Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

11-12. szám - Sebestyén Olga: A magyar hidrobiológia útja

388 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 11—12. sz. Sebestyén O.: A magyy hidrobiológia útja viszonylatban is Winlcler L. magyar kémikusnak az oldott 0

2 mennyiségót meghatározó módszere (1888). Ez — más elemekre vonatkozó módszerei mellett — nemcsak a hidrobiológiában, de a fiziológiában is, ma is széltében használatos. Hazánkban is élénk tevékenység indul meg (Velencei tó, Balaton, Fertő, szikesek, lápok). Az i922-ben Ivielben megalakult Nemzetközi Limnológiai Egyesületnek már hat magyar tagja van. Ebből öten a Halbiológiai és Szennyvízkutató Kísérleti Intézet munkatársai (Maucha, Papp Anna, Korbuly, Lindmeyer és Unger), a hatodik Hankó Béla a Magyar Nemzeti Múzeumból. Az Innsbruckban tartott második kongresszuson 4 előadással 4 magyar kutató szerepel. Itt hangzott el Ungernek előzetes jelentése a Velencei-tó produkciósbiológiai problémáira vonatkozó vizsgálatokról (Preliminary Report on the investigations into the Produktion-bidlogical Problems of Laké Velencze), és itt mutatta be Maucha a hőmérsékletnek és a fényintenzitásnak a • nannoplankton fotoszintetikus produkciójára gyakorolt hatása c. dolgozatát. Hogy a fiatal szaktársak is jobban érzékelhessék ennek a kornak limnológiai atmoszféráját, még megemlíthetem, hogy ugyanezen kötetben jelent meg Wertschaginnak az a dolgozata, ahol megjelölte a hidrobiológia helyét a hidrológiában (453. o.). Itt ismerteti Thienemann a limnológiai kutatás három fokozatát. Az Abderhalden Süsswasserbiologie első kötete 1925-ben (a második 1936-ban) jelent meg. A llaltenyésztési Kutató Intézet akkor már 20 éves múltra tekintett vissza. 1925. V. 20-án nyílik meg Hankó Béla vezetésével a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának Révfülöpi Állomása, majd 1927-ben a tihanyi Intézet, melybe az előbbi beolvad. Lendülettel folyik már vizeink tanulmányozása. A vonal felfelé ível, gazdagon elágazik egészen a második vüágháború kitöréséig. Sok lévén az ismeretlen terület, a témaválasztás csaknem egészen szabad, s az is megtörténik, hogy egy kutató sok mindenbe belefog. A balatoni vizsgálatok irányítása 1929-ben ifj. Entz Géza kezébe került, s a tihanyi intézetben számos kutatónak lehetővé vált egy-egy szakmájába vágó balatoni részletprobléma megvizsgálása (Sebestyén 1943, 1945; Wolsky 1946). Entz G. Scherffel Aladárral együtt sok hazai és külföldi vendégkutatónak nyújtott szakmai segítséget, mondhatnók szakmai képzést. így gyűlik össze részletekből — a lehetőség szerint —• de bizonyos tervszerűséggel egy gazdag balatoni anyag, beleértve a Kottász-fé\e egyéves quantitatív planktonvizsgálatok eredményét is. Az idő megérik a szintézisre, s „A Balaton élete" c. munka a tó életét „Thienemanni szemlélettel" (Dudich) ismerteti (Entz—Sebestyén 1940, 1942, 1946). A második világháború előtt már sok a vízi életre vonatkozó dolgozat. A legtöbb leíró. Több inkább botanikai, ületve zoológiai jellegű, de az eredményeknek természetesen hidrobiológiái jelentősége is van. Mások rámutatnak a környezet és élővilág összefüggéseire, társulási kapcsolatokra, és egyes vizeinkről van limnológiai képük. Maucha fellépésével (1922?) megindul az a kísérleti és elméleti irány, melynek eredményeiről ez év Akadémiai Nagygyűlése alkalmával elsőkézből kaptunk összefoglaló áttekintést. A szerző ebben az értekezésben a vízi élet törvényszerűségeit dinamikus és dialektikus szemlélet alapján, — mondhatnók — tételszerűen kikristályosodva tárta elénk (Maucha 1955). De ez már az utóbbi 10 év történetéhez tartozik. — Még egy kissé időznünk, kell a második vüágháború előtti kornál. A kutatások nemcsak azért válnak többrétűvé, mert vannak forrásaink, lápjaink, szikes tavaink és termáink, de van már limnológiai szemlélet is. Megindul a szennyvíz- és ivóví'zbiológia mÍvelése. Ennek a kornak gazdag irodalmáról egyelőre az a lista fog betekintést nyújtani, melyet a Szakosztály készít elő. Ahogy Tihany megalapításával a Balatonkutatásban fellendülés mutatkozott, s a 30-as évek végén már szükségessé vált az eredményeket összefoglalni, hogy kitűnjenek a hézagok, hogy rugalmas programot v lehessen adni az elkövetkező kutatásokhoz, éppen úgy — országos viszonylatban is — már jelentkezett szaktudományunk mívelésében bizonyos szervezettség szükségessége. Ez: a felszabadulás után következett be. * Arra vonatkozólag, hogy mivel jellemezhető az elmúlt 10 esztendő, önkénytelenül felötlik megint Rapaicsnak már idézett felfogása, hogy a tavaly befejeződött évtized a magyar biológia jelenéhez tartozik és történeti értékelésre még nem alkalmas. Mégis az 1945; év olyan fordulópont nemzeti életünkben, hogy kihatásai a tudományok mívelésében élesen feltűnnek. Amit erre vonatkozóan az ezévi Akadémiai Nagygyűlés titkári beszámolóiban hallottunk, a hidrobiológiára is vonatkozik: országos tervszerűség, a kutatómunka anyagi alapjainak megteremtése s a gyakorlati élet problémáinak tekintetbevétele. Tudjuk, hogy ez évtized (nem naptári évtized) kezdetén felvétel történt arról, hogy hol, müyen intézmények keretében, milyen témákkal, kik foglalkoznak. Ez a felvétel volt alapja annak, hogy országos keretek között tervszerűen művelhessük szűkebb szakmánkat, hogy a szerteágazó kutatások átfogó egységbe olvadjanak, hogy a szükséges feladatok el legyenek látva s ne legyen kettőzöttség. Ehhez a nagy munkához, mint átmeneti intézmény, a Tudományos Tanács kezdett hozzá, és kézben tartotta az Akadémia újjászervezéséig. A jelenben, tudjuk, hogy a hidrobiológiái kutatások fő irányítója a M. Tudományos Akadémia. A centralizáláshoz s a kutatómunka intenzívebb míveléséhez szükséges anyagi feltételekről az említett csúcsszervek gondoskodtak. A harmadik jellegzetes vonása e rövid, de jelentős korszaknak az, hogy a kutatások nem önmagukért valók. Szükségét látjuk annak, hogy a tudomány mindjobban közeledjék a gyakorlati élethez, vagyis hogy a kutatómunka nemzetgazdasági életünk menetével, problémáival összefüggés-