Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)
3-4. szám - Felszabadulásunk 10. évfordulójára - Ihrig Dénes: Műszaki hidrológiai kutatásunk 10 éve
80 Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. Ihrig D.: Műszaki hidrológiai kutatásunk tíz éve kutakra. Ezzel egyidőben elkészült az országos talajvízészlelő kúthálózat távlati terve is, mely 1400 kútból álló hálózatot állapított meg. Ebből 1954. év végéig mintegy 944 épült meg és észlelt, míg ezen felül 1124 volt az észlelő tanulmányi kutak száma. A vízrajzi észlelések forradalminak nevezhető mennyiségi változását a hidrológiai adatszolgáltatás is tükrözi. A vízállásokra, vízhőmérsékletekre, jégjárásra, vízhozamokra, talajvízállásokra vonatkozó, nyilvántartásba vett és feldolgozott adatokat, melyek a hidrológiai kutatásnak és tervezésnek képezik alapját, a felszabadulás óta sokkal nagyobb mértékben és gyorsabban adja közre a szolgálat. 1948 novemberétől „Vízrajzi Adatok" címmel havi füzetekben közli a tárgyhónapot követő hónapban a vízjárási és időjárási adatokat, a hoszszabb idejű átlagokkal való összehasonlításban. Az egész év adatait tartalmazó és a felszabadulás után tekintélyesen kibővült „Vízrajzi Évkönyv"-ék. pedig a tárgyévet követő évben (9 hónapon belül) a környező dunavölgyi államokat mindenkor megelőzve jelennek meg. A vízrajzi adatok és különösen a vízhozammérések számának ugrásszerű emelkedése a hidrológiai kutatásnak is új irányba fordulását jelenti. Míg a vízállás csak minőségi jellemzője a vízjárásnak, addig a vízhozam mérőszám, mely kiinduló adata egyrészt a vízzel mint nyersanyaggál váló gazdálkodásnak, másrészt a hidrológiai tudományos kutatásnak. A vízrajzi munka ilyen nagymérvű fejlődése mögött népgazdaságunknak igen nagy áldozatkészsége és a tudományos hidrológiai kutatás fontosságának elismerése rejlik. Ennek köszönhető az is, hogy kormányzatunk nem elégedett meg a vízrajzi szolgálat egyszerű kiszélesítésével,, hanem 1952-ben a hidrológiai kutatás és tervszerű fejlődésének intézményes biztosítása végett felállította a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet. * A felszabadulás óta a Magyar Tudományos Akadémia a Hidrológiai Főbizottsága útján irányítja a műszaki hidrológiai kutatást is. A közvetlen irányítás és a kutatási feladatoknak gyakran a szakbizottságokban való megvitatása mellett hidrológiai kongresszusokon és ankétokon számoltatta be a kutatókat és intézményeket a hidrológiai kutatások állásáról és állapította meg a népgazdaság szempontjából fontos további kutatási feladatokat, valamint a kutatások irányát. Nagy támogatója volt a kutatásnak a Hidrológiai Társaság, mely munkabizottságaival sok kérdést segített közelebb a megoldáshoz. * A FELSZÍNI VIZEK MEGISMERÉSÉRE VONATKOZÓ HIDROLÓGIAI KUTATÁS legelső és legfontosabb feladata volt az ország hasznosítható vízkészletének számbavétele. A feladat megoldásait részben vízhozamstatisztika útján lehetett elérni, mely közvetlen mérésekre támaszkodott, részben az így kapott adatok alapján meg kellett állapítani azokat a törvényszerűségeket, melyek a víz körforgását hazánk természeti adottságai mellett szabályozzák és amelyekből következtethetünk bármely vízfolyás tetszőleges helyén és meghatározott időben várható átlagos és szélsőséges vízhozamokra. A feladat megoldása először a kutatás tudományos kérdésednek tisztázását tette szükségessé. A hazai tapasztalatok és a szovjet hidrológusok, valamint mások módszereinek tanulmányozása vetette meg a felszíni vizeink számbavételére készített módszertani útmutató alapját. A vízhozamstatisztika készítésénél és vezetésénél ezt az útmutatót követtük. Ezt a munkát aztán a vízraj zilag nem tanulmányozott vízfolyások és vízgyűjtőterületek lefolyási vi. szonyainak tanulmányozása és a meghatározásukra szolgáló módszerek kidolgozása követte. A kutatás a vízháztartási egyenletekből indul ki, amelyeknél hazai mérések és mérési eredmények nem voltak. Ezért nem nélkülözhettük a külföldi tapasztalatokat. Ezen az alapon készült el a magyarországi folyók vízgyűjtőterületének fajlagos vízszállítását, vagyis a fajlagos lefolyás sokévi átlagát feltüntető térkép, majd a Lászlóffy Woldemár által bevezetett módszer szerint a jelentékenyebb vízfolyásaink hidrológiai hosszelvénye. A másik nagy feladat folyóink hordalékmozgásának és hordalékviszonyainak megismerése volt. 1945 előtt hordaléikikutatásról nem is beszélhettünk. Ma mind tudományos eredményeivel, mind az ország jelentősebb folyói hordalékviszonyainak ismeretével világviszonylatban is jelentős eredményekkel zárult a kutatás első üteme. A lebegtetett hordalék mozgására vonatkozóan meghatároztuk a folyók egyes szelvényeinél a hordaléktöménységeknek és a lebegtetve szállított hordaléksúlyoknak a vízállásokkal, vízihozamokkal és a középsebességekkel való kapcsolatait. Bogárdi Jánosnak a lebegtetett' hordalékszállításokra vonatkozóan megállapított hidraulikai összefüggései olyan eredmények, amelyek jelentőségükben az országhatáron túl nőttek. Kiterjedtek a kutatások a lebegtetett hordalékmozgás elméletére is. Számos vizsgálat történt a diffúziós és a Velikanov-íéle gravitációs elmélet érvényességének összehasonlítására. A legújabb vizsgálatok a hordalékszállítás folyóhossz szerinti változásának meghatározására terjednek ki. A görgetve szállított hordalékra vonatkozóan a fenti szelvényeknél meghatároztuk a görgetett hordaléksúlynak a vízállásokkal, vízhozamokkal és vízsebességeikkel való kapcsolatát. A mérések végrehajtására Károlyi Zoltán által kialakított magyar hordalékfogó világviszonylatban is a legmegbízhatóbb szerkezetnek