Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Korim Kálmán: Dél-zalai olajmezők NaCl tartalma

38 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. Korim K.: A délzalai olajmezőit vizek esetleges párolgását és a sósvizek besűrűsödését idézheti elő. Elősegíthetik a vízmolekulák elpárolgását a víztartó homokokon keresztül vándorló gáztömegek is. Ezek a szempontok főként a Lenti márga közvetlen feküjében lévő úgynevezezett Lovászi homoksorozat rétegvizeivel kapcsolatban merülnek fel. Ezeknek konyhasótartalma ugyanis mint azt a fentiekben láttuk, magasabb, mint sok szarmata rétegvízé. A fentemlített töménységfokozó folyamatok közül a kompakció okozta vízkipréselődés következtében felfelé vándorló vizek nem növelhették a Lovászi sorozat rétegvizeinek töménységét. Tudvalévő ugyanis, hogy a szarmata emelet felső homokjainak rétegvize kevesebb NaCl-t tartalmaz, mint amennyit a Lovászi vizek. Az agyagok adszorpciós és abszorpciós jellegüknél fogva bizonyos mennyiségű vizet képesek ugyan lekötni, de a töménységnövekedést nagymértékben ez a folyamat nem befolyásolja. A mélységben lévő hő következtében fellépő nagymérvű vízpárolgás éppen a víztároló homokok elszigetelt jellege miatt nem valószínű. Ha ez a folyamat végbe is megy, akkor sem tartom olyan nagymérvűnek, hogy ilyen nagy töménységet eredményezzen. Végül a NaCl töménység szempontjából a migráló gáztömegek vízelvonó hatását a Lovászi sorozatban éppenséggel nem tartom valószínűnek, mivel a homoksorozat fedőjében 70—120 méter vastagságban települ a tömött Lenti márga, mely lezárja az alatta elhelyezkedő szénhidrogéntömegeket. Mindezek figyelembevételével a Lovászi rétegvizek NaCl-tartalmát közel egyezőnek tartom az egykori tenger vizével. A NaCl-tartalom vízszintes tagolódása véleményem szerint főként az egykori víz töménységkülönbözőségét tükrözi vissza. Jóllehet a rétegvizek összetételére bizonyos behatással van az üledékek kőzettani jellege is, ez a hatás azonban valamennyi rétegvízre egységesnek tekinthető, mivel a délzalai üledékgyűjtőmedence üledékeinek kőzettani kifejlődése egyöntetű. Konyhasótartalom szempontjából nem lehet különbséget tenni a kőolaj és gáztestekkel kapcsolatos és ezekkel össze nem függő különálló rétegvizek között. A fenti meggondolások alapján tehát a DélZalát borító egykori tenger, illetve tó NaCltartalma a következőképpen változott az idő függvényében: a tortónai tenger töménységére nézve csupán egyetlen (?) megbízható vízelemzésünk van (26 g/l NaCl), eszerint a tortónai tenger határozottan sós jellegű volt. A szarmata tenger NaCl-tartalma fokozatosan csökkent egészen a csökkent sósvíz jellegig. Ezzel szemben az alsopannoniai emelet kezdetének tengere ismét töményebbé vált és a Lenti márga lerakódásának befejeztéig határozottan sósjellegű volt. Ezután hirtelen, ugrásszerűen nagy töménységcsökkenés következett be az alsópannóniai alemelet közepe táján s ettől kezdve a tó vize fokozatosan édesedett ki. A kiédesedés a felsőpannoniai alemelet kezdetén már befejeződött. Rétegvizeink NaCl-tartalmának ismerete nagy gyakorlati jelentőségű. Már a bevezetőben említettem fontos szerepét a rétegazonosításban. Emellett igen nagy fontossága van a több szintből egyidejűleg termelő kutak visesedésének ellenőrzésében is. Legtöbbször egyedül a NaCl-tartalom alapján megállapítható a vízbetörés helye, ill. a vízadó szint. Olajmezőink elvizesedési térképeinek megrajzolását a vegyestermelésű kutak esetében jelentősen elősegítik a sómeghatározások. A víztermelő szint megállapítása a több szintből termelő kutak esetében NaCl-meghatározás által még abban az esetben is igen gyakran lehetséges, ha a nyitva lévő rétegek vizének sótartalmában nincs nagy különbség. Alacsony rétegnyomású homokjaink megnyitása alkalmával sokszor nagymennyiségű öblítővizet vesz be a réteg. A kút kompresszorozása során az eredeti rétegvíz beáramlása csak azután indul meg, midőn az elnyelt öblítővíz nagyrészét már kiszivattyúztuk. Ezt a NaCltartalom mérésével ellenőrizzük a rétegre jellemző NaCl-érték ismeretének birtokában. Mint láttuk, a konyhasótartalom egyazon szintben horizontálisan is változik. Ilymódon izohalin területek mutathatók ki, melyek sokszor homoklencsékre engednek következtetni. Végül megemlítem rétegvizeink NaCl-tartalmának fontosságát az elektromos szelvények értékelési munkálataiban. A korszerű értékelési munka nem nélkülözheti a sótartalom ismeretét.