Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Felszabadulásunk 10. évfordulójára - Ihrig Dénes: Műszaki hidrológiai kutatásunk 10 éve

80 Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. Ihrig D.: Műszaki hidrológiai kutatásunk tíz éve kutakra. Ezzel egyidőben elkészült az országos talajvízészlelő kúthálózat távlati terve is, mely 1400 kútból álló hálózatot állapított meg. Ebből 1954. év végéig mintegy 944 épült meg és ész­lelt, míg ezen felül 1124 volt az észlelő tanul­mányi kutak száma. A vízrajzi észlelések forradalminak nevez­hető mennyiségi változását a hidrológiai adat­szolgáltatás is tükrözi. A vízállásokra, vízhő­mérsékletekre, jégjárásra, vízhozamokra, talaj­vízállásokra vonatkozó, nyilvántartásba vett és feldolgozott adatokat, melyek a hidrológiai kutatásnak és tervezésnek képezik alapját, a felszabadulás óta sokkal nagyobb mértékben és gyorsabban adja közre a szolgálat. 1948 no­vemberétől „Vízrajzi Adatok" címmel havi füzetekben közli a tárgyhónapot követő hónap­ban a vízjárási és időjárási adatokat, a hosz­szabb idejű átlagokkal való összehasonlításban. Az egész év adatait tartalmazó és a felszaba­dulás után tekintélyesen kibővült „Vízrajzi Év­könyv"-ék. pedig a tárgyévet követő évben (9 hónapon belül) a környező dunavölgyi államo­kat mindenkor megelőzve jelennek meg. A vízrajzi adatok és különösen a vízhozam­mérések számának ugrásszerű emelkedése a hidrológiai kutatásnak is új irányba fordulását jelenti. Míg a vízállás csak minőségi jellemzője a vízjárásnak, addig a vízhozam mérőszám, mely kiinduló adata egyrészt a vízzel mint nyersanyaggál váló gazdálkodásnak, másrészt a hidrológiai tudományos kutatásnak. A vízrajzi munka ilyen nagymérvű fejlő­dése mögött népgazdaságunknak igen nagy ál­dozatkészsége és a tudományos hidrológiai ku­tatás fontosságának elismerése rejlik. Ennek köszönhető az is, hogy kormányzatunk nem elégedett meg a vízrajzi szolgálat egyszerű ki­szélesítésével,, hanem 1952-ben a hidrológiai kutatás és tervszerű fejlődésének intézményes biztosítása végett felállította a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet. * A felszabadulás óta a Magyar Tudományos Akadémia a Hidrológiai Főbizottsága útján irá­nyítja a műszaki hidrológiai kutatást is. A köz­vetlen irányítás és a kutatási feladatoknak gyakran a szakbizottságokban való megvitatása mellett hidrológiai kongresszusokon és ankéto­kon számoltatta be a kutatókat és intézménye­ket a hidrológiai kutatások állásáról és állapította meg a népgazdaság szempontjából fontos további kutatási feladatokat, valamint a kutatások irányát. Nagy támogatója volt a kutatásnak a Hidrológiai Társaság, mely munkabizottságaival sok kérdést segített köze­lebb a megoldáshoz. * A FELSZÍNI VIZEK MEGISMERÉSÉRE VONATKOZÓ HIDROLÓGIAI KUTATÁS leg­első és legfontosabb feladata volt az ország hasznosítható vízkészletének számbavétele. A feladat megoldásait részben vízhozamstatisztika útján lehetett elérni, mely közvetlen mérésekre támaszkodott, részben az így kapott adatok alapján meg kellett állapítani azokat a törvény­szerűségeket, melyek a víz körforgását hazánk természeti adottságai mellett szabályozzák és amelyekből következtethetünk bármely vízfo­lyás tetszőleges helyén és meghatározott idő­ben várható átlagos és szélsőséges vízhoza­mokra. A feladat megoldása először a kutatás tu­dományos kérdésednek tisztázását tette szüksé­gessé. A hazai tapasztalatok és a szovjet hidro­lógusok, valamint mások módszereinek tanul­mányozása vetette meg a felszíni vizeink szám­bavételére készített módszertani útmutató alap­ját. A vízhozamstatisztika készítésénél és veze­tésénél ezt az útmutatót követtük. Ezt a mun­kát aztán a vízraj zilag nem tanulmányozott vízfolyások és vízgyűjtőterületek lefolyási vi­. szonyainak tanulmányozása és a meghatározá­sukra szolgáló módszerek kidolgozása követte. A kutatás a vízháztartási egyenletekből indul ki, amelyeknél hazai mérések és mérési ered­mények nem voltak. Ezért nem nélkülözhettük a külföldi tapasztalatokat. Ezen az alapon ké­szült el a magyarországi folyók vízgyűjtőterü­letének fajlagos vízszállítását, vagyis a fajlagos lefolyás sokévi átlagát feltüntető térkép, majd a Lászlóffy Woldemár által bevezetett mód­szer szerint a jelentékenyebb vízfolyásaink hid­rológiai hosszelvénye. A másik nagy feladat folyóink hordalék­mozgásának és hordalékviszonyainak megisme­rése volt. 1945 előtt hordaléikikutatásról nem is beszélhettünk. Ma mind tudományos eredmé­nyeivel, mind az ország jelentősebb folyói hor­dalékviszonyainak ismeretével világviszonylat­ban is jelentős eredményekkel zárult a kutatás első üteme. A lebegtetett hordalék mozgására vonatko­zóan meghatároztuk a folyók egyes szelvényei­nél a hordaléktöménységeknek és a lebegtetve szállított hordaléksúlyoknak a vízállásokkal, vízihozamokkal és a középsebességekkel való kapcsolatait. Bogárdi Jánosnak a lebegtetett' hordalékszállításokra vonatkozóan megállapí­tott hidraulikai összefüggései olyan eredmé­nyek, amelyek jelentőségükben az országhatá­ron túl nőttek. Kiterjedtek a kutatások a lebegtetett hor­dalékmozgás elméletére is. Számos vizsgálat tör­tént a diffúziós és a Velikanov-íéle gravitációs elmélet érvényességének összehasonlítására. A legújabb vizsgálatok a hordalékszállítás folyó­hossz szerinti változásának meghatározására terjednek ki. A görgetve szállított hordalékra vonatko­zóan a fenti szelvényeknél meghatároztuk a görgetett hordaléksúlynak a vízállásokkal, víz­hozamokkal és vízsebességeikkel való kapcsola­tát. A mérések végrehajtására Károlyi Zoltán által kialakított magyar hordalékfogó világvi­szonylatban is a legmegbízhatóbb szerkezetnek

Next

/
Thumbnails
Contents