Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
2. szám - Kovács György: A fakadóvíz elleni védekezés különböző eljárásainak hidraulikai összehasonlítása
120 H drológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. Kovács Gy.: A fakadóvíz elleni védekezés Ux-b) 4. ábra. A sebességeloszlás alakulása a gátláb környezetében, lecsapoló csatorna alkalmazása esetén Puc. 4. PacnpedeneHue cnopocmu e cjiynac npuMenenuH dpeHawHoeo KanaAa Fig. 4. Velocity distribution at the toe of the levee in case of a drainage channel szőleges pontján v = • gi 2 n 1 + m 1 i) ' a térszínen pedig a sebességvektor értéke V = -SL L = 2 n (x — ZJ — mi i _ <h_ (z — h) + mi i 2 n (x — + ms ' Ennek a függőleges komponense (20) Vu = • 1\ m, 2 n (x — Z x) 2 -f m 2 (21) csatorna nem az átszivárgó vízből, hanem a környező terület talajvíz készletéből von el. A közelítő hidraulikai feltételek felsorolása közt említettük, hogy a szélső lecsapoló csatorna tengelyét a töltéstől legtávolabb feltörő áramvonal függőlegesében helyezzük el, ilyen módon kiküszöbölve azt a hibát, amelyet a végtelen félterének a záróréteg helyzetéből adódó elhanyagolása révén követtünk el. Miután ezt az elhanyagolt vízmennyiséget ilyen módon már kompenzáltuk, feltételezzük, hogy a negatív ábraterülettel jellemzett vízmennyiséget is az átszivárgó vízhozamból vonja el a lecsapolócsatorna. Ilyen módon tehát, csökken a felszínre törő fakadóvíz. Abban az esetben tehát, ha csak egyetlen csatornát alkalmazunk, ennek a jellemzőit a következő megfontolás alapján számíthatjuk. A csatorna q ( vízmennyiséget fog a talajból magába szívni. A szimmetrikus elhelyezés következtében ennek az értéknek a felét a számított átszivárgó vízmennyiségből vonja el, míg a másik felét a mentett oldal felől érkező talajvizekből. Ebben az utóbbi mennyiségben szerepel az a többlet vízmennyiség is, amelyet az áramvonalak sűrűsödésének elhanyagolása folytán az átszivárgás számítása során figyelembe nem vettünk. A csatornának a vízszint alatti (nedvesített) kerületét úgy határozzuk meg, hogy a szelvényt közelítőleg helyettesítő kör mentén a potenciáláramlásként számított sebesség a talajra megengedett határsebességet túl ne lépje. Ez a határsebesség feltételezve, hogy a buzgár képződés szempontjából kritikus sebesség (23) (1. előző fejezet) pedig n — 4 —• szükséges biztonsági szorzó 1 Te Vfi = Vkr = n 4 (24) Ilyen módon tehát meghatározhatjuk a csatorna kerületét, amely egyúttal az alkalmazható keresztmetszeti területet is megadja. Ugyanez a csatorna fogja elvezetni a töltésláb közelében felfakadó vizeket is, amelyeknek értéke a teljes átszivárgó vízmennyiség és a lecsapoló csatorna által a talajból összegyűjtött vízmennyiség felének különbségeként számítható = (25) A lecsapoló csatornába jutó vízhozam tehát folyóméterenként A (22) képlet alapján számított értékeket ugyancsak felrakva a 4. ábrán az x érték függvényében, ennek és az előzőekben felrakott diagramnak különbségeként kapjuk a feltörő víz sebességábráját, illetőleg 1 fm széles sávra vonatkoztatva magát a feltörő vízmennyiséget. Az ábra pozitív ordinátái adják a lecsapoló rendszer ellenére felszínre törő fakadóvíz mennyiségét és eloszlását. Az ábra negatív része olyan vízmennyiséget jelentene, amelyet a lecsapoló9o = + bq = q + q i (26) Ez áz érték lesz irányadó a csatorna és az átemelőtelep méretezésére. Több csatorna alkalmazása esetén a szélső csatorna méretezésével kezdjük az előzőekhez teljesen hasonló számításunkat, majd a következő csatorna elhelyezését és méreteinek meghatározását a fakadóvíz megoszlását feltüntető ábra segítségével, az elmondott megfontolások figyelembevételével végezzük el, A lecsapolórendszer
