Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Kiss István: Meteorobiológiai vizsgálatok a növényi mikroszervezeteken

3JfJf Hidrológiai Közlöny 35. évf. 9—10. sz. Kiss I.: Meteorobiológiai vizsgálatok növényi mikroszervezeten találják meg optimális életfeltételeiket, elsősorban az asszimiláció feltételeit. Azt is feltételezi, hogy e szervezetek a csendes időben összes életenergiájukat az osztódás és szaporodás szolgálatába képesek állítani, valamint a vízfelületen ritkábban eshetnek áldozatul a ragadozó egysejtű állatoknak. Lenz szerint e hármas tényezőkomplexus idézi elő a neustonra jellemző tömegprodukciót. Lenz hivatkozik Karstenre, aki 1898-ban a Sceletonema costatum kovaalgával végzett kísérletei során azt tapasztalta, hogy a nyugalmas állóvízben tartott egyedek kb. kétszer oly gyorsan szaporodnak, mint a mozgatott vízben tartott példányok. Naumann (1917) a hártyábatömörülő szervezettömeget külön életközösségnek tekintette, amelyek optimális életfeltételeiket a vízfelszínen találják meg. Ezt a felfogást Lenz is átveszi. E felfogás szerint a szervezetek kedvezőtlen körülmények között eme életközösségi

1 formából ki is léphetnek. Pl. ha a víz mozgása a felületi hártyát szétrombolja, a mozgásszervekkel ellátott szervezetek a mélybe menekülnek. E menekülési reakció-t általában a geotaxisra vezetik vissza. Igen lényeges azonban Lenznek az a megállapítása, hogy a neuston ismételt felszínreemelkedése sajátságos időben, azaz csendes, meleg, napfényes időben következik be és a fototaxison alapszik. E megállapításokban sokat szerepel az időjárás. A csendes meleg időjárás hangoztatása helyes tapasztalatra vall. Az is kétségtelen, hogy eleinte a szervezetek a hártyaformájú életközösségből eltávozhatnak. Legtöbb esetben azonban ez már nem következhet be, mert a hártya teljesen magába zárja őket. Ugyanis a felszíni hártya kialakulása elsősorban kolloidkicsapódási jelenség, amely a kolloidális anyagokon kívül bizonyos fémionok jelenlététől is függ. Kolloidanyagokat nyálkakiválasztás formájában maguk a neustonszervezetek termelnek a felszínreemelkedés után, mivel az atmoszféra közelségében szélsőségesebb körülmények közé kerülnek. A gallért burokba záródó lekerekedett szervezetek alkotják a jellegzetes felületi hártyát (pl. Euglena viridis), amely különösen alumínium vagy vastartalmú vizekben merev felületi réteggé csapódik ki. Minden fémsónak ugyanis jellemző koagulációs küszöbértéke van, amelyen azt a koncentrációs fokot értjük, amelytől kezdve az illető só kationja a kolloidok kicsapódását megindítja. A koagulációs küszöbérték a vegyérték növekedésével csökken, ezért a magasabb vegyértékű kationok a koagulációt már alacsonyabb koncentrációnál megindíthatják, illetve azonos koncentráció esetén gyorsabban vihetik végbe. Tapasztalataink szerint a neuston réteg mindig kialakul, még a teljesen planktonjellegű Euglena viridis tömegprodukció (coloratio planktogenea) esetében is, ha a viszonylagos lég- • nedvesség (higrométer százalék) erősen csökken. Ilyenkor ugyanis a felszíni kondenzációs kolloidréteg kicsapásához már kisebb mérvű párolgás is elegendő. Az így kialakuló hártyából a szervezetek többé már nem menekülhetnek. Vagy elpusztulnak a sejtek szétesése következtében, vagy közben osztódnak, s a keletkezett utódsejtek a mélyebb rétegekbe húzódhatnak, vagy a hártyát tovább vastagítják. A szervezetek fototaktikus felszínreemelkedését nehéz elképzelni. Gyakoriak ugyanis az éjszaka, vagy teljesen borult időben végbemenő vízvirágzások, másrészt pedig evvel a baktériumok, infuzóriumok és amőbák felszínreemelkedését nem lehet megmagyarázni, pedig olykor ezek is létrehozhatnak neuston-jellegű felületi hártyákat. A szervezetek felszínreemelkedésének az asszimiláció szempontjából való magyarázása nem fedheti a valóságot, hiszen a vízfelszínen uralkodó erős sugárzás — amint azt Maucha Rezső akadémikus nagyjelentőségű vizsgálatai megállapították - nem szükséges az asszimilációhoz. „Abban az időben ugyanis a tudományos világban általában az a nézet uralkodott, — írja vizsgálatai ismertetésében Mauóha akadémikus — hogy a klorofilltartalmú szervezetek, tehát a nannoplankton producensek szervesanyagtermelése is, korlátlanul fokozódik a fényerősség növekedésével. Kísérleteim ezzel szemben megmutatták, hogy a termelés értéke a fényerősség növekedésével csak egy bizonyos határig fokozódik, azután csökkenni kezd, majd egy meghatározott fényerősségen túl termelés már egyáltalán nem észlelhető. Többszáz kísérleti adat alapján végzett számításaink arra az eredményre vezettek, hogy a termelés mértéke a fényerősség sinusával arányosan változik". Továbbá : „Vizsgálataink eredménye szerint tehát a nannoplanktonnak nemcsak hőmérsékleti, hanem fényintenzitási optimuma is van, ami azt jelenti, hogy van egy olyan fényerősség, amelynél a nannoplankton szervesanyag termelése ugyanazon körülmények között a legnagyobb. Alább közlendő vizsgálataink eredményeiből kitűnik, hogy ez a fényintenzitási optimum messze elmarad a közvetlen napfény intenzitása mögött, mert az Budapest geográfiai szélessége alatt, teljesen derűit égnél nyáron a déli órákban körülbelül egyötöde, télen pedig fele a közvetlen napfény intenzitásának". Ezek alapján aligha kétséges, hogy nyáron — amikor tehát a fény erőssége Maucha akadémikus vizsgálatai szerint az optimálisnál ötszörte is nagyobb lehet — a növényi mikroszervezetek mozgását a pozitív fototaxis, a minél nagyobb fényélvezetre való törekvés nem irányítja. Ilyenkor a vizek felületén nem optimális, hanem legalábbis túloptimális, sőt igen gyakran meddő, tehát már egyenesen káros fényerősség uralkodik. Maucha akadémikus azt is megállapította, hogy június 2l-e körül a sekély tavakban egészen a fenékig meddő fényintenzitás uralkodik, s optimális viszonyok ilyenkor csak a hajnali és alkonyati időben lehetségesek. Más munkákban a hosszantartó nyári szárazságra találunk utalásokat a tömegprodukciók létrejöttének magyarázására. A tartós szárazságot elsősorban a sókoncentráció szempontjából tartják fontosnak. Viszont aligha kétséges, hogy az eutroph sekély vizek sókoncentráció ja és általában tápanyagtartalma mindenkor az optimum felett van, még nyári esős időjárás esetén is. Több kísérleti adatunk arra mutat, hogy a trágyaleves