Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)
1-2. szám - Cziráky József: Thermálvizeink hasznoítása
lJf Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. BALNEOLOGIA Az előadás elhangzása óta néhány helyen megindult már a termálvíz intenzívebb kihasználása. Így Harkányon a gyógyító üzem céljaira értékesítik, Cserkeszőlőn, Karcag-Berekfürdőn és Hajdúszoboszlón pedig fűtéstechnikai hasznosítás folyik. Ezek a már kiépült hasznosítások jelzik a dolgozat gyakorlati jelentőségét. Reméljük, hogy a javaslatba hozott többi értékesítési lehetőség kihasználására is rövidesen sor kerül. Termálvizeink hasznosítása* CZIRÁKY JÓZSEF Kívánatos, hogy minden természeti adottságunkat, értékünket a nép jólétének fokozására hasznosítsuk. Ez a megállapítás termálvizeinkre is vonatkozik. A termális gyógyvizeket elsősorban a betegek gyógyítására használjuk fel és csak az erre a célra igénybe nem vetít vízmennyiséget, illetve a vízben lévő felesleges hőenergiát és gázenergiát szabad más célokra felhasználni. Ott, ahol gyógyfürdő nem épült, leggyakrabban strandfürdő és uszoda medencéit töltik a termálvízzel. A termális gyógyvizek némelyikét palackozzák (Debrecen, Hajdúszoboszló, Szeged, Szolnok) és tisztán vagy szénsavval telítve gyógy- és üdítő vízként fogyasztják. Dolgozatom keretében csak a 47 C°-nál magasabb hőmérsékletű források és artézi kutak jelenlegi vízhasznosításával foglalkozom. A hévforrások és túlfolyó artézi kutak állandóan ontják vizüket, ezzel szemben a fürdőkben történő vízfelhasználás szakaszos. A gyógymedencéket és egyéb kisebb medencéket naponta, a nagyméretű strand- és uszodamedencéket pedig hetenként csak 1—3 alkalommal ürítik ki. A nyitott strandmedencéket télen nem használják. Mivel a termális források, túlfolyó artézi kutak lezárása (különösen a régebben készült artézi kutak esetében) általában nem kívánatos, ezért a kellő felhasználás hiányában nagymennyiségű hőenergiát hordozó termálvíz folyik el felhasználatlanul, pedig ezeket melegvízellátási és fűtési célokra lehetne igénybe venni. Szükséges tehát, hogy a termálvizek hasznosításával kapcsolatban a balneológia és a fűtéstechnika között szoros együttműködés létesüljön. Hazánkban már régebben is történtek javaslatok és kísérletek a termálvizek ipari hasznosítására. A Lukács gyógyfürdő artézi kútjának termálvízével 1921 óta fűtik a fürdőépületet'. A margitszigeti I. sz. artézi kút vízével mintegy 15 évig fűtötték a közeli gyógyfürdőt. A városligeti II. sz. artézi kút vizével pedig 1938 óta fűtik a Széchenyi gyógyfürdőt Varga * A Magyar Hidrológiai Társaság Balneológiai Szakosztályának 1954. évi április hó 20-án tartott ülésén elhangzott előadás. Az Országos Balneológiai Kutató Intézet Hidrogeológiai Osztályának közleménye. Az Intézet vezetője: Schulhof Ödön, az Osztály vezetője: Papp Ferenc. A kézirat érkezesének időpontja: 1954 november 9. A cikkhez tartozó fényképek a 44. és 45. oldalak közötti mellékleten találhatók. I. György (1) 1940-ben már egész Budapest fűtését termális források vízével kívánja megoldani. Pávai Vajna Ferenc (2, 3, 4) olaszországi tanulmányútja alapján új termálvizű kutak, sőt „gőzforrások" létesítésével a hőenergiabányászat megvalósításáért harcol. Az alföldi gázos kutaknak a termálvízzel feltörő gáztartalmát Hajdúszoboszlón (5, 6), Debrecenben stb. már régóta energiatermelésre használják fel. A szolnoki artézi kút víz- és gázhozamát a kút elkészülte óta (7) ipari célokra is hasznosítják. Termálvizeink tervszerű igénybevétele csak a termálvízkészlet felmérése és az ipari felhasználással foglalkozó intézmény létesítése után indulhatott meg. Papp Ferenc (8) munkatársaival 1948-ban helyszíni vizsgálatokkal megállapította — többek között — a termális források, artézi kutak vízhozamát és hőmérsékletét. Az így kapott eredményeket az Országos Balneológiai Kutató Intézet Hidrogeológiai Osztályának munkatársai évek során tovább finomították méréseikkel. A mérési eredmények alapján az 1950-ben alakult Fűtéstechnikai Gazdasági Iroda Termálvíz Osztálya Balogh Jenő irányításával tervet készített a termálvizek hasznosítására. Először a budapesti termálvizű artézi kutak hasznosításával foglalkozott az Iroda, melyről részben már régebbi cikkemben beszámoltam (9). Vidéki termálvizeink tervszerű hasznosítása folyamatban van. Ehhez a munkához kívánok segítséget nyújtani akkor, amikor a 47 C°-nál magasabb hőmérsékletű termálvizeink jelenlegi felhasználási mértékét hozzávetőleg megállapítom, legnagyobbrészt saját helyszíni vizsgálataim, méréseim alapján. A) Budapesti termálvizek A Császár gyógyfürdő területén több termál vizű gyógyforrás fakad. Az Antal forrást a gépház udvarán négy aknás kúttal foglalták. Az aknák között a víz közlekedését csővezeték biztosítja. Az aknák együttes alapterülete 3,72 m 2, mélységük 5,43—5,78 m. Üzemi leszívásnál a vízhozam 11 m 3/óra, max. vízhozam 22,4 m 3/óra. A víz hőmérséklete 56 C°. A termálvizet szivattyúval nyomják fel a 100 m : !-es gyűjtőmedencébe. Ugyancsak ide jut a Mária forrás vize is, melynek L-alakú aknája a gépház mellett található. A vizet itt is szivattyúval emelik ki. Az üzemi vízhozam 2 m 3/óra, a max. vízhozam 11,4 m 3/óra. A forrásmedencében lévő víz hőmérséklete 48—51 C°. A két forrás vizét
