Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

11-12. szám - Dr. Szebényi Lajos: Artézi vizeink függőleges irányú mozgásáról

J/.38 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 11—12. sz. Szebényi L.: Artézi vizek függőleges mozgása sztatikai nyomáskülönbségnek kell kialakulnia a két víztartó között, ha a medeneeperemrész a szelvényben 100 km hosszú, a vízrekesztő réteg átlag 30 m vastag és áteresztőképessége 2x 10~

1

0 m/sec. A felső ártézivíztartó rétegbe már természetesen nem 42, hanem 84 l/p víznek kell leszivárognia a talajvízből, melyhez az előbbihez hasonló viszonyok mellett 2 m-es víznyomáskülönbségnek kell kialakulnia a talajvíz és a felső artézivíztartó között. Gerhardt J. adatait szélsőséges értéknek tekintjük, hiszen az artézi kutakat a lehetőség szevízszintje az"alsó rétegnek, ez alatt 2 m-re a felsőé és ezalatt 4 m-re a talajvízszint. A fenti példából azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ott ahol az artézi kutak nyugalmi vízszirítje alacsonyabb mint a talajvíz szintje, azok a kutak a közvetlen környék talajvizét apasztják, ott ahol pedig az artézivíz nyugalmi szintje magasabb a talajvízszintnél, ott távolabbi vidékek vizét adják le az artézi kutak a talajvíztartóba. Hogy milyen kis távolság elegendő a függőleges irányú utánpótlódásra, azt akkor látjuk, ha egy olyan artézi kút esetét vizsgáljuk meg, ame1. ábra. Vázlatos szelvény az artézi víz mozgásáról 1 Alluviális kavics; 2 Homok, k = 2X10~~

3 m/sec; 3 Agyag, k = 2X 10

—1

0 m/sec; 4 Talajvízszint, 5 Felső réteg víznyomásszintje; 6 Alsó réteg víznyomásszintje; 7 Rétegbon mozgó víz liter/perc mennyisége 1 km szélességben rint a legjobb víztartó rétegre telepítik, azonkívül vizsgálatait a kutaknak tisztító szivattyúzás utáni adatai alapján végezte, így az értékek^ nem az eredeti réteg, hanem a tisztítással a kút körül feljavított anyag áteresztőképességét képviselik. Munkánk céljának éppen ezért felel meg, mert azt mutatja, hogy még az igen jó áteresztőképességű artézivíztartó vize is teljes egészében átszivároghat a vízrekesztőn. A C—C szelvényrész a medence. A szelvény jobb szélétől a rajznak a tükörképét képzeljük el, vagyis a rajz jobb szélén van a medence közepe. Itt a rétegvíznek vízszintes irányban nincs további útja, visszaduzzad, szintje a talajvíz szintje fölé emelkedik, ennek hatására a réteg a vizét le fogja adni a talajvíztartóba. 70 km-es medence szakaszt vettünk számításba, akkor itt a 40 m vastag 2x10"

1

0 m/sec áteresztőképességű agyagon át 84 l/p víz 4 m-es, 42 l/p víz pedig 2 m-es túlnyomással tud átszivárogni . Az alföldi részen tehát fordított helyzet áll elő a nyomásviszonyokban, mint ami volt a peremen. Legmagasabb lesz a nyugalmi lyik agyag közé zárt homoklencséből táplálkozik. A víztermelés okozta depresszió szívó hatást fog gyakorolni a felette, vagy alatta levő agyagrétegen át. a közeli homokréteg vizére s ennek hatására vízmozgásnak kell megindulnia a'z' agyagon át. Az a kérdés, hogy számottevő-e az így átszivárgó vízmennyiség ? Vegyünk egy általános hazai példát Gerhardt J. (1) adatai alapján : Vízhozam : 50 liter/perc. Depresszió : 5 m. Vízadó réteg vastagsága : 4 m, áteresztőképessége : 2x10" 3 m/sec. Vízrekesztő réteg vastagsága: 20 m, áteresztőképessége : 2x10 6 m/sec: Ha a depressziós tölcsér sugara 100 m, akkor az átlagos hidrosztatikai nyomás, melyet a kút a vízrekesztő agyagrétegre gyakorol (depressziós tölcsér térfogata osztva a tölcsér alapterületével) 0,36 m. Akkor a 31 400 m

2 alapterületen 68 liter/perc víz fog átszivárogni.