Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Bolbericz Károly: Nyomás alatt álló vízvezetéki csőhálózat fertőzése leágazási végponton észlelt beszivárgás és túlnyomás útján

Bolberitz K.: Csőhálózat fertőződése Iiidiológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. 6J csődében lévő leágazó vezetéket, a felette lévő edény (c) pedig a fürdőszobában elhelyezett tartályt. A felszálló vezeték e pontján a csövön lyukat készítettünk, melyen át a cső az f edényben lévő vízzel közlekedhetik. Az f edényt vattával tömtem meg, hogy a talaj ellenállását reprodukálhassuk A g és a d ágak a bölcsőde utáni fogyasztó-helyeket jelentik. A modell a cső-átmérők, a nyomás-viszonyok és a talajsúrlódás szempontjából a tényleges viszonyokat nagyságrendileg hűen képviselte. A távolsági viszonyokat a korlátolt méretek miatt természetesen nem lehetett a valóságnak megfelelően visszaadni. A kísérlet alkalmával az f edényben lévő vattára, mely a vízáramlás következtében már átnedvesedett, kevés metilénkék festéket helyeztünk, a vatta mozgatásával segítve elő annak feloldódását. Ha a b felszálló csőben vákuumot létesítünk azáltal, hogy gumicső közvetítésével szájunkkal kiszívjuk a levegőt, a cső végén lévő c tartály megtelik vízzel, és ez az f edényben lévő metilénkéktől megszíneződik. A szívást megszüntetve a csőben lévő folyadékoszlop visszaesik és a metilénkék az áramló vízbe keveredve eljut a fogyasztókat képviselő g és d ágakba. Ennek a kísérletnek a kapcsán érdekesnek látszott annak megállapítása is, hogy nem juthat-e vájjon fertőzött víz a b elágazásból abban az estben is a fővezetékbe, ha a h csap zárt állapotban van, de egy másik ponton, p-nél szívást alkalmazunk (vezetékre kapcsolt szivattyú esete). A kísérlet azt mutatta, hogy ez mind áramló, mind nyugalomban lévő (sehol nincs fogyasztás, csak a szívás helyén) víznél bekövetkezhetik. Az előbbi, kísérletileg bizonyított átáramlások mellett magától értetődően a természetes diffúzió önmagában is továbbterjedést okozhat, hasonlóképpen a mikroorganizmusok önálló mozgása is. Utóbbiak azonban lassabban mennek végbe, így ezek kivizsgálásával nem foglalkoztam. Mindezek azt mutatják, hogy a fogyasztási helyekről állandó nyomás alatt álló vezetékbe is juthat fertőzés. A vízvezetékek kifogástalan, a közegészségügyi szempontokat kielégítő tervezésénél és kivitelezésénél, valamint a meglevő vízvezetékek ellenőrzésénél, tehát erre a kérdésre fokozott figyelmet kell fordítani. Emellett nem lehet eltekinteni attól, hogy az egyes fogyasztóhelyeken lévő berendezéseket is állandóan ellenőrizzük. Nem egyszer fordul ugyanis elő, hogy az eredetileg helyesen megépített berendezéseket a fogyasztók egyszerűsítés, vagy kényelem szempontjából átalakítják, ami mint a fentiek is mutatják, kihathat a közös vezetékre és másokat is veszélyeztethet. A visszafolyás elkerülése céljából az adott esetben gondolni lehetett volna a fürdőszobai felszálló vezetéknél visszacsapó-szelep beépítésére a csap alatt. Elvi szempontból azonban minden hasonló esetben amellett foglaltunk állást, hogy a közös vezeték és a fogyasztó között a vízoszlopot megszakítsuk. Ezért a hatóságnak azt a megoldást ajánlottam, hogy az artézi kútból jövő vizet a ház pincéjében elhelyezett tárolóba engedjék, úgy, hogy a befolyást úszóval vezérelt csap biztosítsa. A csap vége magasabban kell, hogy legyen mint a tartály széle, vagy a tartály túlfolyója. Ilyen elrendezés biztosítékot nyújt arra, hogy a fürdőszobai tartályból történő visszafolyás esetén sem juthat víz a befolyó vezetékébe. Rá kell még mutatnom ezzel és a hasonló esetekkel kapcsolatban egy jelenségre, amivel tudomásom szerint ezideig senki sem foglalkozott, holott ennek messzemenő gyakorlati jelentősége van. Hódmezővásárhelyen is azt tapasztaltam, ami másutt is már nem egyszer fordult elő, hogy t. i. a vízvezető cső kilyukadása éppen a vízvezetéki cső és a szennyvízcsatorna kereszteződésénél történt. A kilyukadás különösképpen mindig ezeken a helyeken, tehát a legveszélyesebb pontokon fordul elő, ott ahol azok a legtöbb bajt okozzák. Mi az oka annak, hogy a vízvezetéki cső éppen ezeken a helyeken szenved korróziót? Azt hiszem könynyű erre magyarázatot találni. A tökéletlen tömítések, vagy az esetleges repedések révén a csatornából szennyvíz jut a talajba; ez a környezet pH értékét a kedvezőtlen savanyú irányba tolja el, a rothadás révén keletkező kénhidrogén pedig közvetlenül támadja meg a vascsövet. Ezt a minden esetben fennálló veszélyt nem lehet számításon kívül hagyni és ezért vagy a keresztezéseket kell minden esetben megszüntetni, vagy pedig olyan megoldásokat kell keresni, melyek kellő biztosítékot nyújtanak ezeken a helyeken az állandóan fenyegető korróziós és fertőződési veszedelmekkel szemben. A sajnálatos hódmezővásárhelyi járvány többirányú tanulsággal szolgált; rajtunk áll, hogy ezeket a jövőben hasznosítsuk.