Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

11-12. szám - Dr. Szebényi Lajos: Artézi vizeink függőleges irányú mozgásáról

Szebényi L.: Artézi vizek függőleges mozgása Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 11—12. sz. ^39 Ha víztartó és a vízrekesztő réteg áteresztőképességi tényezője között nem 3, hanem 5 nagyságrendi különbség van, még akkor is a kitermelt víz 1000 m-es sugarú kör területéről utánpótlódik a fenti feltételek mellett. Az átlagos hidrosztatikai nyomás 0,28 m lesz, az átszivárgó víz pedig 53 l/p. Azt látjuk tehát, hogy ha a víztartó és a vízrekesztő réteg k tényezője közötti különbséget 2 nagyságrenddel növeljük, a depressziós kúp sugarának ugyanakkor csak kb. egy nagyságrenddel kell növekednie, vagyis a depresszió sugara ilyen körülmények mellett véges érték. A fenti példák alapján semmi kétség nem lehet afelől, hogy az agyagrétegeken keresztül olyan vízmennyiség szivárog át, hogy azt sem országos, sem helyi viszonylatban nem hanyagolhatjuk el. Összefoglalás Az artézi vizek utánpótlódásának az útjára ezzel újabb lehetőséget mutattunk meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármely más eddig is vizsgált utánpótlódási lehetőséget lebecsülnénk azok közül, melyeket Schmidt E. Ii. foglalt össze akadémiai előadásában (3). ' A legritkább esetben beszélhetünk tehát vízzáró rétegekről, legfeljebb csak vízrekesztőről. Ennek következtében agyag rétegekbe zárt homoklencsében is megvan a víz utánpótlásának a lehetősége. A függőleges irányú vízmozgás miatt az utánpótlódó artézivíz készletet nem választhatjuk el a talajvíz készlettől, mert ^az ország jelentős területén az artézi vizek a közeli, vagy távolabbi talajvízből táplálkoznak. Az egymásalatti rétegek vízszintjének a változása jó indikátor arra nézve, hogy meddig mehetünk el az artézi víz kitermelésével. Ha az artézi víz nyugalmi szintje átlagosan a talajvízszint alá süllyed, akkor a távolból utánpótlódó vízmennyiséget kimerítettük. Ha figyelembe veszszük a vízrekesztőkön átszivárgó vízmennyiséget is, akkor nem olyan sötét a helyzet az artézivíz kincsünkkel kapcsolatban, mint ahogy azt eddig hittük, feltételezve, hogy vízrekesztő rétegeink áteresztőképessége nem kisebb átlagosan 10"

8— 10~

9 m/sec-nál. Erre sajrjos kevés adatunk van. Minden esetre'a példában felvett 10 1

0 m/sec megfelel egy középső oligocén kori (kiscelli típusú) agyagnak s ilyen kötött agyag a pleisztocén, pannon rétegekben ritkán fordul elő, tehát a mélységbeli vizek függőleges irányú mozgásával sokkal nagyobb mértékben kell számolnunk, mint ahogy azt a fenti példából láttuk. A geotermikus grádiensre is hatással kell lennie a függőleges irányban mozgó víznek. Nyitott vetők mentén közismert, de meg kell lennie általánosságban is. Ahol általában felszálló áramlás van (alföld) kisebbítenie kell a grádienst, ahol átalában leszálló áramlás van, ott növelnie kell (hegyvidék). Fenti megállapítások elsősorban a pannóniai és pleisztocén kori rétegekre vonatkoznak, mert az idősebb rétegek zavart hegységszerkezete és főképpen a karsztosodott kőzetek egészen más viszonyokat teremtenek. A mostani munka jobbára csak elméleti alapon foglalkozott a függőleges irányban mozgó artézi vízzel, azonban a vizsgálatokat el fogjuk végezni részleteiben is tényleges megfigyelési adatok alapján, mely munka kapcsolódni fog a M. Ali. Földtani Intézet Vízföldtani Osztályán megindult országos munkához, melynek célja az artézi víz adatok feldolgozása. IRODALOM 1. 1. Gerhavrlt J. : Fúrott kutak vízadó rétegeinek vizsgálata. (Hidrológiai Közi. 32. évf. 5—6. sz. Bp, 1952). 2. Salamin P. : Szakvélemény az 1949—50 évben a szűcsii völgyben végzett víztelenítési kísérletről. (Kézirat.) 3. Schmidt E. R. : Az artézi kutak problémái. (A M. Tud. Akadémia Műszaki Tud. Oszt. Közi. X. k., 3—4. sz. Bp., 1953). 4. Sümeghy J. : A magvar medencerendszer artézi kútjai. (Hidrológiai Közi. XXIX. k., 11—12. sz. Bp., 1949.) O BEPTMKAJLBHOM FLBMJKEHHH APTE3MAHCKHX BO/I JI. CEEEHM OTMÜTKII ypoBHfl apre3iiaHCi<iix BOA B öacceÜHax, 3anojiHenHbix KJiacrimecKiiMn ocaAoim>iMii uopoAaMu, Kai< II B npiiMbifcaiOLniix K HIIM XOJIMIJCTI>IX oőJiacTíix, npiipaBHiiBaKJTCH K OTMCTK3M ypoBiieií nocrojumbix B0A0T0K0B. 3Ta 3aBI!CIIM0CTb MO>KeT SblTb AeÜCTBIITeJIbHOÖ TOJibKO B TOM cnyiae, KOIVTA HCIOAV U.vieeTCH BO3MO>KHOCTb TaK>Ke BepTiiKajibiioro ABinKemiH rjiyőiiHHbix BOA iepe3 Majio BOAOiipommaeMbie ívumíiHbie njiacTbi. Ha üCHOBe npnwepa Bem'epciciix ycJiOBiiií Aawe npn K'03({)(J)imiienTa (JmJibTpaLinii rjiuiiw B 10—

