Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Láng Sándor: A Duna kárpáti vízgyűjtőjének felszíne

lJf Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. tartva gyorsan elhagyja a hegységet s a Karancs-Cserhát és a Vepor-Osztrovszki (Ostrovská) közé ékelődő lapos, hosszanti Nógrádi-medencébe lép, amely fiatal süllyedékek láncolatából áll. Ezen teraszos, széles völgyben folyik végig. Jobbparti gyérvízű mellékpatakjai a Vepor, ül. az Osztrovszki vulkánikus eredetű andezittufa-pla tójába véstek szép konzekvens völgyeket, mint pl. az Ipolyságnál torkolló Korpona (Krupina) és Selmec patak. Ezek a Jávor ja (1044 m), ül. a Szitnya (Sitno, 1011 m) körül erednek. A Korpona völgye óriási nagy meandereket képez a város alatt, egykor sokkal nagyobb folyó volt. Balról a sokkal alacsonyabb Cserhát andezittelérei és miocén slirdombjai felől még kisebbek a mellékpatakok. Itt már a csapadék is jóval kevesebb, mint a VeporOsztrovszki felé eső oldalon. Egyetlen nagyobb balparti mellékvize a Kemence patak a Börzsönyben ered, ahol a 800—900 m magas hegyvidéki térszín csapadékosabb. A nagy csapadékú sáv 900 mm-en felüli évi csapadékkal, az Ipoly vízgyűjtőterületének alig 1/20 része, míg a 700 mm-nél csekélyebb csapadékú sáv több, mint 3A részére terjed ki. A Nógrádi medence széles pásztáján az összeg még a 600 mm-t is alig éri el. Az Ipoly vízgyűjtőjén a csekély csapadék, a sok permeabilis andezittufa és slirhomok, továbbá a Nógrádi medence lapos részein előforduló futóhomok jelenléte miatt a lefolyásviszonyok kedvezőtlenek, a lefolyás tényező itt 26%-os (csak a szlovákiai területrészen). Az Ipoly esése a Suchá torkolata felett 13 ezrelék, a középső szakaszon már csak 0,4 ezrelék. Közepes vízhozama 22 m

3/sec. A nyugatszlovákiai előbb tárgyalt folyók vízgyűjtőterületeinek közös sajátossága az, hogy rendszerint hosszan és felfelé elkeskenyedve nyúlnak be a Kárpátok láncai közé és hosszukban igen változatos lefolyásviszonyokkal rendelkező és felfelé egyre magasodó területekre terjednek ki. 3. A Maros és a Körösök vízgyűtőteriilete Az országhatáron túli tiszai vízgyűjtőterület rövid geomorfológiai jellemzését a Maros (Mures) Romániához tartozó vízgyűjtőjének ismertetésével kezdjük. Ez a folyó 683 km hosszú; a Keleti Kárpátokban, a Gyergyói havasok (1568 m) kristályospala térszínén ered s mindjárt a felső szakaszán a kis kiterjedésű Gyergyói medence fiatal süllyedékét töltögeti fel vastag kavicstakaróval. A medence a Hargita (Argita)-Görgényi havasok (Mti Gurghiu) vulkánikus vonulata és a Gyergyói havasok (Mti Giurgeului) közé ékelődik. A medencéből kilépve a Maros esése megnövekedik, s átvágja a Keleti Kárpátok vulkánikus övét a Kelemen (Caliman) havasok (2102 m) és a Görgényi havasok (1684 m) között, ahol szűk, antecedens, de azért teraszos völgyet mélyített be. Ez a völgy a vulkánizmus működése közben, még a pannon-pontusi időben kezdett el fejlődni. Itt nagyon durva andezites törmeléket kap a két szomszédos hegység főleg breccsából álló területéről. Nagyobb mellékfolyót főleg a Görgényi havasok (Mezőhavas 1777 m) és a Hargita (1801 m) felől kap. Ezek széles nyugati lejtőinek vizeit szedik össze a Görgény és Nyárád patak, valamint a Kis(Tárnava mica) és a Nagy-Küküllő (Tárnává mare). Mind a bőcsapadékú fiatal vulkános hegyvidék vízválasztó főgerincén ered. Némelyik még elég ép kerekded vulkáni kalderákat csapol meg. Egyik-másik 'a Hargita andezitbreccsaplatójának egy-egy nagyobb rögét választja külön (Bökecs tető, Siklódkő) s végül valamennyien az Erdélyi-medencébe lépnek s ott a Marossal együtt teraszos, széles völgy talpon levő középszakasz jellegű kanyargós mederben folynak. Az Erdélyi-medencét főleg agyagos-homokköves dacittufás harmadkori (oligocén-miocén) rétegsor építi fel. A 2—300 m magasra emelkedő dombok oldalán sok a suvadás. A jobbpart felől a Maros a medencében eredő kisebb patakokat veszi csak fel. Á legbővebb vizű jobbparti mellékfolyója az Aranyos (Ariesul), szintén hegyvidéki folyó. A Bihar (Bihor, 1849 m), a Gyalui havasok (Nti Gihului, 1827 m) és az Erdélyi Erceshegység (M. Metalici, 1437 m) hegységét csapolja meg. Nagy kanyarulatokból álló völgyet vágott e hegységek tönkjébe. Ez a terület gránitból, kristályos palákból, permi homokkőből, juramészkőből, kárpáti homokkőből, sok melafirból, andezitből és kevés bazaltból áll. A Maros Gyulafehérvárnál (Alba Júlia) lép ki az Erdélyi-medencéből és széles, teraszos völgye az Erdélyi Érceshegység és a Ruszka havas (Pojana Rusca) közé vágódott be. Itt több bővizű mellékfolyót is vesz fel, így jobbról, még Gyulafehérvárnál a Erdélyi Érceshegységből az Ompolyt, majd balról, a 2245 m magas Szebeni havasok, a 2061 m-es Surján (Mti Sebesülni) és a 2511 m-es Retyezát (Ret'ezatu) nagykiterjedésű, nagy közepes magasságú tönkhegységei felől az igen bővizű Sebes (Sebesül), a Kudzsir és a Sztrigy (Streiul) patakokat. Vízgyűjtőterületük majdnem teljesen gneisz és csillámpalából áll. Déva alatt, a Ruszka havas és a Hegyes (Highis)-Drócsa (Drocea) gránit és kristályospala tönkjei között hol jobban összeszűkül, hol medenceszerűen kissé kitágul a Marosvölgy. Arad felett, Világosnál lép ki az Alföldre és lapos törmelékkúpot épít. Dévától már nincs komolyabb mellékfolyója sem. A Maros vízgyűjtőjén elég változatos eloszlású az évi csapadékmennyiség. Gyergyóban 600, az Erdélyi-medencében 550 mn? ez a mennyiség, míg a környező domb- és hegyvidéken kb. 800 m magasságban 800 mm, 1500 m felett pedig 1000—1200 mm-nél sehol sem ke-