Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Rácz Iván: Rábai vízerőmű. Nagyesésű vízerőmű létesítésének lehetősége a Rábán

Rácz I.: Rábai vízerőmű Hidrológiai Közlöny 35. évf. 9—10. sz. 319 ható energiaegységár kisebb veszteségű, de drágább fenntartási költségű medencét is megenged a kisebb energiaveszteség érdekében. A tározómedence beiktatásából ugyanis veszteség áll elő. Ez onnan származik, hogy amikor az üzem megindul, a medence színültig telt, a teljes hasznosesés rendelkezésre áll. Üzem közben ellenben leszáll a tározómedence vízszintje, mert nagyobb az elfolyás, mint a hozzáfolyás. Az üzem végére, ha nem volna folytonos hozzáfolyás, a medence vízszíne a medence fenekének magasságáig szállna le. De ez az eset a folytonos hozzáfolyás miatt elvben nem következhetik be, mert a hozzáfolyó vízmennyiségnek mindig kell adnia bizonyos kicsiny vízszintmagasságot a medence feneke felett. A vízszint változása a legmagasabb a legnagyobb napi átlagos teljesítménynek a kétszerese legyen. Ezt a teljesítményszükségletet az erőmű úgy tudná kielégíteni, hogy a 22,00 m

3/mp teljesítményű üzemvízcsatornához csatlakozó tározómedence, nyomócső és turbinák kétszeres, azaz 44,00 m

3/mp vízhozamra lennének kiépítve. Ez a megoldás természetesen nagyobb befektetési és fenntartási költségeket igény élne, ami a termelt áram minőségében nyerne ellenértéket. A tározómedence méreteit az előzőhöz hasonlóan állapíthatjuk meg. A tározómedence hasznos térfogata : V = 21 600 Q = 21 600-44,00 = 950 000 m

3 cbZ&Z £IZ előző típusnak kétszerese lenne. ffV

n/fm

éni/ kh/ 1000 kVM* C-rti^T"iM

^

n 1 Ft igggffr\ |—SDJ^uleterlek és fenéklurko/os Ft SííJ -300 ^ •200 % A tórozimedencf mélysége [m] 13. A tározómedence legkedvezőbb mélységének megállapítása és legalacsonyabb vízállás között lineáris. A napi átlagos teljesítményt a két érték számtani közepéből adódó hasznos esésmagasság szabja meg. A tározómedence évi fenntartási költségei a befektetési költségek 3,2%-ára tehetők. A költségek két főrészre bonthatók. A töltésépítés költségei egyeneshez közelálló görbe szerint változnak, a területérték és fenékburkolat együttes költsége pedig hiperbolikus függvény szerint. A 13. ábra pontozott vonalai szerint 2,00 m-nél kapjuk a leggazdaságosabb fenékniélységet. Ennél nem veszünk kisebb Tenékmélységet, mert az energiaveszteség ez esetben is elfogadhatóan kis értékű. Azonkívül kisebb fenékmélységnél nagyobb alapterületre lenne szükségünk a medence részére, s ez már nehezebben állítható elő a terepen. * A második típusú tározómedence. Most abból indulunk ki, hogy az erőmű fogyasztóköre az általában szokásos vegyes összetételű fogyasztókból áll. A fogyasztás ingadozása is ennek megfelelő. Ezt az ingadozást az egyszerűség kedvéért úgy vesszük fel, hogy téli napokon a csúcsteljesítmény A medence legkedvezőbb mélységének megállapítása is az előzőnél ismertetett elvek alapján történik (13. ábrán- a szaggatott vonal). Ez esetben azonban a medence nagyobb fenntartási költségei a minimumot a nagyobb medencemélység felé tolják el s az most 2,50 m-re adódott. A medence építési költségeinek és a teljesítményre gyakorolt befolyásának összefüggését a medencemélység függvényében a 14. ábra szemlélteti. Nézzük meg, hogyan viselkedne a tározómedence vízszíne a fenti üzem alatt. Legyen a medence hozzáfolyása 22,00 m

3/mp. A délutáni csúcsteljesítmény ideje után a tározómedence kiürült, ellenben 19—20 óra után, amikor a terhelés az átlag alá (ez esetben 50% alá) száll a megfelelő számú gépegység leáll. A fel nem használódó vízmennyiség ekkor elkezdi a medencét tölteni. A medence legnagyobb telítettségét másnap reggel 5 óra tájban éri el, ezután a terhelés kb. 80%-ra emelkedik, s a megindult turbinák az üzemvízcsatorna által szállított vizet a tározó vizével kiegészítve elkezdik felhasználni, és a