Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Borbély Sándor: Barlang- és zsombolykutatás a Bükkben

Borbély S.: Barlang- és zsombolykutatás a Bükkben Hidrológiai Közlöny 35. évf. 9—10. sz. 361 kísérletek alapján a víz a nyelőtől a forrásig 26 óra alatt ér le. A festési kísérletek (Jakucs L. szerint) bizonyították, hogy a bolhási és jé^orkúti víznyelők levezetett vize a Garadna forrásában lát napvilágot. Ha tehát a bolhási víznyelőben átjutunk az agyagszifonon, akkor a jávorkúti főágba kell jutnunk. Ezért dolgoztunk az év második felében a bolhási szifon kibontásán. Sajnos, az év első felében a rendkívül esős időjárás igen értékes hónapokat rabolt el tőlünk, így nem tudtunk megbirkózni a bolhási agyagszifonnal. Reméljük, talán jövőre nagyobb sikerünk lesz. Azonban ez évi munkánk is hozott egy újabb feltárási eredményt. Még 1953-ban a Miskolc-Tapolca fölött lévő nagykőmázsai kőbánya vezetősége felkérte munkabizottságunkat, hogy egy kőfejtés közben kinyitott repedést vizsgáljunk meg. A kinyitott rés a felületen 1 m hosszú 50 cm széles volt. A ledobott vasdarab igen sokára ért le. A kőbányában dolgozók szerint három napon keresztül naponta átlag 30 csille törmeléket eresztettek le és mégsem telt meg. Munkabizottságunk tagjai leereszkedtek a tektonikus repedésbe. A repedés —- ameddig a leeresztett törmelékre akadtunk — 51 m mély, átlag 50—60 cm széles, bejárati nyílás alatt pár méterre már 15—20 m hosszú. Ezt a hosszúságát végig megtartja. Sajnos, az alján lévő leeresztett törmelék további kutatásainkat meggátolta. Ez a repedés adta a gondolatot munkabizottságunknak, hogy egy kissé komolyabban nézzünk szét a kőbánya környékén. így akadtunk rá a Nagykőmázsavölgy víznyelő barlangrendszerére. 9. Nagykőmázsavölgyi víznyelő barlangrendszer (8. ábra.) 1954 április közepén kezdte meg munkabizottságunk a nagykőmázsai víznyelő kibontását. A bontás aránylag könnyen ment, s szinte akadály nélkül jutottunk le a barlangrendszer legalsó pontjára. Nehézség csak abban mutatkozott, hogy mindig kevés volt a kötél és hágcsó, mert — mint az ábrán is látható — 12 egymás alatt lévő kürtőből áll a barlangrendszer. Ez volt az első barlangrendszerünk, melynek feltárását, leírását, felmérését teljes részletességgel elvégeztük és a Tudományos Akadémiának megküldöttük. A víznyelő Tapolca fürdőtől Ny-ra 2000 m-re eső Nagykőmázsától 500 m-re ÉNy-ra a második teherben van. Lejárati nyílásának tengerszintfeletti magassága 275 ni. A nyelő mélysége 93,54 in, teljes hossza 112,60 m, vetületi területkiterjedése 468 m-, legmélyebb pontjának tengerszintfeletti magassága 181.46 m, átlagos hőmérséklete 10,9° C, a XII. kürtő forrás-fülkéjében lévő víz hőmérséklete 9° C. A víznyelő inaktív, Schréter Z. szerint középső triász, ladini emeletbeli fehér és világosszürke mészkőben képződött, nagyjából ÉK-DNy-i irányú, 75°-os dőlésszögű tektonikus repedés. 12 IS 20 24 28 32 36 40 44 48 52 méter 15 8. ábra. A Nagykőmázsavölgyi víznyelő barlangrendszer. Feltárásaink során a barlang különböző helyein kitett csapdákban 3 db Anaphtalmus Gebhardti-it fogtunk. Érdekessége ennek, hogy ugyanezt a vak futóbogár fajtát a Kecskelyuk barlangban is megtaláltuk. A törmelék között talált nagyobb, növényevő állatcsontok pleisztocén koriak, míg denevérek, hörcsög, vakond, róka, nyúl-féle csontmaradványok holocén koriak. Valószínű, hogy a holocénben a barlang még nyitott volt és a bezúduló víz sodorhatta be a sok állat csontját. A barlang ismertetése Az első 6 m mély, átlag 0,80—1,00 m átmérőjű függőleges kürtőn könnyű lejutni, mert a víz erősen kicsipkézte. A kürtő ÉNy-i irányban egy szűk folyosóban folytatódik, amely hirtelen törik le. A letörést törmelék zárja el. Jelenleg a víznek egy régebbi járatát követjük az erősen bekérgeződött keskeny ,,Z"-ágban, mely a „Csúszókában" folytatódik. Ez a feltárt barlang legszűkebb része. A „Osúszóka" vége kiszélesedik. Alattunk a III-as kürtő.