Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Felszabadulásunk 10. évfordulójára - Ihrig Dénes: Műszaki hidrológiai kutatásunk 10 éve

Ihrig D.: Műszaki hidrológiai kutatásunk tíz éve Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. 3—4. sz. 81 bizonyult. Kutatásaink kiterjedtek megfelelő hordalékzörej-lehallgató készülék kialakítására is. Az Építőipari Műszaki Egyetem Vízépítéstani laboratóriumában a fenékhordalék megindulását jellemző kritikus közép- és fenéksebesség meghatározására folytak kísérletek. Jelenleg a görgetve szállított hordalékmennyiség folyóhossz szerinti változásának Vizsgálatai folynak. A kutatómunka tudományos eredményei mellett figyelemre méltó az eredmények sokoldalú gyakorlati alkalmazása. Ilyenek pl. a tiszalöki duzzasztó hordalék-kérdéseinek megoldása, a dunai vízerőihasznosításokkal kapcsolatos hordalékkérdések tisztázása. A hordalékmozgásra vonatkozó kutatások nagy mértékben elősegítették a folyószabályozási munkák helyes és gazdaságos tervezését. A vízgazdálkodás alapja a vízgazdálkodási tervezés, mely a vízkészletek és vízszükségletek összhangját mind országosan, mind vízgyűjtőnként biztosítja. Az előbbi az országos vízgazdálkodási terv, az utóbbiak pedig a regionális vízgazdálkodási tervek. Mind a két munka széleskörű tudományos és módszertani hidrológiai kutatásokon nyugszik. Mosonyi Emil akadémikus és munkatársai módszertani kutatásai és tudományos megállapításai alapján készült az Országos Vízgazdálkodási Keretterv hatalmas munkája, míg szovjet, lengyel, német és csehszlovák példák tanulmányozásával és saját vizsgálatainkkal állapítottuk meg a regionális vízgazdálkodási tervezés módszertanát. Ennek alapján fontosabb iparvidékeink vízgazdálkodási terve is elkészült. A hidrológiai adatok összegyűjtése és módszeres feldolgozása terén nagy lépést jelentettek a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet által szerkesztett és kiadott „Hidrológiai Atlasz"-ok. Az Atlasz első sorozata a vízgyűjtő területek részletes kimutatása és a vízjárást befolyásoló tényezők összefoglaló ábrázolása. Emellett áttekintést ad a területen rendelkezésre álló hidrometeorológiai észlelési anyagról is. Az Atlasz további két sorozata a vízrajzi és meteorológiai évkönyvekben, illetőleg különálló közleményekben és kézirati feljegyzésekben szétszórt többévtizedes észlelési anyagok öszszefoglalásait adja. Támpontot adnak ezek az adatok a hidrológiai hasonlóság széleskörű alkalmazására is. Meg kell emlékezni a méretezés szempontjából fontos árvíztanulmányokról is. Egyrészük módszertani kérdésekkel foglalkozik és a szovjet gyakorlatban szabványosított valószínűségi eljárások tanulságait szűri le, másik része főbb vízfolyásainkra állapítja meg a különböző valószínűséggel várható árvízszinteket. Üj hézagpótló tevékenység a kisebb vízfolyásokon levonult árvizekre vonatkozó adatok tervszerű gyűjtése és a kisvízfolyások árvízhozamának megállapítására hazai viszonyokra megfelelő árvízképletek szerkesztése. A nagy területű ármen tes ítések miatt hazai vízgazdálkodásunkban döntő probléma a belvízlevezetésnek helyes tervezése, mely Salamin Pál kutatásai és irányelvei alapján volt új és biztosabb alapokra fektethető. Az elmúlt években indult meg, nagy arányai miatt azonban csak az ország belvízárterének egy részére készült el a belvízcsatornahálózat méretezése szempontjából mértékadó fajlagos vízszállítás megállapítása. Az adatfeldolgozás 70 meteorológiai állomás 50 évi csapadék és hó adatát ölelte fel. A folyók jégviszonyainak kutatása főként a dunai jeges árvizek miatt és újabban a folyócsatornázási munkákkal kapcsolatban jelentős. Lászlóffy Woldemárnak a jégtakaró kialakulására és a jéglevonulás jelenségeire vonatkozó megállapításai külföldön is ismertek. * A FELSZÍN ALATTI VIZEK HIDROLÓGIÁJÁRA VONATKOZÓ KUTATÁS hazánkban csak a felszabadulás után indult meg. A talaj vízszínalakulás, a karsztvízhozamalakulás törvényszerűségei teljesen ismeretlenek voltak, a mélységbeli rétegvizekkel kapcsolatban pedig inkább csak a geológiai vonatkozások voltak ismeretesek. Egyik legfiatalabb kutatásunk a talajvízkutatás. A talaj vízszínészlelés, legalább is az alföldi talajvizek megfigyelése, — mint ahogy fentebb láttuk — ugyan már 20—25 évvel ezelőtt megkezdődött, azonban a tudományos munka csak a felszabadulás után indult meg, amikor a talajvízszínalakulás és a talajvízmenynyiség meghatározása vízgazdálkodási szempontból jelentőségre jutott. A talajvízszínre vonatkozó első felvételek és feldolgozások után az Állami Földtani Intézet keretében indult meg az ország talajvíztérképzése, vagyis a talajvízitükör magassági helyzetét ábrázoló rétegvonalas térképek készítése. Ez a munka azonban, sajnos, a 10 éves periódus végére országos viszonylatban nem fejeződött be. A felszín alatti vízmozgás törvényszerűségeinek kutatásában a kutató intézetek mellett jelentős munkát végeztek tervező irodáink is (Vízügyi Tervező Iroda, Mélyépítési Tervező Vállalat, Földmérő és Talajvizsgáló Iroda). A talajvízészlelések feldolgozása, valamint az észlelési adatoknak statisztikai értékelése a mezőgazdasági termelés, a belvízrendezés, sőt nagy mértékben a mélyépítés és alapozás feladatainak megoldását könnyítette meg. A kezdeti adatfeldolgozásokat a talajvíztükör változására vonatkozó vizsgálatok követték. A meteorológiai tényezőknek, elsősorban a csapadéknak és a hőmérsékletnek talajvíztükörre gyakorolt hatását kutattuk. Ezen a téren a korrelációszámítás segítségével nyert megállapításaink nemzetközi viszonylatban is jelentősek. Kutattuk az élővízfolyásoknak a talajvízre gyakorolt hatását is, mely a folyóink csatornázá-