Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Kiss István: Meteorobiológiai vizsgálatok a növényi mikroszervezeteken

Kiss I.: Meteorobiológiai vizsgálatok növényi mikroszervezeten Hidrológiai Közlöny 35. évf. 9—10. sz. 31}7 vízben alakulnak ki leggyorsabban és leggyakrabban az Euglena viridis tömegprodukciói. Valószínű tehát, hogy eutroph jellegű sekély vizeinkben a kémiai tényezők között főként a biokatalizátor-anyagok jelenléte a legfontosabb. De itt sem akármikor jelentkeznek tömegprodukciók, hanem csakis bizonyos időjárási helyzetek alkalmával. Rátérve saját vizsgálataink ismertetésére, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy egészen rendkívüliek lehetnek azok a tényezők, amelyek a nyári fényözönben a neustonszervezeteket a felszíni meddő fényerősségbe kényszerítik, illetve amelyek hatására e szervezetek, különösképpen pedig az Euglena viridis és néhány Ohlamydomonas. e fényözönben is hatalmas mértékben rövid idő alatt annyira felszaporodik, hogy a vizet színesre festi. A csaknem huszonöt esztendő tapasztalatai során a sekély • utroph vizek neuston-tömegprodukcióinak kialakulásában bizonyos időjárási helyzetek döntő jelentőségét ismertük fel. Eddigi tapasztalataink szerint, amelyeket több mint háromszáz tömegprodukció vizsgálata során szűrtünk le, a jelzett tömegprodukciók ún. praefrontális időjárási helyzetek idején alakulnak ki. Ilyen praefrontális időjárási hatások uralkodnak a felsikló frontok átvonulása előtt egy-két nappal; illetve szirokkó és főhn járása idején. Ez utóbbi légmozgások is praefrontális jellegű hatások hordozói. A növényi mikroszervezetek tömegprodukciós jelenségeinek meteorobiológiai vizsgálatára egy régi időjárási néphagyomány késztetett. 1930. nyarán magyarázott nékem első ízben édesapám arról az időjárási néphagyományról, amely szerint a sekély állóvizek hirtelen megszínesedése, megzöldülése vagy megpirosodása („vérré válása") esőt vagy esőrehajló időt jelez. Egy ízben azt ajánlotta, hogy ne tervezzek másnapra határjárást, mert az idő valószínűleg elromlik. „Eső jön, több helyütt is kizöldült a tócsák vize" — mondotta. Néki eiTŐl a nagyapja beszélt, aki szintén az öregektől hallotta. Mégcsak szellő sem zavarta meg a rekkenő meleget. A ragyogó égen egyetlen felhőfoszlány sem mutatkozott. Másnapra azonban megjött az eső. E regula igen régi lehet, talán még a pásztorkodás idejéből származik. A harmincas években nemcsak Pusztaföld váró tt és Békés megyében, hanem Hódmezővásárhely, Karcag, Szolnok, Mezőtúr, Kisbér és Szombathely környékén is hallottam. Röviden így szokták mondani : ,,Zöldül a víz, eső lesz. .." Vagy : „Kizöldült a víz, igencsak esőt kapunk". Sülé Sándor az Időjárás 1949. évi 53. évfolyamában Kerta község (Veszprém m.) időjárási hagyományai között ugyancsak megemlíti ennek az ősi megfigyelésnek egyik formáját: „Harmadnapra jön az eső, ha a holdnak udvara látszik, felhőben nyugszik le a nap... ha a pocsolya, állóvíz színe zöld". E jelenség exakt vizsgálata azonban nagyon körülményes, mivel a sekély vizek biosestonszíneződésének kezdetét kell pontosan megfigyelni. Ez pedig igen nehéz. A harmincas évek elején több ízben meggyőződtem e jelenség időjós természetéről, illetve a regula használhatóságáról, exakt vizsgálati lehetőségekhez azonban csak 1936-ban jutottam. Pusztaföldvár határában július 19-én ugyancsak édesapám figyelmeztetett, hogy egy sekély tócsa vize alig észrevehetően színesedni kezd. Mellette egy másik is. Az első tömegprodukciót az Eudorina elegáns, az utóbbit az Euglena viridis alakította ki. Egész napon át felhőtlen derült időjárás uralkodott, s a délután folyamán mindkét tömegprodukció teljesen kialakult. Éjszaka borulás következett, s a hajnali óráktól kezdve reggelig folyton esett az eső. . . E vízvirágzást ezután még kb. egy hónapon keresztül vizsgáltam, napi 4 -5 észlelés alapján. Kétségtelenül beigazolódott, hogy a nép megfigyelésének valóban komoly természettudományos alapja van. A biosestonszíneződést a fürdőző állatok gyakran megsemmisítették, mégis mindig kialakult, amikor eső vagy esőrehajló idő következett. A megfigyeléshalmaz tőlem telhető meteorológiai értékelése a ciklonok, illetve frontok szerepére mutatott, ezért felkértem Aujeszky Lászlót, hogy a megfigyelési időszak frontjárását Orosházára vonatkozóan utólag elemezze ki. A pusztaföldvári megfigyelőhely ugyanis Orosházától, ahol hivatalos meteorológiai észlelések történtek. légvonalban kb. 10—12 km-re fekszik. A kiváló magyar meteorológus szíves segítsége az öszszefüggések exakt formában való kifejezését tette lehetővé, s első ízben nyújtott segítséget a probléma lényegének megfogására. Segítségéért itt ismét köszönetet mondok. A továbbiak során több mint háromszáz tömegprodukciós jelenséget vizsgáltam meg. A népi időjárási szabály szinte csalhatatlan alapnak bizonyult, ezért eddigi közleményeimen túl a dolgozó nép és a szaktudományok felé annak elismerésével és kihangsúlyozásával tartozom, hogy a sokszor lenézett néphagyományból, az „öregek tudományából", valójában csak a laboratóriumok csillogó modern műszerei között kezdtünk tanulni. A néphagyományra támaszkodó aprólékos vizsgálatok arra az eredményre vezettek, hogy a jellegzetes neustonszervezetek (Euglena, Chlamydomonas, Pyramidomonas, Carteria) hirtelen, szinte robbanásszerűen kialakuló tömegjelenségei általában az időjárás ciklonális-depressziós helyzeteihez kapcsolódnak, s kialakulásuk kezdete a legtöbb esetben típusosán praefrontális jellegű időjárási helyzetekre esik. E tapasztalatok nyomában egy általános biológiai törvényszerűség körvonalai kezdenek kirajzolódni, amely szerint az időjárás ciklonális-depressziós időszakai nemcsak az emberre és a magasabbrendű állatokra hatnak, hanem az egysejtű zöld növényparányok és a baktériumok világára is. A következőkben néhány jellegzetes neustontömegprodukció meteorobiológiai elemzését mutatom be. Módszertanilag a probléma hármas feladat elé állít : 1. Ki kell mutatni, hogy az időjárási helyzetek és a tömegprodukciók kialakulása között nem véletlen egybeesésekről, hanem valóban ok-okozati összefüggésekről van szó.