Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Könyvismertetés

Juhász J.: Felszínalatti vízkészletünk Tovább vizsgálva megnéztük az egyes rétegekbe elhelyezendő kutak átlagos vízhozamát a kutak száma és az összvízhozam alapján. Eszerint legérdemesebb megcsapolni a karsztterületeket, legkevésbé érdemes a karsztonkívüli egyéb középkori kőzeteket, a mecseki jura és kréta területeket. A fiatalabbak között a negyedkoriak javára mutatkozik néhány liter/ perc-es többlet a pliocénhoz, döntően pannonhoz viszonyítva. összefoglalás Mint minden első kísérlet, ez a tanulmány és az alapját képező hatalmas anyagfeldolgozás is számos gyermekbetegség jeleit viseli magán. Ezek egy része az adathiányból, másik, ennél kisebb rész, a feldolgozás és a módszer hibáiból ered. Az előbbit kiküszöbölni nem tudtuk, az utóbbiak kiküszöbölése érdekében megpróbáltuk a munkát többször bírálat alá vetni., s Schmidt E. Róbert, Szilágyi Gyula, Horusitzky Ferenc, Mazalán Pál, Kessler Hubert, Szentes Ferenc és még számos kitűnő szakember javaslatát ill. bírálatát használtuk.fel, akik ezúton is fogadják önzetlen baráti segítségükért hálás köszönetemet. A módszertani kérdések eppen ilyen kísérleteken fognak csiszolódni majd, s reméljük rövidesen megfelelő módszert találunk a feldolgozáshoz. Nem így állunk azonban az adatok kérdésével. Ezen a téren éppen a hidrogeológiai vonatkozásban el vagyunk maradva. Karsztterületeinken — amelyek, mint láttuk vízkészletünknek kb. 4,2%-át reprezentálják—már valamit tettünk ugyan, de medencéink utánpótlódó vízkészlete, az egyes kutak által kitermelhető vízmennyiség kérdése még egyáltalán nincs felderítve annak ellenére, hogy szakembereink már évek óta tudják és hangoztatják, hogy mit kell tenni. Nem lehet addig tervszerű a vízgazdálkodásunk, amíg a legégetőbb hidrogeológiai, réteg- és artézivíz hidraulikai, vízstratigráfiai és tektonikai kérdésekre alapos, módszeres és valóban ebből a célból indított tudományos kutatásokkal feleletet nem kapunk. Münehener Beitrage zur Abwasse.r-, Fistherei- und Flussbiologie. Band 2. Biologie und Chemie des ungestauten und gestauten Strom.es beschrieben am Beispiel der Donau und des Mains.—München 1954. 1—315. old. 132 ábra. A Münehener Beitrage második kötete igein értékes, útmutató, alapos munkával gyarapította a folyóvízkuitatás irodalmát. A Duna németországi szakaszának (Obarzelln-ig) és a Mainknak szentelt kö*et a Rpjna—Main—Duna hajóút hajózása, geológiája, történelme és ihidrográfiája fejezetekkel vezeti be a kötetet. A folyóvizek öntisztulási folyamatának matematikai értelmezése utián a Duna és Main biológiai, kémiai vizsgálatéinak eredményét közli. A Main példáján világítja meg a duzzasztott folyók halásza,tbiológiai és a Duna biológiai viszonyait. Az utolsó tanulmány a duzzasztott és nem duzzasztott folyamok biológiai és kémiai vizsgálatának gyakorlati eredményeit foglalja össze. A Rajna—Main—Duna (Obernzellig) hajózásának történelmét, hajózhatóvá tételére irányuló terveket és a hajózhatóvá tett szakaszokat ismerteti az első tanulmány az áruszállítás forgalmára vonatkozó adatokkal. A második tanulmány a rövid geológiai és történelmi bevezetés után részletesebben foglalkozik a 'hidrográfiai viszonyokkal: a vízgyűjtő-terület vízszállítás adatai, esési viszonyok, elszivárgás, a