Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Láng Sándor: A Duna kárpáti vízgyűjtőjének felszíne

Láng S.: A Duna kárpáti vízgyűjtőterületének felszíne — Sninsky kamen — 1007 m). Ugyanilyen élénk reliefű az Eperjes—Tokaji (Presovi) hegység is, azonban itt már egészen elpusztultak a hajdani kaldérák. A Bodrog vízgyűjtőterületének hegyvidéki részein a csapadékmennyiség Ny felől K felé növekedik. Ny-on, a 700—800 m-nél magasabb térszíneken 800—900 mm, míg az Ung és a Latorca felső völgyének környékén 1000—1200 mm-ig emelkedhetik, de a mélyebb völgyekben sincs 800 mm alatt. Ennek megfelelően a lefolyástényező értéke 34% között van. Különösen a Latorca felső völgye kap igen sok csapadékot. A Laboré, az Ondava és a Tapoly esése a felső szakaszokon 7—9 ezrelék, az alföldi kapuk környékén már csak 1 ezrelék, az Alföldön még kevesebb. A Bodrog kialakulása a legújabb folyóelnevezések szerint a következőképpen történik. A Laborc az Ungot veszi fel, az Ung torkolata Deregnyőnél van. A Laborc Mészpestnél ömlik a Latorcába. Az Ondava a Tapolyt veszi fel Hrusovik alatt. (Az egyesült folyó neve régen Kis Bodrog volt.) Végül, a Bodrog a Latorca és az Ondava egyesüléséből származik, az egyesülés Zemplén (Zemplin) községnél van. Az említett folyók közül a Latorca 210, az Ondava 145, a Laborc 135, az Ung 127, a Tapoly 124 km hosszú. A Bodrog, mint egyesült folyó 50 km-es. 7. A Sajó-Hernád vízgyűjtőterülete A 215 km hosszú Sajó (Slaná) Szlovákiában a Szepes-Gömöri Érceshegység (Slovenské Rudohori) D-i lejtőiről szedi össze vizeit. A folyó a Stolica (1480 m) gránittömzsén ered. Rozsnyó (Roznava) felett. A kristályospala-gneisz- és gránitból álló felszínt elhagyva a kis kiterjedésű Rozsnyói-medencébe lép. Ezután pedig a hegység déli mészkőtakaróját töri át, majd a Gömöri medencében szépen fejlett teraszos völgyben folyik. Legnagyobb mellékfolyója jobbról a Kis Sajó (Jolsva), amely a Murányi karsztfennsík (1000—1391 m) karsztforrásaiból ered, utána a gránit-kristályospala térszín vizeit szedi össze, végül ez is a D-re lealacsonyodó karsztfennsíkokba vágódik bele. A másik a Rima (Rimava), amely a gránitból álló Vepor (1341 m) DK-i lejtőjének és a Murányi fennsík DNy-i részének összeszögellésénél ered és az oligocénkorú agyaggal kitöltött lapos térszínű Gömöri medence tulajdonképpeni főfolyója. Végül, az egyetlen nagyobb baloldali mellékfolyó a szintén Szlovákiában a Csükerész (1187 m) kristályospala térszínén eredő Bódva. Esése a Rozsnyói (Roírlavai) medencéig 25 ezreléket is elérhet, Rozsnyó és Csoltó között 2,8 ezrelék, ettől a Rima torkolatáig 0,5 ezrelék. A Hernád 270 km hosszú; a Királyhegy ÉK-i előhegységében, az Uplaz havason (1557 m) ered, majd a Szepesi medence oligocén korú Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. SS kárpáti homokkőből, pleisztocén vályogból és törmelékből álló térszínére lép. Közben epigenetikusan kis részt levág az Igló (Spisská Nová ves) melletti mély szurdokával a Szepes Gömöri érceshegység északi mészkő takarójából, amely a Murányi és Szlovák karsztfennsíkhoz hasonlóan triászkori mészkőből áll. Korompánál (Krompachy) elhagyja a medencét. Itt kanyargós, antecedens völgyet vágott az Érceshegység ÉK-i végződésébe. A völgy tehát itt régibb, mint a hegység kiemelkedése. Itt veszi fel a Gölnicet (Hnilec), jobbparti legnagyobb mellékfolyóját, amely közvetlenül a gneiszes, kristályospalás térszínű Királyhegyen (Králova hola, 1943 m) ered s ezután rögtön ez is az Érceshegység északi mészkőtakarójába vágódik bele (Dobsinai karszt, 1200 m), a kis meanderek függőleges lejtőjű völggyé alakultak, különösen a dobsinai Jegesbarlang (L'adova Jaskyna) és Sztracena között. Majd újra kristályospalás-gneiszes térszínen alakult ki a néha laposan meanderező völgy, amely itt már 500—800 m-re vágódott be az 1100—1318 m-ig emelkedő hegységbe. A Gölnic Margitfalunál (Margecany) torkollik. A nagyrészt Szlovákiában folyó Hernád antecedens völgye egészen Kassáig tart. Sároskőszegnél (Kysak) veszi fel első nagyobb balparti mellékfolyóját, a Svinkát, amely a Branyiszkó (Bramsko) kicsiny gránittönkjén ered, majd felvesz a szepesi oligocénkori kárpáti homokkőből álló halomvidéken eredő számos mellékpatakot, ezután pedig szintén szűk, de kanyargós, antecedens, mélyen be vágódott völgyben töri át az elkeskenyedő kristályospala vonulatot. A Svinka után nemsokára a vele egyenrangú Tárcát (Torysa) veszi fel a Hernád balfelől. Ez a Szepesi medencét ÉK felől keretező Szepesi Magura (Levocské hory) 1000—1252 m-ig emelkedő oligocénkori kárpáti homokkőtönkjének közepetáján ered. Egykori meandereit ebbe a tönkbe vágta bele, majd K felé tartva, a Branyiszkó és a Mincsol-Csergő tönkjei közti Kisszebeni (Sabinov)-medence gyengén hullámos térszínében szélesített völgyet. Itt már pleisztocén kori teraszok is kísérik. A medencefenék kárpáti homokkőből, glaciális vályogból és folyóhordalékból áll. Eperjes (Presov) felett kilép ebből a medencéből. Néhány fiatal vulkáni kúp közt vágódik át, majd a hosszúkás, É—D irányú eperjesi tektonikus árokba lép, amely kb. 25 km hosszú és 5 km széles. Ennek már egészen lapos és mély a térszíne. A folyót itt szép teraszok kísérik. A kis medencét mediterrán sós agyag tölti ki (sóvári sótelepek). Végül, a Hernád utolsó balparti nagyobb mellékfolyója az Osva (Olsava), az EperjesTokaji hegység északi, legmagasabb részének (1000—1092 m) terjedelmes részét csapolja le. Esése Igló (Spisská n/V) felett a medencében 5 ezrelék, innen a Svinka torkolatáig 2,5—3 ezrelék, a Svinka és az Olsava torkolata között 1,5, ez alatt 1 ezrelék.