1

0 M/ceK ii MOUIHOCTII CJIOH B 10 J( IIOA H03AeÍÍCTBIieM pa3H0CTII riiApocTaTimecKoro AABIIEMIH B HECKOJIBKO METPOB myőiiHHbie boah MoryT npocamiHaTbCH B rpyHTOBV'K) BOAY, IIJIII >Ke nirraTbca 113 rpyHTOBbix BOA B 3aBiicnMOCTII OT pejlbe(})a MeCTHOCTU. rimaHiie Mower npoiícxoAiiTb TaK>i<e iepe3 Jiimabi ilecna, oxBaneHiibie I JUIHOÍÍ, ecJiu pa3Mepw JIIIH3 AOBOJibHO 3HAMITEJIBHBI. ApTe3iiaHCKiiií KOJIOAEU, HaxoAHmnücji B cpeAHiix ycJiomiHx, Mower nuTarbCJi iepe3 njiacr rjiHHbi MOmHOCTblO B 20 M, lipil K03(J)(J)I UUieme ([)UJIbTpamiII B 2,10—

6 M/ceK II c iiJiomaAii paAiiyco.M 100m. ECJIII K03<}><J)iiUiieHT (JiiiJibTpauiiii rjiHHW SyAeT nopaAKa 2,10—

8 M/ceK, •rorAa AAH niiTamin neofíxoAiiMo iiMerb n.nomaAb Kpyra paAnyco.v 1000 M. ECJIII Y<IECTB Taioxe npocamiBaiomviocfl HEPE3 rjuiHy II IIJI BOAY B BepriiKajibHOM nanpaBJieHnn, TorAa OKa>KyTCH őojiee ŐJiaronpiiflTHbiMu ycJiOBiifl nm-amin apTe3iiancKiix BOA, lieivi sro cmiTajiocb AO HacTonmero speMeHii. KOJINNECTBO npocamiBaiöineiícH BOÁM wepe3 BOAoneripoHimaeMbie njiacTbi BHOCIIT noiipaBKy B PHA riiAporeoAorimecKiix pacieTOB u ii03B0AHeT npoii3BecTH onpeAejiemie AO HacToaiuero BPEMEHH eme nenoAAanaBUIIIXCH onpeAe.iemuo Aamibix. ycraHOBJieHHbie BepTiii<aJibHbie ABIDKCHIIH I'JIVŐUHHMX BOA B KJiacTimecKiix ocaAKax B03AeiiCTByer HA (jjop.MnpoBaHiie reoTepMimecKoro rpaAiieHTa, a TaK>i<e na leOXIIMMIO BOAbI. (""IHT die lotreehten Bewegungen des nrtesischen Wassers Von L. Szebényi In mit klastischen Sediincnten áufgefüllten Becken, sovvie in den ansohliessenden Iliigolgebieten richten sich die artesischen Wasserspiegel nach dem Spiegelgang der standigen Wasserláufe. Ein solcher Zusammenhang kann nur bestehen, wenn dio Möglichkeit des Auf- und Absticges der Tiefenwásser durch die wasserimdurchlássigen Tonschichten überall gogeben ist.