Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

9-10. szám - Rácz Iván: Rábai vízerőmű. Nagyesésű vízerőmű létesítésének lehetősége a Rábán

Rácz I.: Rábai vízerőmű Hidrológiai Közlöny 35. évf. 9—10. sz. 315 csatorna költségeinél elért néhány százalékos megtakarítás végeredményben hatalmas befektetési megtakarítást eredményezne. c) A nyomócső Az üzemvízcsatorna alsó végéhez csatlakozna a nyomócső. Ennek feladata az, hogy az üzemvízcsatorna által az erőmű közelébe szállított vízmennyiséget a lehető legkisebb magasságveszteséggel a turbinákra vezesse. A nyomásveszteségek a csősúrlódásból, a kanyarulatok, tolózárak stb. ellenállásaiból származnak. Jelen esetben a csősúrlódás okozta veszteségek mellett a többi elhanyagolható, mert ennek alig egy-két százalékát teszik ki és még ezek az értékek is tovább csökkenthetők a nyomócső megfelelő kiképzésével. lyozni. A cső szabadon lenne elhelyezve, megfelelően kialakított betontömbökre fektetve. Az alsó végén idomcsövekkel csatlakozna a gépházhoz és a turbinákhoz. A nyomócső méretezésénél gazdasági vonatkozásban ugyanazokat az elveket kell követnünk, mint az előzőkben. A lehető legkisebb teljesítményveszteséget adó méreteket kell választanunk az elfogadható áramegységár kialakításának lehetőségén belül, bár itt nagyobb a lehetőség arra, hogy később növeljük a méreteket. Legelőször a megfelelő belső csőátmérőt kell megállapítanunk, mert elsősorban ez befolyásolja a teljesítményt és azonkívül nagy szerepet játszik a nyomócső építési és fenntartási költségeinek megállapításánál. Minél nagyobb a belső csőátmérő, Tjf— —1 —1 —1 \ \ \ \ \ \ 7" 'Ijes lm ér ly A • \ \ s. / \ / \ (?) \ > / \\ V ©V ia ia "üói^rí ia jjajf Íj, QX — KinjL ia \í QX — —1 . i T-T— rf^míMr. r i i T-i r -w V 1 C Je 1000 4000 2000 3000 Nyomócső belső ólmeróje D [mm] 11. A nyomócső leggazdaságosabb átmérőjének megállapítása Vízmennyiségveszteségről a nyomócsőnél gyakorlati értelemben nem beszélhetünk, mert a nyomócső zárt csővezeték lévén, megakadályozza mind az elszivárgást, mind az elpárolgást. Vízmennyiségveszteségről csupán abban az esetben beszélhetünk, ha hibás építésből, helytelen kezelésből kifolyólag vagy elemi csapások következtében megszakad a csővezeték. Ezek a rendkívül esetek azonban nem sorolhatók a szokásos üzem fogalmának körébe. Megelőzésükről különböző védő- és szabályozóberendezések gondoskodnak. A nyomócső acéllemezekből készülne szegecseléssel, vagy hegesztéssel. A víz az üzemvízcsatornából gereben és önműködő tolózáron keresztül jutna a nyomócsőbe. Ez utóbbi feladata lenne, hogy önműködően elzárja a vizet, ha sebessége a megengedettnél nagyobbra emelkedne. A tolózár mögött lenne az ugyancsak önműködő légszelep, amely a légköri nyomásnál alacsonyabb nyomás bekövetkezését lenne hivatva megakadáannál kisebb lesz a víz áramlási sebessége és ennek következtében a súrlódás okozta magasságveszteség, amely kis teljesítményveszteséget eredményez. Minél nagyobb azonban a cső átmérője, annál nagyobb lesz az építési és a fenntartási költség, ami pedig növeli a termelt energia egységárát. A csőátmérő csökkenése alacsonyabb építési és fenntartási költségeket eredményez ugyan, de növekszik a magasságveszteség, ami pedig csökkenti a teljesítmény nagyságát. Ez a teljesítménycsökkenés bizonyos mértéken túl ismét az egységár emelkedését vonja maga után. Van azonban a csőátmérőnek egy olyan értéke, amelynél az egy évi fenntartási költségek és az esésmagasságveszteség miatt egy év alatt kiesett energiatermelés értékének együttes összege a legkisebb. Ez a nyomócsőátmérő eredményezi a — nyomócső szempontjából — legalacsonyabb egységárat. Mint azonban' fentebb több ízben is megállapítottuk, nem a legalacsonyabb, hanem a még elfogadható egységárat