Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Rácz Iván: Rábai vízerőmű. Nagyesésű vízerőmű létesítésének lehetősége a Rábán

318 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 9—10. sz. Rácz I.: Rábai vízerőmű energiatermelő telepeket, amelyekkel összeműködve elégíthetné ki az erőmű az energiaigényeket. Tekintve azonban, hogy ezeknek az adatoknak a feldolgozása külön, kiterjedt tanulmányt igényelne, ehelyütt" csupán két medencetípust vizsgálunk meg, hogy a termelendő áram egységárának megállapításánál a tározómedence költségei is szerepeljenek. Mindkét fajta tározómedence az üzemvízcsatorna alsó végénél foglalna helyet. A szükséges tározótérfogatot úgy biztosítanánk, hogy a közel vízszintes területet földtöltésekkel vennénk körül. A vízátbocsátó talajon a tározott víz elszivárgásának megakadályozására mind a medence fenekét, mind a töltés belső oldalát szigetelnénk. Az első típusú tározómedence. Mint a vízerőgazdálkodási tervnél megállapítottuk, az erőmű 40%-os kiépítésénél az 1931—40. évek átlagában az év 146 napján a napi átlagos vízhozam az üzemvízcsatornában 22 m

3/mp. Az év többi napján ennél kevesebb vízhozam áll rendelkezésünkre. Ezen idő alatt természetesen a maximálisnál kisebb lesz a napi átlagos teljesítmény. Tározómedence nélkül a nap 24 órájában egyenletesen elosztva kapnák a turbinák ezt, a kiépítési mennyiségnél kisebb vízmennyiséget és —a gépek hatásfokváltozását figyelmen kívül hagyva — a vízmennyiség arányában csökkent teljesítményt adnának le. Itt elhanyagoltuk a vízhozamnak egy napon belüli ingadozását. Tételezzük most fel, hogy az erőműnek a többi erőművel való együttműködési terve alapján mindennap a nap bizonyos szakában a legnagyobb teljesítmény mellett kell leadni a napi átlagos vízhozammal termelhető energiamennyiséget. Ezt a feladatát az erőmű csak úgy oldhatná meg, hogy a vízhozamot a nap bizonyos részében tározómedencébe gyüjtené, majd a kellő vízmennyiség összegyűlése Után a teljes 22 m

3/mp vízmennyiséggel hozná működésbe a turbinákat, amelyek így a folytonosan áramló napi átlagos vízhozamot a tározómedencében összegyűjtött vízmennyiségből pótolva leadnák a maximális teljesítményt a nap bizonyos óráin keresztül. A tározómedence- befektetési és fenntartási költségeinek megállapításához először a medence hasznos térfogatát kell megállapítanunk. Ez a következő : a tározómedencébe q m

3/mp, a 22 m

3/mp vízmennyiségnél kisebb napi átlagos és a nap folyamán egyenletesnek feltételezett vízmennyiség ömlik. Ez egy ideig az erőmű üzemszünete miatt teljes egészében a tározómedencében tározódik. Az erőmű turbináinak megindítása után a medencének Q = 22 m

3/mp vízmennyiséget kell leadnia bizonyos t órán keresztül, hogy ezalatt az erőmű kiépítési teljesítményét leadhassa. Az alapegyenlet : azaz 24 q = tQ 24 q = t 22 A tározómedence térfogata : V = 150 t (24 — t) Q Ebből a legnagyobb medencetérfogat £ = 12 óra esetében adódik, amely V = 21 600 Q V = 21 600 X 22 = 475 000 m

3 Az egy napon belüli maximális teljesítménynyel dolgozó üzem ideje :. 1 t = 24 ^ Q ora. Ez esetben azért kellett a legnagyobb medencemérettel számolnunk, mert a változó vízhozamok között a 12 érték is előfordul. Q = — Q = 11 m

3/mp 3-475000 m3 0 = 950000 m

3 5 10 15 20 A tározómedence mélysége [m] 14. A tározómcdence költségeinek és az erőmű teljesítményének alakulása a medence mélységének változásával A térfogat útán a legfontosabb és a teljesítményt legjobban befolyásoló méret a tározómedence legmagasabb vízszintje alatti medencefenék mélységének megállapítása. Esetünkben vízszintes sík medencefeneket tételezünk fel. Ez a feladat ismét a költségminimumot adó méretek megállapítására vezethető vissza. A tározómedencének bizonyos hasonló adottságok mellett az a leggazdaságosabb mélysége, amelynél az évi medencefenntartási költségek és a tározómedence közbeiktatása miatt keletkező egy évi energiaveszteség értékének összege a legkisebb (13. ábrán az «! + b és a

2 + b vonal). Ettől az értéktől itt is eltérhetünk, sőt el kell térnünk, ha a még elfogad-