fontosabb mellékfolyók vízszállítási adatai, a vízszállítás évszakos ingadozása, lebegőanyag-száilh'tás, hőmérséklet kérdései szerepelnek a tanulmányban. A harmadik tanulmány igen döntő jelentőségű elvet szögez le abban a kérdésben, hogy a befogadók mennyire terhelhetők szennyvízzel. Állást foglal az eddigi számítási módszerekkel szemben és kimutatja, hogy csakis a rendszeres kémiai és biológiai párhuzamoi vizsgálatok adnak helyes képet valamely vízfolyás szennyezettségére és terhelhetőségére vonatkozóan. Á Main és Duna vizsgálatát így végezték. A Duna és Main biológiai vizsgálata módszerének részletes leírása után a folyóvíz biológiája és az öntisztulási folyamat közötti összefüggés kérdésével foglalkozik, végül a folyó-minőségi ábrázolás módszerét ismerteti színes táblákon. A minőségi térképen baloldalt a folyók hosszát függőleges tengely tünteti fel, az egyes km-nél városok neve. A fcvlyóhossz ábra mellett azzal párhuzamosain a biológiai minőségdiagramm, melyen a folyóhosszára merőlegesen a vízhozam-értékeket viszi fel. Az egyes szakaszok színe a szapróbia jelleget tünteti fel. A kémiai diagrammon az oxigénemésztés és penmanganátfogyasatás adatai a folydhosszra merőlegesen látihatók. Az egyes szakaszokon megjelöli a Sphaerotilus tömeges megjelenését, a vízvirágzást, halpusztulás veszélyét stb. A kémiai vizsgálatok a víz és levegő hőmérsékletének egyidejű mérése mellett a pH, oldott oxigén, 48 órás oxigónemésztés és permanganáttogyasztás, ammónium, nitrit, nitrát, klorid, karbonátkeménység és öszszes keménység meghatározására irányultak. A szennyvíz hatása legjobban az oxigénviszonyokon látszott meg. Az oxigénemésztés jellemző a szenynyezőanyagoik mennyiségére; általánosan érvényes határtértékek megállapítása az egyes szakaszokra nem volt lehetséges. Az oxigénháztartást nagy mértékben befolyásolja a vizek áramlása. Jól áramló, nem duzzasztott vizek nagyobb szennyvízmennyiségeiket képesek feldolgozni anélkül, hogy halpusztulás következnék be. Az öntisztulás általában hosszabb szakaszon megy végbe. A felduzzasztás egyrészt rontja az oxigénfelvételt, s ezzel a szennyvizek terhelhetőségét csökkenti, másrészt rövidebb szakaszon megy végbe az öntisztulás, úgyhogy a szennyezés kisebb kiterjedésű. Halászatbiológiai szempontból a Main régebbi állapotában (duzzasztóművek létesítése előtt) a jóval bővebb halállományt a folyóba felvándorló halaknak köszönhette; ez az idegen eredetű halállomány a duzzasztott Mambói elmaradt. A szabályozott, duzzasztott folyók halállományának biztosítására megfelelőbbnek tartják a szelektáló halászatot (csak olyan halak foghatók ki, melyek legalább egyszer leívtak már,) mint a mesterséges betelepítést. A Duna biológiai vizsgálata a duzzasztott folyókra vonatkozóan megállapítja, hogy olyan duzzasztott folyókban, melyekben nincs, sok organikus és anorganikus lebegőanyag, produkciósbiológiai szempontból előnyös a duzzasztás; amelyekben azonban sok az anorganikus lebegőanyag, erős a hordalékmozgás és szabályszerűen visszatérő árvizek fordulnak elő, a hidrológiai egyensúly nehezen, vagy egyáltalán nem alakul ki és ezért produkciósbiológiai jelentőségük csekély. Az egész mű méltán számíthat vízügyi szakembereink széleskörű érdeklődésére és számos hazai problémánk megoldására is feleletet találunk benne. Dy