig az alkalmazott reakciókörülmények mellett nem képeznek színes vegyületet a kémszerrel. Emellett a kémszernek erősen színes vegyületet kell alkotnia a kiválasztott fémmel, feleslegének pedig színtelennek kell lennie. Az egyensúlyban résztvevő komplex vegyületek stabilitási állandói olyanok legyenek, hogy a vízben jelenlevő anionok csak kismértékben zavarják. Az aluminon (aurintrikarboxilsav ammóniumsója) előnyösen használható kismennyiségű alumínium meghatározására, mert vele erősen színes lakkot képez, feleslege halvány színű és a vízben előforduló kationok közül még csak a vassal alkot vegyületet. R. E. Osherovitch (7) és M. AI. Feldmann (8) szovjet szerzők módszert dolgoztak ki az apatit ledesztillált fluor-tartalmának aluminonnal történő meghatározására. A sósav-ammóniumacetát pufferes közegben végzett meghatározását reprodukálva megállapítottam, hogy előnyösebb a többi kolorimetriás módszernél. Ezért ezen a módszeren alapuló olyan vízvizsgálati eljárást dolgoztam ki, melynek segítségével a víz fluortartalmát
