Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - A geomechanikai szemlélet szerepe a karsztvízkutatásban és a karsztvíz elleni védekezésben (ismertetés)

lJf Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. A geomechanikai szemlélet szerepe a karsztvízkutatásban és a karsztvíz elleni védekezésben* Dr. Schmidt Eligius Róbert legújabb tanulmánya a Magyar Tudományos Akadémia Karsztvíz-főbizottsága, a Magyar Hidrológiai Társaság, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület és a Magyar Földtani Társulat által 1954. május hó 28-án megtartott karsztvíz-ankéton elhangzott előadásának anyagát mutatja be. A dolgozat teljes terjedelmében a Bányászati Lapok 1954. évi szeptemberi számában jelent meg, az ankéton elhangzott hozzászólások összefoglalásával együtt (457—476. old.). A téma, amellyel ebben a tanulmányban dr. Schmidt Eligius Róbert foglalkozik, több részében szei vesen kapcsolódik a hidrológiai kutatások közé. Éppen ezért Közlönyünk szerkesztőbizottsága szükségesnek vélte, hogy rövid ismertetés formájában számot adjunk az említett dolgozatban feltárt eredményekről, ismertessük a Bányászati Lapokban már közölt hozzászólásokat és csatoljuk ehhez az összefoglaláshoz kartársaink hozzászólás formájában azóta benyújtott véleményét is. A Mint ismeretes, dr. Schmidt Eligius Róbert már közel két és fél évtizede foglalkozik a tektonikai jelenségeknek mechanikai törvényszerűségek alapján történő magyarázatával. Ezzel a témakörrel kapcsolatosan közzétett dolgozataiban megalapozta a hazai — és egyben meg is előzte a külföldi — geomechanikai kutatást. Tanulmányaiban — amelyek komoly elméleti megfontolásokat tartalmaznak a földkéregnek a különböző földtörténeti korokban tapasztalható fejlődésével kapcsolatban éppenúgy, mint a hegységek szerkezetének kialakulására vonatkozóan — szűkebb vizsgálódási területén belül a Magyar Középhegységben jelentős gyakorlati eredményeket ér el. Dr. Schmidt Eligius Róbert eredményei alapján a Magyar Középhegység kialakulásának és a szerkezetéről alkotott egységes képnek megismerése egyaránt jelentősen előrehaladt. Legújabb dolgozatában az elméletnek és a gyakorlatnak ilyen módon összefonódó egységét tovább erősíti azáltal, hogy a tanulmány első részében a különböző bányaműveléssel feltárt területek szelvényei alapján elméleti megállapításait tovább fejleszti és szilárdabb alapra helyezi. A dolgozat második részében az ilyen módon igazolt elméletet komoly gyakorlati feladatok megoldására használja fel. A geomechanikai alapon javasolt vízhasznosítási mód kettős kérdés megoldását segíti elő. Egyrészt a karsztvízterületeken vízbetöréssel fenyegetett bányászatnak kíván segítséget nyújtani, másrészt ugyanezen a területen az ipari vízhiánnyal küzdő ipartelepek biztonságos és gazdaságos vízellátására tesz javaslatot. A geomechanikai elmélet által felvázolt hegyszerkezeti elemek kialakulását az ismert bányafeltárások alapján szerkesztett példák segítségével — nagyjából a földrajzi települést és a földtörténeti sorrendet követve — igazolja. A példák sorát a komlói liászkori szénterületről készített metszet és helyszínrajz nyitja meg (1. és 2. ábra). Megállapítja, hogy a komlói szénterület a PécsKisújbánya irányában széthúzott mezozoos alaphegység árkában helyezkedik el. Az ÉK—DNy irányú húzóerőre merőleges nyitott vetőket igazolják a területen fellelhető eruptívumok közelítően ÉNy—DK-i vonulási irányai is. A sokáig északi fővetőnek tartott, valamint az ettől D-re feltárt és déli fővetőnek neve* Dr. Schmidt Eligius Róbert tanulmányának ismertetése. Megjelent a Bányászati Lapok 1954. évi