Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Kiss István: Meteorobiológiai vizsgálatok a növényi mikroszervezeteken

Hidrológiai Közlöny 35. évf. 9—10. sz. 9 LIMNOLÓGIA A tanulmány igen alapos és körültekintő megfigyeléseken és vizsgálatokon épül fel. Jelentősége az, hogy a biológia gyakorlati területein (limnológia, mikrobiológia) szereplő jelenségeket új szempontból vizsgálja. Meteorobiológiai vizsgálatok a növényi mikroszervezeteken* KISS ISTVÁN Több alkalommal beszámoltam már azokról a vizsgálataimról, amelyek szerint egyes növényi mikroszervezetek hirtelen megjelenő tömegprodukciói és az időjárás bizonyos helyzetei között szoros összefüggés van. A kb. huszonöt esztendőn keresztül végzett megfigyeléseim és vizsgálataim arra a felismerésre vezettek, hogy a sekély vizekben hirtelen kialakuló neuston-jellegű tömegprodukciók (vízvirágzás = flos aquae) növényi mikroszervezeteinél bizonyos időérzékenységi jelenségek ismerhetők fel. Hasonló felismerésre jutottam a talajfelületeket színező talajvirágzás (flos humi) és a sekély vizek jegét és hófelületét színesre festő fakultatív jég- és hóvirágzás (flos glaciei) jelenségeinél is. E háromféle tömegprodukciós jelenség sok rokon vonást mutat külső megjelenésben is, élettani szempontból pedig az a lényeges, hogy azonos időjárási helyzetek alkalmával hívódnak életre. E problémát most nemcsak újabb bizonyítékok bemutatása miatt hozom elő, hanem azért is, mert úgy látom, hogy előbbi közleményeimben nem határoltam körül eléggé e kérdést, s így nem fejeztem ki magam elég világosan, illetve pontosan. Mindenekelőtt a legfontosabb használandó fogalmakat kell tisztáznunk. Mi az időérzékenység ? Eredetileg orvosmeteorológiai szakkifejezés, amellyel az ember normális életfolyamataiban vagy kóros jelenségeiben az időjárási hatások által okozott változásokat jelölték. Az időjárásra azonban nemcsak az ember, hanem az állatok, sőt a maguk természete szerint a többi szervezetek is reagálnak. Több jel arra mutat, hogy egyes élőszervezetek az időjárás változásait előbb és pontosabban megérzik az embernél, a változások jobb detektorai, mint az ember. Éppen ezért az időérzékenység fogalmát ki kell terjeszteni az egész élő világra. így tágabb megfogalmazásban az időérzékenység az élet jelenségekben bekövetkező feltűnő és rendszerint hirtelen változások összessége, amelyek többnyire jól meghatározható időjárási helyzetekkel esnek egybe, illetve állanak összefüggésben . Nemcsak az orvostudomány, hanem az egész biológia területén is mindinkább szaporodnak az olyan jelenségek, amelyeket a klimatológia fogalmaival nem lehet megmagyarázni, módszereivel nem lehet megoldani. így fordult a kutatás az atmoszférikus komplex-hatások, az ún. fronthatások kutatása felé, s így született meg a biotrop faktor fogalma, anélkül azonban, hogy ezekről kielégítő ismeretekkel rendelkeznénk. Az ember időérzékenységének legfeltűnőbb vonása az ún. halmozódás, vagyis bizonyos ' tüneteknek azonos területen egyidőben való nagyszámú jelentkezése. Hasonló halmozódás észlelhető a tömegprodukciók fellépésében is. A meteorológiai fogalmak ismertetésével nem foglalkozhatunk. Csupán azt jegyezzük meg, hogy a fronthatás, illetve az időérzékenység fogalma a további megismerések során változni fognak. 1'] fogalmaknak mégis igen nagy jelentőségük van, mert ezek által kapott a. meteorológia első ízben kulcsot a kezébe, amellyel a légköri változásokhoz kapcsolódó biológiai jelenségek titkait nyitogathatja, s a feltételezett kozmikus ágensek megismerésében előre haladhat. Mit nevezünk vízvirágzásnak ? A vízvirágzás kifejezést a külföldi irodalom általában csak a kékalgák tömegproclukcióinak megjelölésére használja. Első ízben 1680-ban említi a halászatról írt könyvében Stenzel de Cronfels. Az elnevezés és a fogalom azonban nem tőle származik, mert ő is szakértökre hivatkozik. így nyilván jóval régebbi keletű. A halak nyári melegben való pusztulásával kapcsolatban említi. Linné is kékalgafelszaporodást nevez víz virágzásnak. Az újabb irodalomban pl. Lenz munkája is kékalgákra vonatkoztatja a vízvirágzás megjelölést. A hazai irodalomban tágabb értelemben használjuk. így Kol Erzsébet egy munkájában határozottan kimondja, hogy a neuston is vízvirágzás. Neuston a planktonból a felszínre emelkedő és hártyábatömörülő szervezettömeg, amely a tömeges felszaporodás színhelye. Lenz és a többi szerzők szerint neustonszervezetek az Euglenák, Chlamydomonasok, egyes baktériumok stb. Lenz hangsúlyozza, hogy igen érzékenyek a külső tényezők változásai iránt, ezért ingerélettani vizsgálatokra nagyon alkalmasak. Mely szervezetekre vonatkozik az idöérzékenység általunk végzett kutatása ? Hangsúlyozzuk, hogy elsősorban a neustonszervezetekre, amelyek aktív mozgásra képesek, mint az Euglenák, Chlamydomonasok, Carteriák, a Pyramidomonas, néhány baktériumféleség, s a talaj néhány fonalas kékalgája. Különösen ki kell hangsúlyoznunk, hogy vizsgálataink csak a szennyezett vizű kis állóvizekre, tócsákra stb. vonatkoznak. Ezekben az egyensúlyi eltolódások igen gyorsan végbemehetnek, vagyis a mozgalmas élet színterei. Igen lényeges vonásuk a trágyaanyagokkal való szenynyezettség, ezért biokatalizátorokban (heteroauxin, bios-anyagok stb.) viszonylag gazdagok. Az Euglena viridis pl. leginkább az ilyen vizeket szereti. A mélyebb és tisztább vizű nagytavak a nyugalmas élet színterei. Ezekben típusos vízvirágzás nem is lép fel, illetve nagyon ritkán észlelhető. Az időjárási hatások ismertetése előtt meg kell vizsgálnunk a hasonló jellegű tömegprodukciók kialakulására vonatkozó felfogásokat. Mind a kékalgák vízvirágzása, mind pedig a neustonszervezetek tömegprodukcióira vonatkozólag Lenz munkája a csendes, meleg napfényes időjárást hangsúlyozza. Szerinte a neustonszervezetek a csendes meleg napfényes időben a vízfelületen