Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)
1-2. szám - Láng Sándor: A Duna kárpáti vízgyűjtőjének felszíne
J t6 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. Láng S.: A Duna kárpáti vízgyűjtőterületének felszíne A Sajó—Hemád vízgyűjtőterületén a csapadékviszonyok elég változatosak. A hegyvidéki kis medencék elég szárazak, pl. a Kisszebeni medencében és GÖmőri medencében 650, a Szepesi medencében pedig 600 mm körül van az évi csapadékösszeg. Ezzel szemben a Mincsol-Csergőn és a Branyiszkón 900, a Szepesi Magurán 1000, a Veporban és a Szepes-Gömöri Érceshegység 800 m-nél magasabb tönkjén 1000—1100 mm csapadék hull. A hegységek aránylag elég nagykiterjedésű, magas tönkjeinek ellenére itt kevesebb csapadék hull, mint az Északnyugati Kárpátok nyugati oldalán. A lefolyástényező a Sajó—Hernád vízgyűjtőterületén 31,5 százalék. IRODALOM [1] Prinz Gyula: Európa természeti földrajza. Budapest, 1923. [2J Dub, Oto: Odtok slovenskych riek a jeho rozdelenie v roku. Hidrológiai közi. 1950. [3] Dub, Oto: Vseobecna hydrológia Slovenska. Vyd. Slovenskej Akademie vied Bratislava. 1954. [4] Klute: Handbuch der geographischen Wissenschaft. Potsdam, 1938. [5] Vidal de la Blanche-Gallois: Géographie universelle. IV. Europe centrale. Paíis, 1930. [6] Machatschek: Das Relief der Erde. I. [7] Tőry Kálmán: A Duna és szabályozása. Budapest, 1952. [8] Lászlóffy Woldemár: \ Duna vízgyűjtőterülete. Vízügyi közlem. 1934. [9] Lászlóffy Woldemár: A Tiszavölgy. Vízügyi közlem. 1932. [10] Láng Sándor: Hazánk vízgyűjtőjének felszíne. Hidrológiai közi. 1952. [11] Bulla Béla—Mendöl Tibor: A Kárpát-medence földrajza. Budapest, 1947. Az újpesti szennyvízbujtató, terelő és vészkiömlő műtárgy modellkísérlete Az Építőipari Műszaki Egyetem II. sz. Vízépítéstani Tanszék közleménye. Tanszékvezető: Dr. Masonyi Emil műszaki egyetemi tanár. A Budapesti Városi Tanács Mélyépítési Tervező Vállalata a Fővárosi Csatornázási Művek megbízásából Újpest általános csatornázására vonatkozó vázlatterv alapján elkészítette a József Attila utca és a Váci út keresztezéséhez tervezett bújtató, terelő és vészkiömlő műtárgy vázlattervét. A műtárgyat Herczegfalvy József mérnök tervezte. Az egész műtárgy, melynek különböző feladatokat kell elláítni, 5 részre tagollható: 1. Az elosztófej a kétoldali 10—10 m osszú záporbukókkal. Feladatuk a már erősen hígított szennyvizektől mentesíteni a Váci úti főgyűjtőt. 2. a) Az 55 X 90 cm belméretű szennyvízbúj tatópár. Feladatuk, hogy az ötszörösen Ihígított szennyvizeket és az ennél kisebb szennyvízmennyiségeket, melyéket a gravitációs csatorna nem tud levezetni, átbújtassa a Váci úti közművezetékek alatt. b) 30 X 60 cm belméretű lapított gravitációs csatorna a 2 m ihosszú kétoldali oldal bukókkal. A gravitációs csatornán keresztül kerül a tömény szennyvíz a Váci úti főgyűjtőbe. 3. A Váci úti csatorna és a szennyvízbújtató csatlakozó műtárgya. 4. Két darab 175 X 150 cm belméretű záporvízbújtató, melyek közül az egyik a mór előzőleg említett erősen hígított szennyvizeket tereli el, a másik pedig 5. a 3 db. 1 m belméretű tányérzsilip felé vezeti az elosztófejből a záporvízbukón bejutott vízmenynyiséget. A tervezés során felmerült számításokban sok a bizonytalanság és az önkényes felvétel, amelyek egyrészt a Váci úti csatorna visszaduzzasztásának, másrészt pedig annak a következményei, hogy a számítás során használt elméleti — oldalbukóra vonatkozó — képletek nem tökéletesen megbízhatóak, és a műtárgy elrendezése olyan, hogy nem elégíti ki azokat a feltételeket, amelyeket ezek a képletek megszabnak. Ezért_ a műtárgy biztonságos üzemeltetése, valamint esetleges megtakarítások céljából a számítások során már felvetett kérdések kivizsgálására a tervezők 'kisimintakísérlet végrehajtását tartották célszerűnek. A fentiekkel kapcsolatban a kísérlet fő feladatai a következők: 1. A Váci úti főgyűjtő csatorna a szennyvízbúj tatóban visszaduzzasztást okoz. A vizsgálatok tárgya ezeknek a visszaduzzasztási értékeknek a meghatározása. 2. A szennyvízbukók hosszúsága 2—2 m. Meg kell vizsgálni, ihogy az ilyen bukóhossz által okozott, számítás útján kapott duzzasztási érték mennyire helytálló, ül. mennyire javítja a helyzetet a bukóhosszúság kétszeresére való növelése. 3. A gravitációs, tömény-szennyvíz csatorna vízszállítóképességének vizsgálata. 4. Meg kell vizsgálni, hogy az elosztófejben a záporbukóik között átvezető csatorna erős szűkülése okoz-e számottevő visszaduzzasztást. 5. A záporbukók esetében különböző vízihozamoknál a két bújta tóágba kerülő víz mennyisége mennyire közelíti meg a számítás útján kapott értékeket. 6. A tányérzsilipek elvi vizsgálatánál a tervezett három tányérzsilipet oly módon kell elhelyezni, Ihogy azok a legkedvezőbb hatásfokkal működjenek, valamint megvizsgáljuk különböző elrendezés esetén a vízszállítás szempontjából a tányérzsilipek egymásrahatását. A kísérletet két részre bontva végezzük el. 1. Az 1:10 méretarányban elkészült zápor- és szennyvízbukó, szennyvízbújtató és csatlakozó műtárgy horganyból hajlítással, ill. öntéssel készült modellje a kísérlet előbb felsorolt 6 feladata közül az első 5-re van hivatva választ adni. 2. A 6. pontban vázolt tányérzsilipek elvi vizsgálatához szükséges kismintát három méretarányban — 1:13, 20, 40 — építettük meg. A vizsgálatot a tervezők által felvetett kérdések miatt terveztük három méretarányban, mert eddig végzett méretarány-kísérleteink alapján a feltett kérdések olyanok, hogy megnyugtató választ csak azok összehasonlítása alapján adhatunk. A kísérletek befejezése után ismertetni fogjuk vizsgálati eredményeinket is. Meg kell említenünk, Ihogy hazánkban ez az első olyan kísérlet, amellyel szennyvízcsatorna-műtárgy problémáikat igyekszünk megoldani. Reméljük, hogy kísérletünk eredményeivel hozzájárulunk az ismertetett szennyvízműtárgy gazdaságos és üzembiztos megépítéséhez. Major Pál tud. s. munkatárs.