szeptemberi számában. Ismerteti: Kovács György zett hegyszerkezeti vonalak tulajdonképpen a DK-ről ható aktív és az ennek következtében ÉNy felől fellépő passzív nyomóerő következtében Létrejött feltolódási sikok. Ugyanennek a nyomóerőpárnak következtében jött létre az a térrövidülés, amelyet a kőszénképződmények csapás-irányának hullámos volta igazol. Az ajkai krétakori kőszénmedence területén a fekvőből tapasztalt vízbetöréseknek ÉNy—DK irányú vonalak mentén történő csoportosulása ugyancsak az ilyen irányú vetők nyílt voltát igazolja, tehát alátámasztja a Magyar Középhegység geomechanikájának elméletében leírt ÉK—DNy irányú húzóerők létezését. A rétegeknek nyugati irányú dőlése a vetők és.feltolódási sikok kialakulása következtében létrejött táblák megbillenését és a DK felől ható nyomóerő hatására bekövetkező felpikkelyeződést igazolja. A fedővíz betöréseinek helyét logikusan magyarázhatjuk egy ÉNy—DK irányú nyitott vetőrendszer mentén beszivárgó és a fedőben levő zárórétegek nyugati dőlése következtében szétterülő vízmozgással. Az elmondottakat szemléltetően tünteti fel a tanulmányban 3. ábraként bemutatott helyszínraiz. A zömében az alsó krétában és másodlagosan az eocén alján keletkezett bauxit előfordulások is az elméleti erőrendszer hatására jellemző hegyszerkezeti viszonyokat mutatják. A 4. ábrán közölt gánti szelvény NyÉNy—KDK irányban a nyomóerő hatására létrejött felpikkelyeződésről tanúskodik, míg a DDNy— ÉÉK irányú szelvényben árkok és sasbércek sorozatát láthatjuk. Ennek a szerkezetnek a létrehozója — minden bizonnyal — az ebben az irányban működő húzóerő volt. 5. ábraként az említett gánti és hasonló szelvények alapján megszerkeszti dr. Schmidt Eligius Róbert a dunántúli bauxit-előfordulások sémáit. Ez a tipizált ábrázolás nemcsak a szerkezet kialakulásának megismeréséhez segít hozzá bennünket, hanem nagyban hozzájárul a bauxit-bányászattal kapcsolatos vízproblémák helyes mérlegeléséhez is. A sorrendben következő példa az eplényi mangánbánya szelvénye (6. ábra). A szelvényekből ugyancsak ÉNy—DK irányú ) felipikkelyeződésre cs DNy—ÉK irányban működő húzóerő következtében létrejött árkos. sasbérces szerkezetre következtethetünk. A feltolódási síkot jól jelöli a karbonátos és oxidos mangánérc előfordulásának változása. A 7. ábrában a dorogi szelvények alapján mutatja be az egyik irányban felpikkelyeződött, a másik irányban pedig széthúzott hegyszerkezet képét. A dorogi példával kapcsolatban megemlíti az ÉNy—DK irányú széthúzott diszlokációhoz kötött vízbetörések igazolasái a azt, hogy az említett irányban a vízbetörések igen nagy távolságig éreztetik hatásukat (pl.: egy pilisvörösvári vízbetörés a dorogi karsztvíz-megfigyelő állomáson már rövid idő múlva éreztette hatását). A tatabányai szénmedencében a zavart település következtében a hegyszerkezeti törvények nehezebben mutathatók ki, mégis vannak olyan jelenségek, amelyek az elméletet határozottan igazolják. Ilyenek pl. a 8. ábrán közölt szelvény és a 9. ábraként mellékelt helyszínrajzon feltüntetett ÉNy—DK irányú vonalak mentén csoportosuló vízbetörések, valamint a nagyobbrészt ÉK-i dőlésű széntelepek csapásirányának hullámos, gyűrött volta. A salgótarjáni miocénkori kőszénmedence területén az ÉNy—DK irányú pásztáknak ái kos, sasbérces elrendeződöttsége határozottan kimutatható (10. ábra). Az újabb példákkal ilyen módon részleteiben és a legnagyobb határozottsággal igazolt hegyszerkezeti törvényszerűségek vezették rá dr. Schmidt Eligius Róbertet arra a megfontolásra, hogy javaslatot tesyen a bányászatot veszélyeztető vízbetörések elleni véde-