Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

11-12. szám - Ifj. Szepessy József: Dunai áramképfelvételek Visegrádnál

lj.24 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 11—12. sz. elég jó kapaszkodó felületet adtak a víznek, így kis szél még nem hamisíthatta meg számottevő mértékben az áramvonalakat. Az egyébként nehezen gyulladó fáklyákat benzines vattával gyujtottuk meg. Geodéziai előmunkálatok.

5 Alapfeladatunk volt a fényképezőgépek és a parti illesztőpontok helyének meghatározása. Ehhez először minden gépállásban egy alappontot határoztunk meg trigonometriai úton. Az egyes gépek helyzetét azután egészen egyszerű eszközökkel, pl. rövid polárkoordinátákkal ehhez képest határoztuk meg. A parti jeleket a gépállásokból mértük be, ínég pedig a több gépállásból látható pontokat előmetszéssel, amelyik esak egy gépállásból látszott, azt az úgynevezett depressziós szöggel számítottuk (a Duna vízszintes síkjának a bemért iránysugárral adódó metszéspontja adja meg a .pont helyét). E mérésekhez régi típusú 20"-es műszereket használtunk, amelyekkel ekkora távolságra nem szokás mérni és alkalmazásuk csak az általunk megkívánt kisebb pontosságnál volt egyáltalán megengedhető. Az úszók indítása, úsztatás. A fényképezés folyamán úgy kellett fáklyákat elhelyezni a Duna vizén, hogy a vizsgált szakaszon lehetőleg a Duna teljes szélességében a megkívánt sűrűségben kapjunk áramvonalakat. A tapasztalat szerint a felszínen úszó tárgyak bizonyos úthossz megtétele után a szekunderáramlások hatására a sodorvonalban verődnek össze. Ezért az úszó fáklyák ezután már nem mutatják a vízfelület teljes szélességében az áramlást. A fáklyákat emiatt megfelelő úthossz után ki kell fogni, és helyettük -— egyenletesen szétosztva újakat indítani, természetesen megfelelő átfedéssel. A fáklyákat összesen 6 szelvényből indítottuk (1. ábrán eredmény vonallal jelölve). A rakfehajó a. felső szelvénybe]} keresztirányban haladva egyenletes időközökben vízre tett egy-egy fáklyát, - majd az úszó fáklyasort megelőzve teljes sebességgel ment le a következő szelvénybe. Két rakóhajó dolgozott egyidejűleg az 1. és 4. szelvényből kiindulva. A felvétel időtartama alatt minden úszó átlag két szelvénytávolságnyit úszott. Ezzel teljes átfedésünk volt az egyes szakaszok között. Félni lehetett azonban attól,.hogy az így lerakott úszók nem adnak elég egyenletesen elosztott áramvonalakat. Egy-egy zátony, vagy kanyarulat hatásaképpen mindig keletkezhettek üresen maradó foltok. Ezek betöltésére állítottuk be az ún. repülőhajókat. Ez rádión kapcsolatban volt a fényképezőgép-állásban levő irányítóval. A felhasznált vízijárműveket teljes személyzetükkel együtt a honvédség bocsátotta rendelkezésünkre. Fényképezés. A tervezés folyamán próbafelvételeket készítettünk. Ezek tapasztalatai alapján terveztük meg a fényképezés eljárását. Tapasztaltuk, hogy derült, tiszta időben megfigyelve is szeszélyesen változik egy-egy fényjel fényereje. Néha "Részletesen lásd : Hankó Géza előbb idézett eikkét. annyira lecsökken, hogy szabadszemmel nézve teljesen el is tűnik. F2 fényerejű optikával Superpan-filmre fényképezve azonban még ilyenkor is látható csíkot világít meg. Főleg ezért döntöttünk a 24 x 36 mm képméretű, nagyfényerejíí objektívvel felszerelt modern kisfilmes gép alkalmazása mellett. Ezt még az alábbiak is indokolták : 1. Sok gépre volt szükségünk. (Ezért nem al- . kalmazhattunk pl. fototeodolitot sem.) Nagy fényerővel csak kisfilmes gépet választhattunk. 2. A kisfilmes gépen a negatív nem hullámosodik,. liánéin egyértelműen síkban fekszik. 3. Lényeges volt az objektív- és negatívtartó merev összeépítése, mert mozdulatlan géppel kellett több egymásutáni felvételt készíteni. A régi műtermi gépektől eltekintve a forgalomban levő kettős kihuzatú lemezes gépek ezt a feltételt általában nem elégítik ki. A kisfilmes gépek legtöbbje (Deica, Contax stb.) viszont ebből a szempontból megfelel. 4. Megfontolandó előnyük volt a kisfilmes gépeknek az is, hogy náluk gyorsan lehet felvétel végén a filmet továbbítani és á zárat újra nyitni, ami ebben az esetben fontos volt. Végeredményben 21 db Leica, Contax és ezekhez hasonló típusú géppel dolgoztunk, általában F2 fényerejű 50—58 mm-es normál objektívekkel. A normál objektív azért volt előnyös, mert a gyújtótávolság növelésével csökkenő látószög feleslegesen szaporította volna a szükséges gépek számát, a látószög növelésével viszont le kellett volna mondani a nagy fényerőről. Negatív anyagul könnyen beszerezhető 21/10 Din érzékenységű Superpan filmet alkalmaztunk, ami különösen érzékeny a fáklya fényében túlsúlyban levő és a levegő páratartalmán is legjobban áthatoló vörös sugarakra. Fényudvarmentesítő rétegének a mozdulatlan parti fényjelek leképzésénél volt különös jelentősége. Az expozíciós időt 5 percben határoztuk meg. Exponálás után a filmet továbbítva új filmkockára folytattuk a fényképezést. A folyón a több, egymás fölötti szelvényéből úgy indítottuk az úszókat, hogy az egy áramvonalba kerülő úszók legalább 10 percnyi távolságra legyenek egymástól. így az úszók által felrajzolt vonalak nem keveredhettek össze, és olyan felvételsorozatot kapunk, melynek minden képkockáján az úszók 5 perc alatt megtett útját látjuk. Az egymásutáni képek (5. fénykép) az illesztőpontok segítségével összerajzolhatók. likkor olyan szaggatott vonalakat kapunk, amiken a vonalhossz közel 5 perc időnek, míg a közök a gépkezeléshez szükséges 10 20 másodpercnek felelnek meg (3. ábra). Az így kapott vonalhosszak egyébként jól megfeleltek a célnak, a sebességet elég jól jellemzik. A gépek jelállítása. Az 1. ábrán szaggatott vonallal jelöltük meg az egyes gépek látószögét, a gépálláson belül betűvel jelölve a gépeket. Az ábrából láthatóan a gépeket úgy állítottuk fel, hogy látómezejük egymást kissé átfedje. Ebbe az átfedésbe került egy parti fényjel, így a szomszédos fényképeken közös illesztőpontokat kaptunk. Nagyobb átfedést csak az 1. gépállásban adtunk, ahol a középső gép a közeli területet fényképezte,